Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


6.4.1.1. Az orvosi „műhiba”

Az orvosi tevékenységgel járó jogi felelősség, és ezen belül is leginkább a polgári jogra tartozó kártérítési eljárások az utóbbi tizenöt évben kerültek a közérdeklődés homlokterébe.1 Ennek hatására a köznyelvben meghonosodtak bizonyos kifejezések, pl. az „orvosi műhiba”, amely az e fejezetben írt büntetőjogi tényállás orvosokat érintő vonatkozásában, illetve a polgári jogi kártérítési felelősség tényállásában használatos. Ezzel kapcsolatban megjegyzést érdemel, hogy ennek a kifejezésnek a tudományos terminológiában, közelebbről pedig a büntetőjog fogalomrendszerében történő ilyen átfogó értelmű, globális használata téveszmék kialakulásához is vezethet.
A „műhiba” ugyanis szemantikailag a működés, tehát bizonyos foglalkozás űzése közben elkövetett hibát, tehát szabálytalanságot jelent. Annak ellenére, hogy a köznyelvben ismeretes a „hibáztatni” kifejezés is, álláspontunk szerint a „műhiba” kifejezéshez társul egyfajta objektív felelősséget sejtető tartalom, mivel egy hiba megtörténte objektív tény. Ezzel szemben a büntetőjogi felelősség meglétéhez szükséges a műhiba objektív megtörténtén túl bizonyos többlet tényállási elemek megvalósulása: nevezetesen a tényállásszerű eredmény, illetve szubjektív tényállási elem, a bűnösség fennállása is.
Ezekkel a tényállási elemekkel az alábbiakban foglalkozunk részletesen.
A Btk. 173/H §-t alapul véve az orvost ez alapján is lehetne büntetni. Nem szabad azonban összekeverni a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést az orvosi műhibával! A „műhiba” kifejezés a német Kunstfehler tükörfordítása, ez alatt pedig a kifejezést először használók az orvostudomány általánosan elismert szabályainak megszegését értették. A magyar tételes jogban a műhiba kifejezés a közegészségügy rendelkezéseiről szóló 1876. évi XIV. törvénycikkben jelent meg, a későbbi jogszabályok azonban már nem vették át, és a bírói gyakorlatban sem honosodott meg. A ’műhiba-per’ tehát a jogi munkában nem igazán megfelelő fogalom, ezt ma már inkább a populáris irodalom használja.
Itt kell megemlíteni az ellátás kiterjesztésének problematikáját, amelynek törvényi tényállása már bemutatásra került az előző fejezetben (Eütv. 18 §).
Megjegyzendő, hogy Németországban a jog testi sértésnek tekinti az ilyen önkényes ellátás kiterjesztést. Az Egyesült Királyságban szabálysértés vagy törvényszegés valósul meg ebben az esetben, Ausztriában „felhatalmazás nélküli gyógyító tevékenység”, tehát a cselekmény mindenütt injúriát jelent.
Magyarországon azonban, ha az orvos túllépi a megengedett határt, nem a Btk. 170. §-ban foglalt testi sértést állapítják meg, mivel e tényállás szerint feltétel a sérülés vagy betegség okozása. Ha az Eütv. megfogalmazását nézzük, az orvos dolga eldönteni, mi „a beteg számára aránytalanul súlyos teher”.
 
1 Dósa Ágnes, op.cit., 2004., 9.

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave