A tegező és a nemtegező nyelvhasználat a magyar nyelv története során csak ideiglenesen mutatott állandóságot. A tu és vous formák funkciói és azok egymáshoz való viszonya a nyelv fejlődését követve folyamatosan átalakult. Az ómagyar korból származó írásos nyelvemlékek alapján a kutatások azt a nézetet képviselik, hogy a honfoglalás és a mohácsi csata között eltelt időszakban (896–1526) a magyarság kizárólag a tegező formát ismerte (Balázs 2021). Nevezetes példa az 1192 és 1203 között keletkezett Halotti beszéd és könyörgés, amely anyanyelvünk legősibb összefüggő magyar nyelvű írásos emléke. Az ómagyar korból származó szöveg a tegező formát választva szól a halott búcsúztatásában résztvevőkhöz: Latiatuc feleym zumtuchel ’Látjátok, felebarátaim, szemetekkel’ vagy Halalnec haláláál holz ’Halálnak halálával halsz’ (Ruffy 1977). A magázódás kezdetei, az ún. udvarias tegezés, mint például a Te kegyelmed, a Nagyságod megjelenése a magyar nyelvhasználók körében a 16. századra datálható, és már ugyanezen század végére a ma ismert maga forma is önálló életre kelt a Maga kegyelmed összetételből való kiválással (Balázs 2018). A 19. század – a reformkor és a nyelvújítási mozgalom kedvező kontextusában – újabb változást hozott a nemtegező nyelvhasználatban. Az önmaga kifejezésből önállósuló ön kétosztatúvá tette a nemtegezést, és ha nem is a jelentésben vagy a konnotációban, de hangulatában mindenképpen alternatívákat kínált az ön és a maga névmási formákkal (Balázs 2021). Az így kialakult háromosztatú rendszer (te, maga, ön) használati szabályai, funkciói a társadalmat érintő hatások nyomán folyamatosan módosultak. A 20. század második felében a következő változások említhetők meg: a városiasodás egyik jellegzetességeként a városi családokon belüli tegeződés terjedése, a 20. század végén a politikai rendszer változása miatt az elvtárs helyett az úr megszólítás reneszánsza, a média és a marketingkommunikáció fejlődése és hatása a célcsoport megszólítására, a multinacionális vállalatok megjelenése, mint például a kizárólag tegező formát használó IKEA (lásd Balázs 2021, House et al. 2022a, House et al. 2022b). A 21. század elején a globális paradigmaváltás égisze alatt intenzív átalakulás figyelhető meg a tegező és nemtegező nyelvhasználatban. Ebben a folyamatban különösen a következő három szembetűnő tendencia emelendő ki. (1) A tegeződés egyre inkább teret hódít a nemtegezés rovására. Ennek oka, hogy a beszélőközösség az életkort mint kritériumot egyre erőteljesebben kapcsolja a tegezéshez, illetve a nemtegezéshez. Napjainkban a tegeződés lehetőségének felső korhatára – a néhány évvel ezelőtti 25–28 éves korral szemben – a 35–40. életév (Domonkosi 2002, Domonkosi 2010, Domonkosi 2017, Guskova 1981). (2) Az ön használati preferenciája egyre nagyobb mértékben növekszik a maga háttérbe szorulását okozva (Domonkosi 2002, Domonkosi 2017). (3) A tegezés és a nemtegezés kategóriáján belül különböző alkategóriák jönnek létre olyan dimenziók kombinációja mentén, mint az egyenrangúság, az alá-fölé rendeltség, a bizalmasság, a távolságtartás, a tisztelet, a szolidaritás (Domonkosi 2017).