Kutatásunk a nyelvjárás(ok) és a standard megítélésére, helyzetére, szerepköreire fókuszál. Azaz olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy mit gondolnak adatközlőink arról, hol érdemes, szabad, lehet használni a nyelvjárást, volt-e hátrányuk a nyelvjárási beszédből, megszólták-e, javították-e beszédüket, változott-e beszédük életük során. Az interjúk segítségével arra szeretnénk választ kapni, hogy egyáltalán mit tekintenek nyelvjárásnak, és mi alapján minősítenek valakit nyelvjárási beszélőnek, vagy milyen pozitív és negatív fogalmakat társítanak a nyelvjáráshoz és a standardhoz. Ennek kapcsán érdemesnek tartjuk azt is megvizsgálni, hogy nevezik adatközlőink az egyes nyelvváltozatokat, mint például nyelvjárás, tájnyelv, köznyelv, irodalmi nyelv, írott nyelv és hasonlók. Adatközlőink között diákok és tanáraik is vannak, azt is elemezzük, hogy a különböző korosztályhoz tartozó adatközlők nyelvi vélekedéseiben milyen hasonlóságok vannak, illetőleg a szülők, nagyszülők, tanárok vélekedései mennyire hagyományozódnak tovább. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az idősebbekkel készített interjúkat összevessük a fiatalokéival, mert ez mutathatja meg, hogy a különféle nyelvi ideológiák, a nyelvről, a nyelvjárásról alkotott elképzelések megtalálhatók-e a fiatalabb korosztályoknál.