Érett középkornak a 12–13. századi európai történelmet szoktuk nevezni, amikor erőteljes gazdasági-társadalmi dinamika kibontakozásának vagyunk tanúi. A változások az agrárszektorból indultak ki, és az egész középkori gazdaságot mozgásba hozták. A növekvő termésátlagok – egy elvetett mag két-három helyett négy-ötöt adott vissza –, az agrotechnikai újítások – a nehézeke és a háromnyomásos rendszer elterjedése – valódi áttörést vontak maguk után a termelés felső korlátait illetően. Ezek a változások lehetővé tették, hogy a 12–13. században Nyugat-Európa népessége mintegy kétszeresére növekedjen. Az érett középkor „mezőgazdasági forradalma” a Rajna és a Loire által közrefogott észak-francia területekről indult ki, és innen terjedt tovább kelet felé. Az agrárszektorban végbemenő átalakulások következtében egy négyzetkilométeren 30–40 lakost lehetett eltartani. Ez jelentősen felülmúlta a kora középkor lehetőségeit, bár viszonylag kevés helyen találkozunk ilyen magas népsűrűséggel. A termésátlagok aztán a 14–18. században további növekedésen mentek keresztül, de ennek mértéke a 18. századi angol mezőgazdasági forradalomig nem volt sorsfordító jelentőségű. Ezért szokták azt mondani, hogy Európa egészen a modern ipari forradalomig a 12. századi mezőgazdasági forradalom eredményeire támaszkodott.