Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


6.4.4.4. Születendő gyermek nemének megválasztása

173/C § (1) Aki a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki a beavatkozást az egészségügyről szóló törvényben meghatározott célból hajtja végre.
 
A bűncselekmény elkövetésének magatartása a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozás végzése.
Az Eütv. 182. § (1) bekezdése szerint az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások kizárólag a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerése vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetők. A születendő gyermek nemének megválasztására irányuló eljárás lehetőségét és alkalmazási körét az Európa Tanács emberi jogokról és a biomedicináról Egyezménye szabályozza.1 Az Eütv. a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelően szabályozza a születendő gyermek nemének megválasztását, illetve az erre irányuló eljárásokat.
Egyes, nemhez kötötten öröklődő betegségek esetén szükséges lehet a születendő utód nemének megválasztása a betegség tovább örökítésének megakadályozása céljából. Mivel az orvostudomány fejlődése következtében a születési rendellenességek, a súlyos, örökletes betegségek már korai, magzati állapotban felismerhetők (és bizonyos esetekben kezelhetők) így az Eütv. 182. § (1) bekezdése alapján, az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek.
A fenti – jogirodalomban uralkodó2 – nézettel ellentétben, a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást nem az a körülmény teszi indokolttá, hogy egyes betegségek már „korai, magzati állapotban felismerhetőek”, hiszen ez esetben a biológiai nem megválasztására már nincs mód, megváltoztatása pedig nem lehetséges. Így a korai intrauterin magzati diagnosztika ilyen esetekben legfeljebb a magzati indokok alapján elvégzett művi terhesség-megszakítás elvégzését indokolhatja.
Abban az esetben, ha a szülőknél nemhez kötötten öröklődő betegség kórismézhető, mesterséges – in vitro – megtermékenyítéssel lehetőség van a születendő gyermek nemének megválasztására. A mesterséges megtermékenyítés során több módszer is kínálkozik a megfelelő nemű utód megválasztására. Egyrészt, a megtermékenyítés során alkalmazott hím ivarsejtek közül – szeparációval – elkülöníthetőek a női, illetve a férfi nemi kromoszómát hordozó ivarsejtek, így a megtermékenyítés már e szeparált sejtekkel történhet. Más mesterséges eljárás alkalmazása esetén, egyidejűleg több megtermékenyített petesejt is keletkezik, így a kívánt nemnek megfelelő embrió(k) beültetésére kerülhet sor.
Megjegyzendő, hogy a magzat nemének méhen belüli megváltoztatása már nem valósítható meg.
A mesterséges megtermékenyítésre irányuló beavatkozások egy részében több petesejt sikeres megtermékenyítése következik be, mint amennyit az anyaméhbe beültetnek. (A beültetésre nem kerülő embriókat nevezi a szakirodalom „szám feletti” prae-embrióknak.)
A hatályos ágazati jogszabályok áttekintése alapján felvetődhet,3 hogy a mesterséges megtermékenyítés során a beültetésre szánt úgynevezett prae-embriók közül, a beavatkozást végző orvos csak bizonyos nemű praeembriókat ültet be, ezzel a születendő gyermek nemét – közvetett úton – megválaszthatja. Ebben az esetben már nem egészségügyi szempontok határoznák meg a születendő gyermek nemét. Az ilyen esetek a hatályos ágazati szabályok alapján rejtve maradhatnak, mivel azokat bizonyítani nem lehet.
Összefoglalva tehát az utód nemének, születése előtti megválasztására jogszerűen akkor kerülhet sor, ha az ilyen eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére, vagy megbetegedések kialakulásának megelőzésére szolgálnak.
Minden más esetben a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozás jogellenes és így bűncselekményt valósít meg.4
 
1 2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről 14. cikkely
2 KJK Kerszöv, CD Complex Jogtár, Kommentár, 2004. decemberi állapot.
3 Eütv. 185. § (1)–(2)
4 Belovics–Sinku–Molnár, op,.cit., 2003., 122.

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave