Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.2.1.1.2. Az ellátás visszautasításának a joga

Az Eütv. 20–24. §-ai külön cím alatt szabályozzák az ellátás visszautasításának jogát. A betegnek az életmentő, illetőleg életfenntartó egészségügyi ellátás visszautasítására vonatkozó jogát az Eütv. speciális feltételekhez köti.

Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan kiemelte, hogy az életmentő vagy életfenntartó orvosi beavatkozásnak a gyógyíthatatlan beteg általi visszautasítására csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve a beteg írásképtelensége esetén két tanú jelenlétében kerülhet sor.

A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja, és egybehangzóan nyilatkozik arról: gyógyíthatatlan betegségben szenved és döntését annak következményei tudatában hozta meg. A betegnek az orvosi bizottság nyilatkozatát követő harmadik napon két tanú előtt ismételten ki kell nyilvánítania a visszautasításra irányuló szándékát. Az Eütv. meghatározza az orvosi bizottság összetételét is: a bizottság egy tagja a betegség jellegének megfelelő szakorvos, egy másik tagja pszichiáter szakorvos. Megköveteli a törvény, hogy a beavatkozás visszautasítása esetén személyes beszélgetés során kíséreljék meg a beteg döntésének hátterében lévő okok feltárását és a döntés megváltoztatását.1

Az Eütv. részletes szabályozást ad arra az esetre is, ha a gyógyíthatatlan beteg cselekvőképtelen.

A törvény azt is lehetővé teszi a belátási képessége birtokában lévő személynek, hogy jövőbeli esetleges cselekvőképtelenségét feltételezve előre visszautasítson életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved, önmagát fizikailag ellátni nem képes, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők.2

A magyar jogi szabályozás igen részletes ebben a vonatkozásban.

Érdemes utalni arra a problémakörre, amely az ellátás visszautasítása és a vallási meggyőződés közti kapcsolatból következik.3

Az Eütv. szerint ugyanis a „beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásának a joga és vallása szabad gyakorlásának joga”.4 A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény pedig kimondja: „a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni”, illetve vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet”.5

A Jehova Tanúi tagokról köztudomású, hogy a hitük szerves része, hogy minden esetben elutasítják a teljes vér, a koncentrált vörösvértest, a plazma, valamint a fehérvérsejt és vérlemezkék transzfúzióját.6 (Arról azonban a tagok saját maguk dönthetnek, hogy engedélyeztetik-e magukon a szervátültetéseket.)

A Jehova Tanúi tehát – vallási meggyőződésükből kifolyólag – kötelesek visszautasítani a vértranszfúzióval járó kezeléseket.

Felmerül a kérdés, hogy a hatályos Eütv. minden esetben biztosítja-e ezt a jogot, hiszen Magyarországon 40 ezer főre tehető a gyülekezeti tagok száma.7

Az Eütv. kimondja, hogy a beteget megilleti az ellátás visszautasításának a joga, kivéve, ha „annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyezteti”.8

Az általános szabály érvényesülését konkrétan kell megvizsgálni a különböző, az Eütv.-ben szabályozott esetekben: cselekvőképes betegek, cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes betegek, olyan betegek esetében, akik később válnak cselekvőképtelenné, illetve a várandós beteg szintjén.

Az Eütv. szerint a cselekvőképes beteget minden esetben megilleti az ellátás visszautasításának a joga, akkor is, ha az az életét súlyosan veszélyezteti, azaz maradandó egészségkárosodás vagy akár közvetlen életveszélyes állapot áll fenn.9 Abban az esetben azonban, amikor a Jehova Tanúi beteg sürgősségi helyzetben van és élete az orvostudomány mindenkori állása szerint megmenthető (tehát nem szenved az Eütv. szerint megkívánt „súlyos, rövid lefolyású, gyógyíthatatlan és halálos betegségben), az Eütv. rendelkezései szerint a vérátömlesztés visszautasítása nem lehetséges.

Ugyanez a szabályozás van életben a cselekvőképessége során, cselekvőképtelenné válása esetére rendelkező személyre is.

Az Eütv. szerint a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteget viszont nem illeti meg a vérátömlesztés visszautasításának a joga, ha az súlyos vagy maradandó egészségkárosodástól mentené meg a beteget.

Gyógyíthatatlan és súlyos betegségnél ez a jog – hasonlóan a cselekvőképes beteghez – viszont fennáll.

A várandós beteg helyzete egyértelműnek tűnik, hiszen ez az az eset, amelyre az Eütv. fentiekben említett generális, mások életét vagy testi épségét védő generális klauzulája mindenképpen vonatkoztatható.10

Ezen túlmenően, az Eütv. kifejezetten is utal arra, hogy a várandós beteg nem utasíthatja vissza a kezelést, ha az életmentő vagy életfenntartó célra irányul, és a várandós nő előre láthatólag képes kihordani a gyermeket.11

Összességében megállapítható, hogy a magyar szabályozás nem ad minden esetben jogi lehetőséget az ellátás visszautasítására, amely azonban a Jehova Tanú beteg esetében a vallási meggyőződéssel ellentétes, igaz, egy másik fontos érdeket, a társadalom érdekét tartva szem előtt.

A Jehova Tanúi betegek és az orvosok közti együttműködést éppen ezért világszerte Kórházi Összekötő Bizottságok segítik.12

1	Fridli, op.cit, 105.
2	Vö. 22/2003 (IV.28.) AB határozat.
3	Vö: Csapody Tamás (2000), Az ellátás visszautasításának joga és a vértranszfúzió. LAM, 10 (3), 260–264.
4	Eütv. 11. § (6) bekezdés.
5	1990., évi IV. tv. 4. § és 3. § (1) bekezdések.
6	Csapody, op.cit, 260.
7	Haraszti Zoltán (2000), Egészségügyi törvény, betegjogok és Jehova tanúi tapasztalatai: LAM, 10(3), 265–266.
8	Eütv. 10. § (1) bekezdés.
9	Eütv. 20. §.
10	Csapody, op.cit, 263.
11	Eütv. 20. § (6) bekezdés.
12	Csapody, op.cit, 260.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero