A kutatási módszert tekintve diktafonon rögzített egynyelvű és görög–magyar kétnyelvű egyének spontán beszédszekvenciáit elemeztem. Az adatgyűjtést tekintve, kvalitatív kutatást végeztem ötfős huszonéves (három férfi, két nő), görög–magyar kétnyelvű baráti társaság kétórás hangfelvétele alapján, akiket biztosítottam a teljes nevük anonimitásáról, és a beleegyezésüket adták a hangfelvételbe, amely 2013-ban történt egy étteremben. Noha a kutatásban részt vevő személyek száma nem reprezentatív, az elemzés maga igen sokrétű, hiszen a nyelv számos szintjén vizsgáltam a nemek közötti diszkrepanciákat (Ürmösné Simon 2015). A kétórás diskurzus manuális transzkribálása öt- vagy több fős társaságban, akik párhuzamosan kommunikálnak, két nyelvet vegyítve, nem egyszerű feladat, különösen akkor nem, ha még a közbevágásokat is feltüntetjük. Mivel egy korábbi (15 évvel ezelőtti) kutatásomban szintén öt egynyelvű személy spontán kétórás diskurzusát elemeztem, ezért a kétnyelvű kutatásban – az összehasonlíthatóság érdekében – ugyanennyi főt vizsgáltam. A nemekre vonatkozó kultúrantropológiai szakirodalom eredményeit összehasonlítottam a kétnyelvű saját korpusz adataival annak érdekében, hogy a saját adataim milyen mértékben támasztják alá más kutatók következtetéseit, vagy mondanak ellent azoknak. A kutatási célkitűzésem az volt, hogy a kétnyelvűek korpuszának elemzése után képet kapjak a két nem különböző beszédviselkedési formáiról, valamint hogy kimutassam, hogy a két nem eltérő beszédstratégiákat alkalmaz-e, és ezek a különbségek lényegesen csekélyebb mértékűek lesznek-e a kétnyelvűek körében, mint az egynyelvűek esetében, mivel rugalmasabb és toleránsabb egyéniségek. Hipotézisem alapján a kétnyelvűek nyelvhasználatában nem jelentkezik olyan arányban a nemek szerinti eltérés, mint az egynyelvűeknél, mivel kora gyermekkortól a két nyelvnek kitett személy viselkedése, nézetei rugalmasabbak és toleránsabbak, mint az egynyelvűeké, így a kétnyelvű környezetben élő emberek jobban képesek alkalmazkodni egymáshoz, és ez a nemek viszonyában is megnyilvánul (Czenczer 2020). Az átfogó elemzést az alábbi nyelvi területeken végeztem el: gyorsbeszéd-folyamatok (asszimilációs hangkihagyás, asszimiláció, hangkihagyás és újrakezdés), az „üres” melléknevek, az indulatszavak, a káromkodást kifejező lexémák, szintaktikai hibák, kommunikatív stratégia (ugye partikula, diskurzusjelölők, hümmögés, direktívák, közbevágás, együttbeszélés, bók, témaváltás, pletykainformációk), konfliktuskezelés, valamint a kódváltások területén. A kutatási módszert tekintve, SPSS- statisztikát, valamint Pearson-féle khi-négyzet-próba statisztikai módszert is alkalmaztam.