Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.3.2.2. Rövid történeti ismertetés

A sértetti beleegyezés már a Csemegi-kódexben is megjelent, mint büntethetőséget kizáró ok, illetve mint bűncselekménnyé nyilvánítást befolyásoló tényező.

Ez a kódex szövegében nincs ugyan nevesítve, de az egyes törvényi tényállások értelmezéséből kitűnik, hogy a sértett közreműködése az elkövetési magatartásában a cselekmény büntetőjogi megítélését módosíthatja.

Ez a magzatelhajtás bűncselekményének tényállásában jelentkezett a legszembetűnőbben:

„285. § A teherben lévő nő, aki méhmagzatát szándékosan elhajtja, megöli, vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kívül esett teherbe két évig terjedhető börtönnel, ellenkező esetben pedig három évig terjedhető börtönnel büntetendő.

Ugyanazon büntetés éri azt, aki a büntettet, a teherben lévő nő beleegyezésével követi el, ha pedig azt nyereményvágyból tette: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.

286. § Aki a teherben lévő nő méhmagzatát annak beleegyezése nélkül szándékosan elhajtja, vagy megöli: öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

Ha pedig ezáltal a teherben levő nő halálát okozta: tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.”

Ha az elkövető a magzatelhajtást a terhes nő beleegyezésével követi el, akkor enyhébb büntetés kiszabására kerül sor (három évig terjedő börtönnel büntetendő), mint amikor a bűncselekményt a passzív alany közreműködésével valósítja meg (öt évig terjedő fegyházzal büntetendő).

A másik nagy terület, ahol fokozottan jelentkezik a sértett beleegyezése, a nemi bűncselekmények köre. A kódex – a hatályos büntető törvénykönyvtől eltérően – önálló fejezetben tárgyalta a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket „A szemérem elleni vétségek és büntettek”1 címmel.

A fejezet az erőszakos nemi közösülés bűntettét szabályozó 232. §-sal kezdődött, amely a következőképpen hangzott:

„Erőszakos nemi közösülés bűntettét követi el, és tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő:

a ki valamely nőszemélyt erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerít: hogy vele házasságon kívül nemileg közösüljön;
aki valamely nőszemélynek öntudatlan vagy akarata nyilvánítására, vagy védelmére tehetetlen állapotát arra használja fel, hogy vele házasságon kívül nemileg közösüljön; akár ő idézte elő azon állapotát, akár nem.”2

Ennek értelmében a bűncselekmény passzív alanya továbbra is csak nő lehetett, bármilyen személyes tulajdonságától függetlenül. További – a korábbi szabályozásban is meglévő – kritérium volt, hogy az elkövetőnek a sértett nem lehetett a házastársa; a bűncselekmény még akkor sem valósulhatott meg, ha a felek nem éltek házassági életközösségben.3

(Egyesek szerint a bűncselekmény ágytól és asztaltól való elválás esetén megvalósulhatott.)4 A házasság létrejöttével a feleség házasságkötési akaratnyilatkozatát a büntetőjog úgy értelmezte, hogy ez az adott nemi bűncselekmény esetében, mint beleegyező nyilatkozat is funkcionálhat, és így a házasságon belül nem lehetett elkövetni az erőszakos közösülést. Bár a kódex nem rendelkezett róla, a kódexen alapuló ítélkezési gyakorlat ezen felül megdönthetetlen vélelemként kezelte a tizenkettedik életévüket be nem töltött személyek akaratnyilvánításra való képtelenségét, így az ő sérelmükre történő cselekmény minden esetben – akár beleegyezésük esetén is – erőszakos közösülést valósított meg.5

Az 1961. évi V. törvényben (A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről) szintén rendelkezett a jogalkotó a sértett beleegyezéséről.

„256. § (1) Aki más magzatát elhajtja, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A büntetés hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
1. az elkövető visszaeső;
2. a bűntettet üzletszerűen vagy
3. a nő beleegyezése nélkül követték el;
4. a bűntett súlyos testi sértést okozott.
A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett halált okozott.
Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Nem büntethető magzatelhajtás miatt, aki a terhesség megszakítását az arra hivatott szerv által jogszabály alapján kiadott engedélynek megfelelően hajtja, illetve hajtatja végre.” 6

A magzatelhajtás bűncselekményének minősített esetei között szerepelt a passzív alany belegyezésének hiánya, mely fokozott büntetőjogi felelősséget állapít meg az elkövető számára.

A nemi bűncselekmények területén is fokozódott a sértetti közreműködés jelentősége:

„276. § (1) Aki nőt házassági életközösségen kívül erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, úgyszintén, aki a nőnek védelemre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A büntetés öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés, ha
1. a sértett – a bűntett elkövetésének időpontjában – az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt állt;
2. ugyanazzal a nővel azonos alkalommal két vagy több férfi egymás cselekményéről tudva közösült.
Ha az elkövető és a sértett az elsőfokú ítélet meghozatala előtt házasságot köt, az (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) pontja esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet.”7

A bűncselekményt továbbra is csak nő ellen lehetett elkövetni, azonban a jogalkotó a korábbi házasságon kívüliség kritériumát házassági életközösségen kívüliségre módosította.8 Ez annyit jelentett, hogy a büntetőjog csak abban az esetben ismeri el a sértett beleegyezését és egyben zárja ki a bűncselekmény megvalósulását, ha az elkövető és a sértett között a házassági életközösség fennállott. A jogalkotó ebben az esetben szűkítette a passzív alany közreműködésének terjedelmét. Amennyiben az elkövető és a passzív alany az elsőfokú ítélet meghozatala előtt házasságot kötött, a jogalkotó korlátlan enyhítésre adott lehetőséget, azt azonban a korábbi szabályozástól eltérően nem mondta ki, hogy az erőszakos nemi közösülés „nem büntettetik”.9 Az 1961. évi V. törvény egyik legnagyobb újítása abban mutatkozott meg, hogy a megrontást, mint új bűncselekményi tényállást bevezette a kódexbe. Ebben az esetben pedig a törvény egy megdönthetetlen vélelem felállításával a sértett beleegyezésének hatókörét kiterjeszti azzal, hogy a 14. életév alatti gyermekkel szemben elkövetett bármely nemi cselekmény bűncselekménynek minősül.

A 280. § (1) bekezdése így szólt: „Aki 14. életévét be nem töltött személlyel közösül, természet elleni vagy egyéb fajtalanságot visz véghez, hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”10

1	1878. évi V. tc., XIV. fejezet.
2	1878. évi V. tc. 232. §.
3	Gál István László, Szempontok a nemi erkölcs elleni bűncselekmények új szabályozásához, In.: Büntetőjogi Kodifikáció, 2002/4., 30.
4	Merényi Kálmán, A szexuális erőszak, KJK, Budapest., 1987., 124.
5	Hollán Miklós: A tizenkét év alatti gyermekek nemi fejlődésének büntetőjogi védelme. Egy törvénymódosítás margójára, In.: Collega, 1998./3., 18.
6	1961. évi V. törvény 256. §.
7	1961. évi V. törvény. 276. § (1) bek.
8	Tar Annamária, A nemi erkölcse elleni erőszakos bűncselekmények, elérhető: http://www.jogiforum.hu/publikaciok/131, 2004. 03. 15.
9	1878. évi V. tc. 240. §.
10	1961. évi V. törvény 280. § (1).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero