Gendernyelvészeti aspektusból érdemes megjegyezni, hogy káromkodást kifejező lexémák az egynyelvű korpuszban a férfiaknál kétszer annyi esetben fordultak elő, mint a nőknél. A kétnyelvűek között a férfiak hatszor annyi káromkodást kifejező lexémával éltek, mint a nők. Az indulatszavak kapcsán elmondhatjuk, hogy a nők tizenhétszer annyit használtak (35:2 arányban), mint férfitársaik az egynyelvű korpuszban, míg a kétnyelvű korpuszban ez az arány 20:26 volt. Az egynyelvű férfiak közel kétszer annyi esetben éltek a káromkodást kifejező lexémákkal, mint a kétnyelvű férfiak (42:25), illetve az egynyelvű nők közel ötször annyi esetben káromkodtak, mint kétnyelvű társaik. Megjegyzendő továbbá, hogy mindkét korpuszban a férfiak éltek több káromkodást kifejező lexémával. Az ugye partikula használatában az egynyelvű nők közel azonos esetben – csupán kettővel többször (21:19) – használták a partikulát, mint a férfiak. A kétnyelvű korpuszban a nők héttel több esetben (17:10) használták az ugye visszakérdezést, vagyis többször vártak megerősítést, visszacsatolást, illetve nyilvánították ki bizonytalanságukat. A hümmögést az egynyelvű nők háromszor annyi alkalommal (26:85) alkalmazták, mint a férfiak. Ez a pozitív visszacsatolás a kétnyelvűek esetében ugyancsak a nőknél volt gyakrabban fellelhető, közel hatszor annyi esetben, mint a férfiaknál, 7:39 arányban. Az együttbeszélés kapcsán elmondható, hogy az egynyelvű korpuszban a férfiaknál több mint négyszer annyi alkalommal (9:2) fordult elő, mint a nőknél, a kétnyelvűek esetében pedig közel négyszer annyiszor (23:6). Bókkal az egynyelvű korpuszban csak a nők éltek hat esetben, míg a kétnyelvűek között a nők 28, a férfiak pedig 15 alkalommal. Az egynyelvű korpuszban a férfiak közel kétszer annyi pletykainformációt áramoltattak, mint a nők (52:30), a kétnyelvű korpuszban viszont két és félszer annyit (55:21). A közbevágások tekintetében elmondható, hogy az egynyelvű férfiaknál négyszer annyi (169:42) megszakítás történt, mint a nőknél, ellenben a kétnyelvűek esetében meglepő módon kevesebb különbséggel vágtak a férfiak egymás mondandójába, mint a nők (326:289). Míg a kétnyelvű diskurzus folyamán kétszer annyi direktívát használtak a nők (36:18), addig az egynyelvű korpuszban csekély volt a különbség (32:27) a nemek tekintetében. A korpuszok témaváltását tekintve elmondható, hogy míg az egynyelvű diskurzus során csekély különbséggel ugyan (78:62), de a férfiak váltottak többször témát, addig a kétnyelvűek esetében az arány azonos volt (99:99). Az egynyelvű férfiak közel kétszer annyi diskurzusjelölővel (82:49) éltek, mint a nők, továbbá több mint kétszer annyiszor használták a tudod kifejezést, mint a nők (40:17), ugyanakkor a görög–magyar korpuszban ugyancsak a férfiak használtak közel háromszor annyi diskurzusjelölőt, 81:30 arányban, mint női társaik.