A szintaktikai hibákat azért vizsgáltam a korpuszban, mert a gendernyelvészeti szakirodalom nagyobb arányban tulajdonítja a szintaktikai hibákat és a nem sztenderd nyelvhasználatot a férfiaknak (Coates, 1986). Mindkét korpusz vizsgálata során arra voltam kíváncsi, hogy a férfiak vagy a nők vétenek-e több szintaktikai hibát. A spontán beszédszekvenciák természetes módon vonják maguk után a megakadás-jelenségeket, hezitációt, téves szóválasztást, grammatikai hibát, kontaminációt, perszeverációt, anticipációt, metatézist, újraindítást, gondolati csapongást és egyéb, nyelvbotlásból származó hibákat, bármennyire törekszünk is a sztenderd normák betartására, a szabatos, kevésbé pongyola beszédre. Kétnyelvű egyénekről lévén szó, a korpuszban a szintaktikai hibák gyakorisága még szembetűnőbb. Abban az esetben, ha a mondaton belüli vagy a mondatok közötti kódváltások értelemszerűen beleilleszkedtek a bázisnyelvbe, és nem voltak értelemzavarók, akkor nem minősítettem szintaktikai hibának őket. Nem szabad továbbá arról sem megfeledkeznünk, hogy a kísérletben részt vevő személyek a megfelelő görög nyelvtudásuk ellenére nem balansz, hanem mindannyian magyardomináns kétnyelvűek. Érthető tehát, hogy megannyi szintaktikai hibát követtek el, és a folyékony görög kommunikációjuk ellenére a helyes grammatikai megítélésük bizonytalan volt, és sok esetben hibás szerkezeteket használtak (Ürmösné Simon 2017). A görög–magyar korpuszban az alábbi számú szintaktikai hibát vétették a beszélők a nemek szerinti megoszlásban (1. táblázat).