Péntek János (2018) A moldvai magyar tájnyelv szótára című munkájában azt az újítást alkalmazta, hogy a jelentésből kiindulva is közli a szótárban található szavakat. Ezt az eljárást az indokolta, hogy a területi nyelvváltozatok nyelvi adatainak addig csak „egynyelvű” szótáraik voltak, és a köznyelvi beszélő által ismert fogalmak alapján nem lehetett keresni az addig megjelent szótárakban. Péntek (2018) a szótárt magyar–magyar „kétnyelvűként” vagy „kettősnyelvűként” szerkesztette meg. A moldvai magyar nyelvváltozat a nyelvszigethelyzete és a folyamatos nyelvcsere következtében kevertté vált, ez is indokolta a jelentés felől való kereshetőséget. A moldvai magyar nyelvre „általánosan jellemző többnevűség (heteronímia) egyaránt tükrözi a tipológiai kevertséget, a történelmi rétegződést, a táji csoportok (néha települések) szerinti tagolódást” (Péntek 2018: 5). A szótár közmagyar – moldvai magyar kötete elsődlegesen fogalomtár, másodlagosan szómutató. Ez a kötet jelöléstani (onomasziológiai) típusú szótár, és „azt mutatja meg, hogy a moldvai magyar nyelvváltozat hogyan jelöl, nevez meg adott fogalmat, fogalomkört” (Péntek 2018: 6). Ez a szótár a mesterségnevek megismerésén, a szótárhasználat gyakoroltatásán és a nyelvjárási jelenségek megismertetésén kívül alkalmazható még a kétnyelvű helyzetben élő magyarok nyelvére vonatkozó ismeretek közvetítésére is. A jelentésből kiinduló szótári részben egy-egy szócikkéhez akár több szó is tartozhat, és ezek között román szavakat is találunk: