Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.2.1.4. A géntechnológia

Az UNESCO által 1997. november 11-én elfogadott Emberi Gének és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az emberi génállományt az emberi faj közös tulajdonának tekinti.1

E dokumentum 5. Cikke szerint az egyén génjeivel kapcsolatos kutatás, kezelés vagy diagnózis csak a felmerülő kockázatok és nyereségek alapos előzetes megállapítása után az ország törvényei által megszabott egyéb követelmények figyelembe vételével folytathatók.

Az Egyezmény 12. cikke szerint genetikai előrejelző vizsgálatok csak orvosi, vagy orvosi kutatási célból végezhetők, valamint megfelelő genetikai tanácsadás biztosításával lehet olyan vizsgálatokhoz folyamodni, amelyek genetikai betegségek előrejelzésére vagy az érintett személy betegségre való genetikai hajlamának vagy fogékonyságának kimutatására, illetve annak megállapítására szolgálnak, hogy hordoz-e betegséget előidéző gént. A 13. Cikk szerint az emberi génállományon történő beavatkozás olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása.2

A kutatás szabadsága ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadságából ered és általában elfogadott elv, hogy a megismerés céljai csaknem korlátlanok.

Ezzel szemben a genetikai kutatás talán a legérzékenyebb terület, mert a személy legbelsőbb eredetét, örökségét és egyben jövőjét kutatja.3

A Biomedicína Egyezmény célja, hogy az orvostudományi kutatásba bevont személyek emberi jogait védje.4

Általánosságban megállapítható, hogy az egyes országok szabályozása meglehetősen töredékes.

1982-ben az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága a genetikai tervezésről elfogadott ajánlásában számos – nemzetközi és hazai szinten – kívánatos intézkedés elfogadását javasolta.5

Az ajánlás szerint a beavatkozástól mentes genetikai örökséget védeni kell.

A biztonsági követelmények megtartásának kifejezett szakmai jellegére figyelemmel sok országban a szociális vagy éppen a környezetvédelmi ágazatba tartozó törvények szabályozzák a területet. A tanácskozáson résztvevő országok között töretlen egyetértés mutatkozott az azonos genetikai állományú egyedek mesterséges létrehozatalának tilalmazása terén. Számos jelentés olyan veszélyesnek tartotta e magatartásokat, hogy kifejezetten a büntetőjogi védelem mellett foglal állást.

Érdemes megemlíteni, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája – amelynek jogi sorsa egyelőre bizonytalan, de annak tartalmában minden uniós tagállam képviselői a legmagasabb szakértői és poltikai szinten megegyeztek – kifejezetten utal az emberi lények klónozásának tilalmára.

A Charta a 3. cikkében kimondja a személyi sérthetetlenséghez való jogokkal kapcsolatosan, hogy:

Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez.
Az orvostudomány és a biológia területén különösen a következőket kell tiszteletben tartani:
- az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezése törvényben megállapított eljárásoknak megfelelően,
- az eugenikai, különösen a személyi kiválasztást célzó gyakorlat tilalma,
- az emberi test és részei haszonszerzési célú felhasználásának tilalma,
- emberi lények szaporítási célú klónozásának tilalma.

A genetikai elemzést – mint technikát – élesen el kell különíteni a génállományba való beavatkozástól, ennek megfelelően eltérő szabályozást igényel.

Az emberi életet az ivarsejtek találkozásától kezdve védeni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hazai jogrendszer az embriót jogilag „személynek”, jogalanynak nyilvánítja-e.6

1986-ban az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága által megalkotott állásfoglalás az embrió és a magzat szöveteinek diagnosztikai és gyógyászati célú eltávolítását szabályozza.

Az AIDP 1987-es konferenciáján előterjesztett nemzeti jelentésekből7 kitűnt, hogy az egyes országok az élő embriókon végzett kutatást nagyon különbözően ítélték meg.

Az eltérő morális megítélés jelentősen befolyásolta az esetleges büntetőjogi szabályozás igényét.

Egységes volt az államok véleménye abban, hogy embriókat nem szabad kizárólag kutatási célból létrehozni, másrészt, a nem gyógyászati célú kutatást meg kell tiltani.

A Brit Parlament 1987-es törvényjavaslata két verziót tartalmazott: vagy a teljes prohibíciót, vagy a kontrollált kutatást, amely utóbbit, csak a megtermékenyítést követő 14. napig engedélyezte volna.8

További problémát vetett fel, hogy az emberi életet és egészséget védő büntetőjogi rendelkezések csupán az embrió beültetése után vonatkoztathatóak az embrió életére és egészségére, hiszen, egyes államok az embriót csak ezt követően tartják védendőnek.

A genetikai örökséget a jognak védenie kell. A születés előtti genetikai diagnózis alkalmazását korlátozni kell arra az esetre, amikor az a későbbi betegségek kórismeretére irányul.

A genetikai vizsgálat és a genetikai információ tárolására előtt szükséges, hogy az érintett abba beleegyezzék. A genetikai adatok védelmét büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével kell biztosítani.9

Összegzésképpen az Európai Unió és az Európa Tanács legfontosabb dokumentumai a fenti területekre vonatkoztatva a következők:

a) Az Európai Unió joganyaga:

Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001 számú rendelete az egyének személyes adatainak az európai közösségi intézmények és testületek általi feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról;
Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK számú Irányelve az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról;
Az Európai Parlament és a Tanács 98/44/EK számú Irányelve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról;
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/20/EK számú Irányelve a tagállamok törvényeinek, jogszabályainak és adminisztratív határozatainak összehangolásáról az emberi használatra létrehozott gyógyszertermékek klinikai tesztjei során kialakítandó helyes gyakorlatok bevezetése tekintetében,
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/98/EK számú Irányelve az emberi vér és annak alkotóelemei gyűjtésére, tesztelésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági normák meghatározásáról, illetve a 2001/83/EK számú irányelv módosításáról;
Az Európai Bizottság 831/2002 számú Rendelete a Tanács 322/97 számú, a bizalmas adatok tudományos célú felhasználásával kapcsolatos közösségi statisztikákra vonatkozó Rendeletének alkalmazásáról.

b) Az Európa Tanács egyezményei és ajánlásai:

Az Európa Tanács 1950. november 4-én kelt Egyezménye az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről (ETS–005, ETS–155);
Az Európa Tanács 1981. január 28-án kelt Egyezménye az egyén védelméről, tekintettel személyes jellegű adatainak gépi feldolgozására;
Az Európa Tanács 1997. április 4-én kelt Egyezménye az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről (ETS–164);
Az Európa Tanács 2002. január 24-én kelt Kiegészítő jegyzőkönyve az emberi szervek és szövetek transzplantációjáról (ETS–186);
Az Európa Tanács 1240 (1994) számú Ajánlása az emberi eredetű biológiai anyagok védelméről és szabadalmaztathatóságáról;
Az Európa Tanács 1425 (1999) számú Ajánlása a biotechnológiáról és a szellemi tulajdonról;
Az Európa Tanács 1468 (2000) számú Ajánlása a biotechnológiákról;
Az Európa Tanács 1512 (2001) számú Ajánlása az emberi génkészlet Európa Tanács általi védelméről.

c) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásai (soft law):

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (81) 1 számú Ajánlása az automatizált egészségügyi adatbankokról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (90) 3 számú Ajánlása az emberi lényeken végzett egészségügyi kutatásokról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (90) 8 számú Ajánlása az új technológiák egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatásáról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (90) 13 számú Ajánlása a magzatok genetikai szűrővizsgálatáról, a magzati géndiagnosztikáról és a kapcsolódó genetikai tanácsadásról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (90) 13 számú Ajánlása a dezoxiribonukleinsav (DNS) elemzésének használatáról a büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszer keretein belül;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92) 3 számú Ajánlása az egészségügy célú genetikai tesztekről és szűrésekről;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (94) 1 számú Ajánlása az emberi szövetbankokról
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (94) 11 számú Ajánlása a szűrésről mint az orvostudomány megelőzési eszközéről
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (97) 5 számú Ajánlása az egészségügyi adatok védelméről;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (97) 15 számú Ajánlása a xenotranszplantációról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (98) 2 számú Ajánlása a haematopoietikus őssejtek ellátásáról;
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Rec (2001) 5 számú Ajánlása a szervátültetési várólisták és várakozási idők kezeléséről.

1	A.M. Duguet, A.M. Duguet, Genetic research: between freedom in research and the patient’s rights. Contribution of the Declaration of Helsinki, In: European Journal of Health Law, Vol. 8., (2001), 204.
2	Európa Tanács Biomedicina Egyezmény 13. Cikk: Beavatkozások az emberi génállományon: Olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása.
3	A.M. Duguet, op.cit., (2001), 203.
4	2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről 1. cikkely
5	Raimo Lahti, op.cit., (1988), 621.
6	Ibid. 1343.
7	Ibid., 619.
8	Ibid 620.
9	Kovács–Németh–Gellér, op.cit., 2005, 14.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero