Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


6.4.4.3. Emberi ivarsejt tiltott felhasználása

173/B. § (1) Aki halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtet az egészségügyről szóló törvényben meghatározott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásra használ fel, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki emberi ivarsejt tiltott felhasználására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
 
A mesterséges megtermékenyítés terén általánosan megállapítható, hogy azokban az államokban, ahol az egyház nagyobb szereppel bír, a reproduktív orvoslás korlátozottabb.1 A jogi szabályozás, pedig inkább a családjog területére koncentrálódik. Egyes országokban (pl. Csehország, Magyarország), a törvényinél alacsonyabb szintű normákkal és irányelvekkel igyekeznek a területet lefedni.2
A bűncselekmény jogi tárgya az emberi élet természetes kialakulásához fűződő társadalmi érdek.
Elkövetési tárgya a halottból vagy halott magzatból származó ivarsejt. A bűncselekmény szempontjából igen lényeges annak meghatározása, hogy mikortól tekintjük az egyént halottnak, figyelemmel arra, hogy az orvostudomány megkülönbözteti – többek között – a klinikai és a biológiai halál fogalmát.
A halál fogalmát fentebb részletesen elemeztük, így halottról van szó, ha a természetes személy légzése, keringése és agyműködése teljesen megszűnt és emiatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindult.
A magzati halál időpontját a fentivel azonos módon kell megállapítani, ugyanakkor erre csak a már megszületett, de életjelenséget nem mutató magzatok esetén van lehetőség.3 A magzatot halottnak kell tekinteni, ha akár a méhen belül, akár abortusz során elpusztul.4
A bűncselekmény elkövetési magatartása a halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtnek az egészségügyről szóló törvényben meghatározott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásra történő felhasználása.
Az Eütv. 166. §-ának (1) bekezdése taxatíve felsorolja az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat.
Az embrionális fejlődés során magzatról a fogantatást követő 12. héttől beszélhetünk. Az anyaméhben a magzati agyműködés vizsgálata még nem lehetséges, tehát az agyhalál fenti definícióját is nehezen alkalmazhatjuk. A tényállás – a hatályos normaszöveg alapján – tehát csak olyan eseteket szabályoz, ahol kétségkívül megállapítható az egyén, vagy a magzat halála. Ebből következően, a klinikai halál állapotában lévő személytől, illetőleg a 12 hetesnél fiatalabb magzatból (embrióból) származó ivarsejt felhasználása nem bűncselekmény.
Az Eütv. 166 §-a az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások körét és alkalmazásának feltételeit részletesen rögzíti.
Ezek szerint emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás:
  1. testen kívüli megtermékenyítés és embrió-beültetés
  2. a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel,
  3. ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
  4. embrióadományozással végzett embrióbeültetés,
  5. dajkaterhesség, valamint
  6. a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható.
 
A törvény rendelkezései szerint azonban reprodukciós eljárás során megtermékenyítéshez, illetőleg az embrió beültetéséhez kizárólag emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel. Holttestből vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem alkalmazható.5 Így a reprodukciós eljárások körének törvényi rögzítése miatt a felsorolt eljárásokon kívül az emberi reprodukcióra irányuló további, vagy új eljárás az Eütv. VIII. fejezet szerint emberen végzett orvosbiológiai kutatásnak minősül.
Az Eütv. 166. § (3) bekezdés szerint, holttestből – ideértve az agyhalottat is – vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem használható fel. Amennyiben, az ivarsejt felhasználását a halott személy, illetve magzat akaratnyilvánításra képtelen állapota indokolja, érthetetlen, hogy miért tekinthető kivételnek a klinikai halál állapotában lévő személy, vagy a magzat. Logikusan az ivarsejt eltávolítását mindkét esetre ki kellene terjeszteni, hiszen a mesterséges megtermékenyítés alkalmazásának egyik legfontosabb garanciája a beleegyezés, melynek még a lehetősége sem vetődik fel sem a klinikai halál állapotában, sem pedig a magzati állapotban. (A megtermékenyítés kapcsán általános követelmény a beleegyezés. A Portugál Btk. 214. §-a tartalmaz ilyen büntetőjogi védelmet.)6
 
1 Raimo Lahti, op.cit., (1988), 618.
2 Kovács-Németh-Gellér, op.cit., 2005., 27.
3 Ibid.
4 Belovics-Sinku-Molnár, op.cit., 2003.,121.
5 Belovics-Sinku-Molnár, op.cit., 2003., 121.
6 Kovács–Németh–Gellér, op.cit., 2005. 27.

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave