Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.4.4.2. Beavatkozás az emberi génállományba

173/A. § (1) Aki az emberi génállományon, magzati génállományon, illetőleg emberi embrió génállományán a génállomány megváltoztatására irányuló beavatkozást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdés szerinti beavatkozás az emberi génállomány, a magzati génállomány, illetőleg az embrió génállományának megváltozását idézi elő.

(3) Nem büntethető az (1)–(2) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki a beavatkozást az egészségügyről szóló törvényben meghatározott célból hajtja végre.

1986-ban az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága által megalkotott állásfoglalás az embrió és a magzat szöveteinek diagnosztikai és gyógyászati célú eltávolítását szabályozza.

Az AIDP 1987-es konferenciáján előterjesztett nemzeti jelentésekből1 kitűnik, hogy az egyes országok az élő embriókon végzett kutatást nagyon különbözően ítélték meg. Az eltérő morális megítélés jelentősen befolyásolta az esetleges büntetőjogi szabályozás igényét. Egységes volt az államok véleménye abban, hogy embriókat nem szabad kizárólag kutatási célból létrehozni, másrészt, a nem gyógyászati célú kutatást meg kell tiltani.

A Brit Parlament 1987-es törvényjavaslata két verziót tartalmazott: vagy a teljes prohibíciót, vagy a kontrollált kutatást, amely utóbbit, csak a megtermékenyítést követő 14. napig engedélyezte volna.2

További problémát vetett fel, hogy az emberi életet és egészséget védő büntetőjogi rendelkezések csupán az embrió beültetése után vonatkoztathatóak az embrió életére és egészségére, hiszen, egyes államok az embriót csak ezt követően tartják védendőnek.

Általánosságban megállapítható, hogy az egyes országok szabályozása meglehetősen töredékes.

1982-ben az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága a genetikai tervezésről elfogadott ajánlásában számos – nemzetközi és hazai szinten – kívánatos intézkedés elfogadását javasolta.3

Az ajánlás szerint a beavatkozástól mentes genetikai örökséget védeni kell. A biztonsági követelmények megtartásának kifejezett szakmai jellegére figyelemmel sok országban a szociális vagy éppen a környezetvédelmi ágazatba tartozó törvények szabályozzák a területet. A tanácskozáson résztvevő országok között töretlen egyetértés mutatkozott az azonos genetikai állományú egyedek mesterséges létrehozatalának tilalmazása terén. Számos jelentés olyan veszélyesnek tartotta e magatartásokat, hogy kifejezetten a büntetőjogi védelem mellett foglal állást.

A genetikai elemzést – mint technikát – élesen el kell különíteni a génállományba való beavatkozástól, ennek megfelelően eltérő szabályozást igényel. Az emberi életet, az ivarsejtek találkozásától kezdve védeni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hazai jogrendszer az embriót jogilag „személynek”, jogalanynak nyilvánítja-e.4 A genetikai örökséget a jognak védenie kell. A születés előtti genetikai diagnózis alkalmazását korlátozni kell arra az esetre, amikor az a későbbi betegségek kórismézésére irányul.

A genetikai vizsgálat és a genetikai információ tárolására előtt szükséges, hogy az érintett abba beleegyezzék. A genetikai adatok védelmét büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével kell biztosítani. (Azonban e kérdés túlmutat e tényállás körén, és az inkább az adatvédelem keretei között értékelendő).

Az emberi klónozást, valamint az emberi és állati sejtek egyesítéséből történő hibridek előállítását bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Azonban e technológiák tilalmát nem a fent tárgyalt joghely, hanem a Btk. 173/E. §-a tartalmazza.5

Az Eütv. meghatározza az elvégezhető eljárások, kutatási módszerek szakmai szabályait és szigorú feltételekhez köti ezek gyakorlását. Az Eütv. VIII. fejezete tartalmazza az emberen végzett orvostudományi kutatás szabályait, e fejezetben szabályozza – igaz rendkívül szűkszavúan – a génállomány megváltoztatására irányuló beavatkozást is.6

Az Eütv. 162. §-a szerint az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és – a 182. § (1)–(2) bekezdésében foglalt kivételekkel – csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja. Tehát, az Eütv. együttesen kezeli és szabályozza a génállomány megváltoztatását eredményező kutatást, és magát a beavatkozást is.

A Btk hatályos 173/A §-a. az emberi; magzati, illetőleg emberi embrió génállományába történő beeavatkozást tiltja, mely a génállomány megváltoztatására irányul.

Érdekes és egyben ellentmondásos, hogy a törvény. szövege a 173. (A) §-ban megkülönbözteti az emberi génállományt, a magzati génállományt és az emberi embrió génállományát, tehát az ember jogalannyá válásának pillanatával kapcsolatos dilemmákat nem állt a jogalkotó szándékában feloldani.

Azonban erre nem is lett volna szükség, hiszen az emberi génállomány összefoglaló meghatározás tartalmában magába foglalja a magzati és embrionális génállomány kifejezéseket is, tekintettel arra, hogy a génállomány a megtermékenyülés után jelentős változásokon nem megy át. Így az ilyen megkülönböztetés felesleges és indokolatlan. Attól még, hogy az emberi embrió és magzat büntetőjogi értelemben nem személy, embernek nem minősül, annak génállománya emberi génállomány.

Az egyedfejlődés egyes stádiumainak megjelölése szükséges a törvény indokolása szerint, tekintettel arra, hogy e tényállások által oltalmazott jogvédte érdek és a jogi tárgy köre szélesebb a büntetőjogi értelemben vett emberi életnél, testi épségnél, illetőleg szabadságnál és emberi méltóságnál.

Az indokolással ellentétben talán mégis helyesebb lenne, ha a jogszabály az emberi génállomány megváltoztatását és annak kísérletét tiltaná, függetlenül attól, hogy azt az egyedfejlődés mely stádiumában hajtják végre. Az, hogy a jogalkotó szankcionálásban nem tesz különbséget az egyes egyedfejlődési stádiumok sérelmére elkövetett cselekmény között, szintén az emberi génállomány egységességét hangsúlyozza, mintegy újból kiemelve, hogy a jogi oltalom alá vett tárgy nem más, mint az emberi génállomány.

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi, a magzati, valamint az emberi embrió génállományának a megváltoztathatatlanságához fűződő társadalmi érdek.

A modern orvostudomány olyan eljárásokat fejlesztett ki, amelyek képesek az emberi, a magzati, illetőleg az emberi embrió természetes génállományának, vagy annak bármely részének módosítására. A génállomány megváltoztatása irányulhat társadalmilag helyeselhető, így főként megelőzési vagy gyógykezelési célokra, de e tevékenység szolgálhat társadalmilag káros törekvéseket is, így például úgy egyed létrehozását.7

A bűncselekmény passzív alanya természetes élő személy, míg elkövetési tárgya magzat, illetőleg emberi embrió lehet. Az

Eü.tv. 165. §-ának rendelkezéseire figyelemmel embrió minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig, míg magzat a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől. A bűncselekmény elkövetési tárgya tehát kizárólag emberi embrió, illetőleg emberi magzat lehet.8

A bűncselekmény elkövetési magatartása az ember, a magzat illetve az embrió génállományának megváltoztatására irányuló beavatkozás végzése.

Az ilyen jellegű beavatkozás azonban akkor valósít meg bűncselekményt, ha az jogellenes.

A 173/A § (3) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem büntethető a 173/A §-ának (1)–(2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt, aki a beavatkozást az egészségügyről szóló törvényben előírt, célból hajtja végre. E büntethetőséget kizáró ok tehát csak akkor áll fenn, ha a beavatkozás megfelel az Eü.tv. 162. §-ában meghatározott feltételeknek. Eszerint az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és – a 182. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel – csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak a leszármazottak genetikai génállományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja. A kivételeket a 182. § (1) és (2) bekezdése határozza meg. E rendelkezések alapján az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére, vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetők. Az embrió különböző genetikai jellemzői a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából változtathatók meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon. A jogilag engedélyezett beavatkozási lehetőségeken kívül tehát minden olyan beavatkozás bűncselekményt valósít meg, amely az ember, a magzat, illetve az emberi embrió génállományának megváltoztatására irányul. A beavatkozásnak olyannak kell lennie, amely ténylegesen alkalmas arra, hogy a génállomány megváltozzék.

1	Raimo Lahti, op.cit., (1988), 619.
2	Ibid 620.
3	Raimo Lahti, op.cit., (1988), 621.
4	Ibid. 1343.
5	Ibid 1345.
6	162. § Az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és – a 182. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel – csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.
7	Belovics–Sinku–Molnár, op.cit., 2003., 119.
8	Ibid.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero