Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

6.4.5. Kábítószerrel kapcsolatos kérdések

Megkerülhetetlen a téma szempontjából a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekkel való foglalkozás. A kábítószerek és egyéb pszichotróp anyagok ugyanis olyan szerek, amelyeket az egészségügy alkalmaz gyógyító céllal, igaz, szigorú megszorítások mellett, viszont – legalábbis a magyar jogi szabályozás – ezek egyéb felhasználása minden téren tilos. A kérdéskör társadalmi fontosságát mutatja az a tény, hogy mindazok a cselekmények, amelyek túlmutatnak a gyógyászati célú felhasználáson a büntetőjog eszközeivel kerülnek szankcionálásra.
Kábítószeren a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az alábbiakat értjük: „(Kellemes) kábulatot okozó (mérgező) szer.” Kábítószerek „a centrális vagy a periferikus idegrendszer működési képességét csökkentő szerek, melyek így bizonyos hiperfunkciókat, fájdalmakat, görcsöket is csillapítanak, vagy az öntudatot is megszüntetik”.1
A kábítószer elleni küzdelem tárgya több nemzetközi egyezménynek, illetve fogalmát és a rá vonatkozó szabályokat rendezi természetesen több magyar jogszabály is.
A kábítószer fogalmi körébe tartozó anyagokat az alábbi keretjogszabályok határozzák meg:
  • az 1965. évi 4. tvr.-rel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény 1. cikkének 1. pontjának j) alpontja szerint kábítószeren az I. és II. jegyzékben szereplő bármely anyag minősül, tekintet nélkül annak természetes vagy szintetikus voltára.
  • az 1988. évi 17. tvr.-rel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyv,
  • az 1979. évi 25. tvr.-rel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február 21-én aláírt egyezmény, melynek I-IV. jegyzékei sorolják fel a pszichotróp anyagokat,
  • az 1988. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény, aminek végrehajtásáról a kábítószerek tiltott gyártásához használt egyes vegyi anyagokkal végzett tevékenységek szabályozásáról szóló 272/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet rendelkezik, 1. cikkének n) pontja szerint kábítószer bármely természetes eredetű vagy szintetikus úton előállított, az Egységes Kábítószer Egyezmény I. és II. jegyzékén szereplő anyag.
 
A hatályos egészségügyet érintő jogszabályok több helyütt említik a kábítószereket és pszichotróp anyagokat.
Az Eütv. több helyen is rendelkezik a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekről.
A 42. § (3) bekezdés a) pont ae) alpontja szerint az ifjúság-egészségügyi gondozás keretében ellenőrizni kell, hogy betartják-e az alkohol, kábítószer, egyéb pszichotróp anyagok és a dohánytermékek fogyasztására vonatkozó szabályokat.
Az 59. § (4) bekezdés e) pontja szerint HIV ellenanyag vizsgálatnak köteles magát alávetni a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, kábítószerrel való visszaélés, illetve személy elleni erőszakkal, vagy személyi sérülés okozásával elkövetett bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, illetve vádolt olyan személy, aki az elkövetés során a fertőződést átadhatta, vagy fertőződhetett, továbbá az ilyen bűncselekmény sértettje, amennyiben a fertőződés kockázata fennáll.
Az új gyógyszertörvény (2005. évi XCV. törvény) 4. § (7) bekezdése szerint kábítószernek, pszichotróp anyagnak minősülő, valamint a kábítószerek tiltott gyártásához használt egyes vegyi anyagokkal végzett tevékenységek szabályozásáról szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó gyógyszerek gyártásával csak az foglalkozhat, aki az e tevékenységre jogosító külön engedéllyel is rendelkezik.
A törvény 1. §-a szerint kábítószerként minősített gyógyszer a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló jogszabály alapján kábítószernek minősített hatóanyagot tartalmazó gyógyszer; illetve pszichotróp anyagként minősített gyógyszer a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló jogszabály alapján pszichotrópnak minősített hatóanyagot tartalmazó gyógyszer.
A törvény 15. §-a különös szabályokat tartalmaz az ilyen anyagok gyártására, forgalmazására és a raktározására. A törvény szerint a kábítószernek, illetve pszichotróp anyagnak minősülő gyógyszer gyártásához, forgalomba hozatalához, forgalmazásához és e gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi tevékenységhez, a Magyar Köztársaság területére történő behozatalához, kiviteléhez, az ország területén történő átviteléhez, valamint tudományos célra történő beszerzéséhez és felhasználásához hatósági engedélye is szükséges. Sőt, a kábítószerként vagy pszichotróp anyagként minősített gyógyszerek megsemmisítésére csak a külön jogszabályok betartása mellett kerülhet sor. Minden ilyen tevékenység tehát csak engedéllyel folytatható.
A kábítószer fogalmát és az ezzel kapcsolatos részletszabályokat a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló 142/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet határozza meg.
A Korm. rendelet 1. § 17. pontja deklarálja, hogy kábítószer az 1. melléklet 1. és 2. jegyzékén szereplő anyag, tekintet nélkül a természetes vagy szintetikus eredetre. Pszichotróp anyagok pedig a P 1. 2. 3. 4. jegyzékben szereplő anyagok. A fentieknek megfelelően tehát kábítószer pl. a kannabisz, a kokain, a mákszalma, a heroin, a metadon, a morfin, az ópium, a kodein, a norkodein, stb.; visszaélés szempontjából veszélyes pszichotróp anyag pedig pl. a DMA, a meszkalin, a THC, az amfetamin, a ketamin, stb. 282. § (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
  1. két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,
  2. öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős nyiségű kábítószerre követik el.
 
(3) Aki
  1. az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el,
  2. kábítószer előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
 
(3) Az (1)–(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(4) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
  1. az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
  2. a (2) bekezdés a) pontja esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés.
 
Az 1925. évi február hó 19-én Genfben kötött Nemzetközi Ópiumegyezmény kihirdetéséről szóló 1930. évi XXXVII. tc-hez fűzött miniszteri indokolás szerint a kábítószerek rendszeres használata minden esetben káros a szervezetre, annak munkaképességét csökkenti és leromlását eredményezi.
Az egyén teljes erkölcsi és lelki beszámíthatatlanságát okozhatja.
A kábítószerrel való visszaélés nagyfokú társadalomra veszélyessége azonban nem csupán az egészségkárosító hatásban mutatkozik meg, hanem számos szociális zavar forrása is lehet. A kábítószer-fogyasztók számottevő része elhanyagolja a családját, munkahelyi feladatait, és nem egyedi eset, hogy bűncselekmények elkövetésével megsérti a társadalmi együttélés alapvető szabályait. A kábítószerrel kapcsolatos magatartások első magyarországi büntetőjogi kodifikációját az említett törvénycikk jelentette, amely vétségnek nyilvánított számos kábítószerrel visszaélő jellegű magatartást, és bűntettként határozta meg azt az esetet, ahol az elkövető visszaesőként követte el a kábítószerrel való visszaélést.
A magyar szabályozás a „zéró tolerancia” elvén alapul.
A 2003. évi II. törvény (Novella) módosításai következtében kialakult hatályos jog bünteti mind a kábítószer fogyasztóját, mind a kábítószer kereskedőjét, de célul tűzi ki, hogy e különbségtétel a jogkövetkezmények terén markánsan megmutatkozzon. A hatályos szabályozás a beszerző-előállító jellegű magatartásokat a 282. §-ban, a forgalmazói típusúakat a 282/A §-ban rendezi. Önálló szakasz szól a fiatalkorúak sérelmére vagy felhasználásával elkövetett visszaélésről (282/B. §), valamint a kábítószerfüggő elkövető által véghez vitt cselekményekről (282/C. §). A kóros szenvedélykeltést – a korábbi külön szakasztól eltérően – a 282/B. §
(4) bekezdése szabályozza.
A bűncselekmény jogi tárgya az állampolgárok egészségének sérthetetlenségéhez, az egészségük védelméhez fűződő társadalmi érdek, azaz az emberi szervezetre ártalmas anyagok társadalmi méretű kirekesztésében megnyilvánuló közegészség védelme. Az egészséget számos oldalról fenyegeti veszély. Egyes kábítószerek esetében igen rövid időn belül kialakulhat mind a fizikai mind a pszichikai függőség, a szer állandósult élvezete pedig az egyén fizikai és szellemi állapotában súlyos leépülést eredményez. Tekintettel arra, hogy a halál, mint végső stádium sem zárható ki, a bűncselekmény jogi tárgya kiterjeszthető az emberi élet védelmére is.
A bűncselekmény elkövetési tárgya a kábítószer.
A 286/A. § (2) bekezdése szerint: „A 282–283. § alkalmazásában kábítószeren
  1. az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény, valamint az 1988. évi 17. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyv végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott anyagokat, valamint
  2. az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott, a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotróp anyagokat kell érteni.”
 
A 286/A § (2) bekezdésének a)-b) pontjai tehát konkrétan meghatározzák, hogy mit kell kábítószeren érteni.
A 2004. május 1-jétől hatályos, 142/2004 (IV. 29.) Korm. rendelet 33. §-a szerint „A kábítószerrel visszaélés szempontjából veszélyes pszichotróp anyagon az 1. melléklet P1 és P2 jegyzékére felvett pszichotróp anyagot kell érteni.” Ezen felül a rendelet kiterjed azokra az esetekre is, amikor olyan új anyagok kerülnek „a piacra”, amelyeket a listák nem tartalmaznak. Az 1. § 32. pontja alapján visszaélés szempontjából veszélyes új szer az az „engedély nélküli forgalomban megjelent anyagot tartalmazó szer, amelyről az elemzések, illetve egyéb adatok (fogyasztói szokások, stb.) alapján feltételezhető, hogy bódultságot vagy tudatállapot-módosulást eredményező, a központi idegrendszerre gyakorolt hatása miatt kóros élvezetre használják”.
A bűncselekmény elkövetési magatartásai: termesztés, előállítás, megszerzés, tartás, az országba behozatal, az országból kivitel és az országon átvitel.
A bűncselekmény már pusztán a felsorolt magatartások elkövetésével megvalósul, e magatartások elsősorban ún. beszerző-előállító jellegű tevékenységek.2
Ezek részletes ismertetése, elemzése terjedelmi okokból nem lehetséges.3
A Btk. 282. § alatt szabályozott bűncselekmény kizárólag szándékosan valósítható meg. Az elkövető tudatának ki kell terjednie arra, hogy az elkövetés tárgyát képező anyag káb0üntetőjogilag felelősségre lehessen vonni, elegendő az alapcselekményt előkészületi szakig eljuttatni (282. § (3) bekezdés a)-b) pontok). A 282. § (4) bekezdése alatt meghatározott eset a kábítószerrel való visszaélés egyik sui generis alakja, azaz önálló tettesi cselekménnyé nyilvánított bűnsegédi magatartás. Büntetendővé nyilvánítását az indokolja, hogy az anyagi eszközöket biztosító személy felelőssége nem lehet kisebb, mint a tettesé. Egyúttal kizárt az enyhébb büntető rendelkezések alkalmazása is (Btk. 87. § (3) bekezdés).4
Minősített esetek. A 282. § (2) bekezdése a beszerzői elkövetés minősített eseteit sorolja fel: üzletszerűség,5 bűnszövetség, kábítószerfüggő személy felhasználásával történő elkövetés, jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés. A törvény a minősített eseteken belül is különbséget tesz.
Minősítő körülményként jelenik meg a jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés [Btk. 282. § (2) b)]. A jelentős mennyiség meghatározását az 1979. évi 5. tvr. (Btk.-é.) 23. §-a tartalmazza:
Az egység és halmazat kérdésében az 5/1998. BJH. a joggyakorlat egységesítését célzó álláspontot alakított ki, kimondta, hogy
  1. a kábítószerrel visszaélés akár azonos, akár különböző elkövetési magatartásait megvalósító részcselekmények természetes egységet alkotnak;
  2. az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit – amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették – összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése (a csekély vagy jelentős mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó.
 
Beolvadnak a súlyosabb büntetéssel fenyegetett elkövetési magatartásokba az enyhébb büntetéssel büntetendő fordulatok.
282/A. § (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
  1. bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,
  2. hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,
  3. a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a büntetés-végrehajtási szervezet létesítményében követik el.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
(4) Aki
  1. az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig,
  2. a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1)–(4) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(6) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
  1. az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
  2. a (2) bekezdés esetén bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés.
 
A Btk. 282/A § alatti bűncselekmény jogi és elkövetési tárgya megegyezik a 282. § szerinti tényálláséval. A bűncselekmény jogi tárgya tehát az állampolgárok egészségének sérthetetlenségéhez, az egészségük védelméhez fűződő társadalmi érdek, amely kiterjeszthető az emberi élet védelmére is.
A bűncselekmény elkövetési magatartása a kábítószer kínálása, átadása, forgalomba hozatala, vagy az azzal való kereskedés. Az elkövetési magatartások mindegyikét a forgalmazói típusú tevékenység jellemzi, amely szigorúbb büntetési tételeket von maga után, mint a Btk. 282. § (1) bekezdésében foglalt, az előbbiekben ismertetett cselekmények. Ezzel az a kriminálpolitikai elv jut érvényre, hogy a forgalmazó típusú magatartások a társadalomra veszélyesség – és üldözendőség – szempontjából kiemelkedő jelentőségűek.
Az elkövetési magatartások az alábbiak: kínálás, átadás, forgalomba hozatal és kereskedés, amelyek részletes ismertetése terjedelmi okokból mellőzendő.
A Btk. 282/A. §-ában szabályozott bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet. Társtettesként is bárki elkövetheti a bűncselekményt, oly módon, hogy más-más elkövetési magatartással viszik véghez a kábítószerrel elkövetés bűncselekményének törvényi tényállását. Felbujtó és bűnsegéd is lehet bárki.
A Btk. 282/A. §-ában szabályozott minősített esetek:
  • bűnszövetség,
  • kábítószerfüggő személy felhasználása,
  • hivatalos személyként, e minőséget felhasználva,
  • közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,
  • fegyveres erők, rendvédelmi szervek vagy büntetés-végrehajtási szervezet létesítményében,
  • jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
 
A törvényi minősített esetek közti megkülönböztetést követi a bünteti tétel nagysága is. Jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés esetén ugyanis akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.
Kizárólag a 282/A § szerinti forgalmazói magatartásokat minősíti súlyosabban az, ha a bűncselekményt fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség), rendvédelmi szervek (rendőrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) vagy büntetés-végrehajtási szervezet létesítményében követik el (pl. laktanya, büntetés-végrehajtási intézet, és e szervek tevékenységeinek, rendeltetésének megvalósítására szolgáló nagyobb szabású építmények).
A törvény a 282/A § esetében is külön büntetni rendeli a felsorolt elkövetési magatartások előkészületét.
282/B. § (1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés,
  1. ha a tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál vagy átad, illetve ilyen személy felhasználásával kábítószert forgalomba hoz vagy azzal kereskedik,
  2. ha az elkövető oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén, illetőleg annak közvetlen környezetében kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik,
  3. az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben követik el.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha
  1. a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre,
  2. a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben, illetve hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva követik el.
(4) Aki az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetőleg szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy ilyen személyt erre rábírni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) Az (1)–(5) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
  1. az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
  2. a (2) bekezdés, illetve a (3) bekezdés b) pontja esetén bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés.
 
A Btk. 282/B § alatti tényállás jogi és elkövetési tárgya megegyezik az eddigiekkel.
A bűncselekmény jogi tárgya tehát az állampolgárok egészségének sérthetetlenségéhez, az egészségük védelméhez fűződő társadalmi érdek, amely kiterjeszthető az emberi élet védelmére is.
Az elkövetési tárgy azonban kiegészül a kábítószernek nem minősülő szer vagy anyag, amely kábító vagy bódító hatású fogalommal is.
A bűncselekmény elkövetési magatartása bármely eddig megismert lehet, de a törvény ezeket itt súlyosabban bünteti, mert 18. életévet be nem töltött személy felhasználásával valósulnak meg.
282/C. § (1) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesz-
tés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
(5) Ha a bűncselekményt a kábítószerfüggő személy csekély mennyiségre követi el, a büntetés vétség miatt
  1. az (1) vagy a (2) bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés,
  2. a (3) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
 
A Btk. 282/C § alatti tényállás jogi és elkövetési tárgya megegyezik a 282. § tényállás jogi és elkövetési tárgyával.
A kábítószerfüggő személy a Btk. 282. § (1) bekezdésében és 282/A. § (1) bekezdésében meghatározott magatartásokkal követheti el a kábítószerrel visszaélés rá vonatkoztatott tényállását, vagyis a bűncselekmény elkövetési magatartásai tehát elsősorban az enyhébbek, vagyis a beszerző-fogyasztó típusúak és másodsorban a súlyosabbak, a forgalmazói típusúak.
A kábítószerrel visszaélés speciális elkövetői csoportja a kábítószerfüggő személyek köre. A kábítószer-függőség megállapítása a kórismén alapuló orvos-szakértői feladat, az ehhez szükséges kritériumokat semmilyen rendelet, állásfoglalás nem rögzíti. A bűncselekmény esetén megvalósulhat társtettesség, de a speciális alanyiságot ebben az esetben is irányadónak kell tekinteni. A részesség az általános szabályok szerint alakul.
A kábítószerfüggő személy általi csekély mennyiségre történő elkövetés – az alany speciális helyzetére tekintettel – a fentiekkel összevetve enyhébb elbírálást eredményez. Az enyhébb büntetés mind a büntetés tartamában, mind annak nemében megmutatkozik.
283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt,
  1. aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart [282. § (5) bek. a) pont],
  2. b)–d)
  3. az a kábítószerfüggő személy, aki 1. jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [282/C. § (1) bek. és (5) bek. a) pont], 2.
  4. az a kábítószerfüggő személy, aki az e) 1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselekményt követ el, feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.
 
A kábítószerhasználat egyre jobban elterjedt jelenség, és egyre nagyobb a kínálat – sőt, verseny – a különböző egészségromboló szerek piacán.
Nem lehetséges azonban a kábítószerrel való visszaélést minden elkövető esetében ugyanazzal a szigorral büntetni (pl. egy sorban büntetni a forgalmazót és a szer egyszeri kipróbálóját a diszkóban), mert ezzel a büntetőjog nem valósítaná meg az általa elérni kívánt célt.
A Btk. hatályos szabályozása úgy kívánja elérni a differenciált megközelítést, hogy módot ad arra, hogy a csekély társadalmi veszélyességű esetekben az elkövetők részt vehessenek különféle gyógyító-nevelő jellegű foglalkozásokon, terápiákon; és ezáltal mentesülhessenek a büntetőjogi felelősségre vonás alól.6
Ezzel az a sokkal fontosabb cél lebeg a jogalkotó szeme előtt, hogy visszatartsa az egyéneket az alkalmi elkövetéstől, illetve esetleges alkalmi elkövetés esetén lehetőség legyen a korábbi életminőség és életvezetés helyreállítására.
283/A § (1) Aki nemzetközi szerződés végrehajtására kiadott jogszabályban a kábítószer tiltott előállításához használt vegyi anyagként meghatározott anyagot előállít, megszerez, tart, felhasznál, forgalomba hoz, azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, úgyszintén, aki jogszabályi előírás megszegésével ilyen anyagot átad, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető, aki – mielőtt a kábítószer készítését elősegítő tevékenysége a hatóság tudomására jutott volna – a cselekményét a hatóság előtt felfedi, az előállított, megszerzett, tartott vagy az ország területére behozott dolgokat a hatóságnak átadja, illetőleg a más részére átadott, valamint a felhasznált, forgalomba vagy kereskedelembe hozott, az ország területén átvitt, vagy az országból kivitt anyag tekintetében lehetővé teszi a kábítószer készítésének elősegítésében részt vevő más személy kilétének megállapítását.
A Btk. 283/A. §-ában szabályozott bűncselekmény jogi tárgya a polgárok egészségének védelméhez fűződő társadalmi érdek. Ez a lakosság közegészségét jelenti, ami egyidejűleg a közbiztonság fontos részét is képezi.7
A bűncselekmény elkövetési tárgya nem közvetlenül a kábítószer, hanem olyan vegyi anyag, amely alkalmas kábítószer tiltott előállítására.
A bűncselekmény elkövetési tárgya ennek megfelelően a kábítószer előállításához használt anyag, konkrét meghatározásban a nemzetközi szerződés végrehajtására kiadott jogszabályban a kábítószer tiltott előállításához használt vegyi anyagként meghatározott anyag.
A kábítószer deliktumok kapcsán megjegyzendő, hogy természetesen az orvos is szóba jöhet, mint a bűncselekmények alanya, de főszabályként nem tettesként, hanem részesként, illetve sui generis tényállások elkövetőjeként.
Az orvos e körben is részben hivatalos személy, amikor hatósági jogkörben jár el, de tipikusan közfeladatot ellátó személy, mert a törvény annak nevezi.
 
1 Révai Nagy Lexikona szerint, lásd: „kábítószer”.
2 BK 155.
3 A kannabiszmagok elültetése és gondozása (őrzése) nem előkészületi jellegű magatartás, hanem a kábítószer termesztésének, azaz befejezett bűncselekménynek minősül, ha a magokból kikelt növény már önállóan fejlődik (BH 2003. 491.).
4 Vö: az1993. évi XVII. törvényhez fűzött miniszteri indoklás.
5 Vö: A kábítószerrel üzletszerűen kereskedő vádlottakkal szemben még csekély mennyiségre elkövetés esetén is az enyhítő rendelkezés mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt (BH 2002. 127.).
6 Vö: Novella (2003. évi II. törvény), 21. §.
7 A Btk. 283/A. § tényállását a 2003. évi II. törvény vezette be.
Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave