Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.4.4.5. Emberen végezhető és embrión végezhető kutatás szabályainak megszegése

173/D. § Aki emberen orvostudományi kutatást az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérően végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

173/E. § (1) Aki emberi embrión vagy ivarsejten az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően orvostudományi kutatást végez, vagy emberi embriót kutatási célból hoz létre, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki

emberi embriót állat szervezetébe átültet,
emberi és állati ivarsejtet egymással megtermékenyít,
olyan emberi embriót, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe beültet,
kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet emberi reprodukcióra felhasznál,
emberi megtermékenyítéshez, illetőleg embrióbeültetéshez nem emberi ivarsejtet, illetőleg embriót használ fel,
emberi embriót több emberi embrió, vagy állati embrió létrehozatalára használ fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

173/F. § (1) Aki emberi embrión az embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki

emberi embriót a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő, illetőleg további sajátosságokkal rendelkező egyed létrehozatalára használ fel,
emberi embrió sejtjeit szétválasztja, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Nem büntethető az (1)–(3) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt az egészségügyről szóló törvényben meghatározott célból hajtja végre.

173/G. § (1) Aki orvostudományi kutatás vagy beavatkozás során egymással genetikailag megegyező emberi egyedeket hoz létre, bűntettet követ el, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekmény jogi tárgya az alapvető emberi jogok védelméhez, illetve az orvostudományi kutatás biztonságához fűződő társadalmi érdek.

Az Alkotmány 54. §-a szerint tilos az emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, a kutatások általános feltételeit pedig az egészségügyről szóló törvény határozza meg.1

A büntetőjogi tényállás az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedélyre utal, amelynek meglétével teszi csak lehetővé a beavatkozások elvégzését.

A Btk. által megfogalmazott kerettényállás tartalmát az egészségügyről szóló törvény tölti ki.2

Az egészségügyről szóló törvény szerint az emberen végzett tudományos kutatás célja: a betegség kórismézésének, gyógykezelésének, megelőzésének és rehabilitációjának javítás, okainak és eredetének jobb megismerése, beleértve olyan beavatkozásokat és megfigyelési módokat is, amelyek eltérnek a megszokott egészségügyi ellátás során alkalmazottaktól, illetőleg, amelynek során még nem teljesen ismert és kivizsgált hatású tényezőket alkalmaznak.3

A gyógyszerek klinikai vizsgálatára vonatkozó szabályok kivételével e törvény szabályozza az orvostudományi kutatások általános szabályait. Az Eütv. a szakmai feltételek részletes meghatározására az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert hatalmazta fel. A részletes szakmai szabályok kimunkálása az Egészségügyi Tudományos Tanács ajánlásainak megfelelően történt, ugyanakkor kiemeljük, hogy ezek az ajánlások nem kötelező érvényűek.

Cselekvőképes személyen csak olyan kutatás végezhető, amely kizárólag diagnosztikai, terápiás, megelőzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítésére, új eljárások kidolgozására, valamint a betegség kóroktanára és patogenezisének jobb megértésére irányul.

A kutatás végzéséhez az egészségügyi szolgáltatónál több feltétel együttes megléte szükséges:

a kutatási terv engedélye,
a kutatást megelőző vizsgálatok igazolják az alkalmazott eljárás hatásosságát,
nem létezik, vagy nem ismert más, hasonló hatékonyságú eljárás,
a személyt fenyegető kockázatok arányosak legyenek a várható előnnyel,
a kutatási alany írásos beleegyezése

A kutatás alanyát a kutatásba való beleegyezését megelőzően szóban és írásban tájékoztatni kell a beleegyezés önkéntességéről, arról, hogy a beleegyezést bármikor indokolás nélkül visszavonhatja, valamint arról is, hogy a beavatkozás kísérleti jellegű, továbbá a kutatás céljáról, időtartamáról, előnyeiről, hátrányairól és az esetlegesen felmerülő kártérítési igényről is.

Ismertetni kell az alannyal a beavatkozás menetét, és közölni kell a kutatásért felelős személy nevét.

Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyen – csak további megszorításokkal végezhető – így, az egészségügyi szolgáltató számára előírt, és korábban ismertetett feltételek mellett – a kutatástól várt eredmény közvetlenül a résztvevő személy egészségét kell, hogy szolgálja.

Emellett további szükséges feltétel, hogy maga a kutatás cselekvőképes személyen ne legyen elvégezhető a kívánt eredménnyel. A beleegyezés szigorúbb alaki és tartalmi feltételekhez kötött: az alany maga, vagy az erre feljogosított személy által, a megfelelő formában (ha a törvén előírja közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) adta beleegyezését.

Az egészségügyi törvény a közvetlen eredmény generál princípiuma alól kivételt enged, ha a kutatás eredménye közvetlenül hozzájárul a gyógymód rövid időn belüli megtalálásához, és az alany számára minimális kockázatot jelent.

Az ilyen, közvetett eredményt adó kutatás esetén, a kutatáshoz az ETT véleménye, és az egészségügyi-, szociális és családügyi miniszter engedélye is szükséges.

Ha az alany, vagy az ő képviseletére feljogosított személy engedélye nem szerezhető be, és sürgős szükséghelyzet merül fel, kizárólag a kutatás alanyának egészségét közvetlenül szolgáló és az előzetes kutatási terv alapján már engedélyezett beavatkozás végezhető el.

Nem lehet orvostudományi kutatást végezni: olyan személyen aki szolgálati, anyagi, erkölcsi függősége következtében nem szabadon adja beleegyezését.

Fogva tartott vagy katona – fő szabály szerint – engedéllyel sem vonható be orvostudományi kutatásba, még akkor sem, ha ehhez beleegyezését adta. Szabadságában korlátozott személyen – kivételes esetben – csak akkor végezhető kutatási célból beavatkozás, ha ez hozzátartozója vagy hasonló helyzetben lévő személy egészségét közvetlenül befolyásolja és erre – biológiai tulajdonságai miatt – csak a kiválasztott személy alkalmas. A fenti esetekben az orvostudományi kutatásra – a már engedélyezett kutatási terv alapján – az országos tisztifőorvos adhat engedélyt. A egészségügyi törvény alapján felhatalmazást kapott az egészségügyi miniszter, hogy az emberen végzett orvostudományi kutatásra vonatkozó részletes szabályokat megalkossa.4

E rendelkezés alapján született meg a 23/2002. EüM rendelet az emberen végzett orvostudományi kutatásról.

A rendelet a törvény felhatalmazása alapján – összhangban a hazánkban 2002-ben kihirdetett5 Ovideoi Egyezménnyel, az Egyezmény az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseivel, továbbá az Orvosok Világszövetsége által elfogadott Helsinki Nyilatkozattal – rendezi a kutatás szakmai szabályait.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének o) pontjában, valamint az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény 24. §-a (2) bekezdésének d) pontjában kapott felhatalmazás alapján készült – közel négy évi késlekedéssel (!) – a 24/2002. (V. 9.) EüM rendelet az emberi felhasználásra kerülő vizsgálati készítmények klinikai vizsgálatáról és a helyes klinikai gyakorlat alkalmazásáról.

A jogszabály összhangban van a 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett Oviedói Egyezményben megjelöltekkel, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglaltakkal is.

A hazai ágazati szabályok alapján a kutatási tervet az intézmény vezetőjének kell engedélyezni. Ha kutatás vezetője és az intézmény vezetője ugyanaz a személy, akkor a kutatást az intézmény székhelye szerint illetékes megyei ÁNTSZ intézet engedélyezi. A kutatás az intézményben akkor végezhető el, ha az IKEB (az intézmény kutatási etikai bizottsága) az intézmény személyi és tárgyi feltételeit megfelelőnek találta. Az eljárásra az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a negatív döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. A hivatkozott jogszabályok alapján kiemeljük, hogy a kutatási engedélyben meghatározott feltételek, a kutatási terv előírásai, és a kutatás folytatására és ellenőrzésére vonatkozó előírások mind foglalkozási szabálynak minősülnek.

A Magyar Orvosi Kamara Orvosetikai Statútuma is ezen elveket sorakoztatja fel az emberen végezhető kutatással kapcsolatban, és megjegyzi, hogy e téren a magyar egészségügyi törvény rendelkezései irányadók.

A Helyes Klinikai Gyakorlatról szóló irányelv ezt szintén megerősíti.

A tényállás vizsgálata alapján megállapítható, hogy az elkövetési magatartás csak szándékos lehet, tehát az elkövetőnek tudnia kell, hogy a tevékenysége az orvostudományi kutatás körébe sorolható és arról is, hogy az engedélyköteles.6

Ami az embrión végezhető kutatás szabályainak megsértését illeti, az Eütv. szerint, reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi kutatás során egymással genetikailag megegyező egyedek nem hozhatók létre.7

Genetikailag egyező (csaknem egyező?) egyedeket eredményezhet olyan, nem tilalmazott orvosi beavatkozás is (in vitro fertilizáció – mesterséges megtermékenyítés) amely során, a megtermékenyítéskor egypetéjű ikrek keletkezhetnek. Ezt az eredményt – bár tényállásszerű cselekményről van szó – mégsem lenne kívánatos büntetni.

A „klónozás”, a fentiektől alapjaiban különbözik, mivel annak fogalomkörébe csak az úgynevezett aszexuális, azaz ivarsejtek felhasználása nélküli reprodukció tartozik.

1	Belovics-Sinku-Molnár, op.cit., 2003., 122.
2	KJK Kerszöv Complex CD Jogtár Btk. Kommentár, 2004. decemberi állapot.
3	1997. évi CLIV. törvény 157–159. §.
4	1997. évi CLIV. törvény, 247. § (2 ) bekezdés
5	2002. évi VI. törvény.
6	Belovics–Molnár–Sinku: Büntetőjog, Különös rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, (2004), 125–127.
7	Eütv: 180. § (5) Reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy – a 182. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt kivétellel – a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő vagy további sajátossággal rendelkező egyed léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyező egyedek nem hozhatók létre.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero