Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


6.2.2. A hazai szabályozás

Az orvosi tevékenység alapvető szabályait, ezen belül a betegjogokat az Eütv. és a kapcsolódó végrehajtási rendelkezések állapítják meg.1
Magyarország tehát azt a rendszert követi, hogy a betegjogok nincsenek külön törvényben, kódexben megjelenítve, de a jogszabályi alapok megteremtődtek.
Ez a változás megfelel az általános európai trendeknek, hiszen az 1970-es évek óta érzékelhető az a folyamat, hogy az orvos-beteg viszony inkább jogi, mintsem csak etikai kérdés.2
Magyarországon az orvosi szakma jogi szabályozására az 1876. évi XIV. törvénnyel került sor.
Ezt megelőzően azt, hogy az orvos de lege artis járt-e el, csupán az orvosi szervezetek által megalkotott etikai szabályok alapján lehetett meghatározni.
Az orvosi etika szabályai manapság már egyértelműen háttérbe szorulnak a jogszabályi normák mögött. Ennek elsődleges oka, hogy a modern társadalom fogyasztói szemlélete kihat az orvos – beteg viszonyra is. A beteg ebben a viszonylatban is egyre inkább fogyasztóként vesz részt, és az orvostól, mint szolgáltatóként egyre inkább teljesítményt vár el.3
Ezzel párhuzamosan az orvosban bízó, gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatott betegnek először az orvosi beavatkozáshoz való hozzájárulását kívánta meg a jog, háttérbe szorítva azt Hippokrateszi elvét, mely szerint a beteg kívánsága alárendelt az orvos célszerűségi elképzeléseihez képest.
Ezt követően pedig kialakult az a modell, mely szerint a beteg jogosult részt venni kifejezetten a döntéshozatalban is.4 Ez a jelenség természetesen nemcsak a fogyasztói társadalom felé történő gazdasági fejlődés, hanem az önrendelkezési jogot kibontakoztató jogfejlődés szempontjából is megközelíthető.
Az orvos – beteg viszonyt azonban évezredeken keresztül a szakma etikai normái határozták meg és ezek napjainkban sem szorultak teljesen háttérbe a jogi jellegű normák mögött.
Megállapítható, hogy a törvényi szabályozás mellett a hagyományos etikai normák is forrását alkotják az orvosokra vonatkozó büntetőjog háttérjogát képező foglalkozási szabályoknak.
Ezzel kapcsolatban a BH 1996.182. úgy foglal állást, hogy az orvosi foglalkozási szabályokba beleértendőek az „íratlan” szakmai szabályok is.
Az orvos büntetőjogi felelőssége kapcsán lényeges, hogy melyek azok a részletszabályok, amelyek be nem tartása maga után vonja e felelősséget. Tematikusan haladva, a megfelelő rendelkezések a következőek.
 
1 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény.
2 Jenei Ilona, A betegjogok érvényesítésének intézményei – nemzetközi kitekintés, LAM (1997); 7–8, 520–525.
3 Dósa Ágnes, op.cit., 2004., 59–60.
4 Ibid., 60.

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave