Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


7. Az orvos munkajogi vagy közalkalmazotti felelőssége

Salamon Ferenc
Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, az orvosi felelősség alapja az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 77. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely kötelezővé teszi, hogy minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül – az ellátásban résztvevőktől elvárható (korábban 2004. május 1-ig: legnagyobb gondossággal) gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.
Ennek a kötelezettségnek tevékenységgel vagy mulasztással történő megszegése teremti meg a polgári jogi kártérítési jogviszony alapját, ha felróható, jogellenes, és a tevékenységgel vagy mulasztással okozati összefüggésben a betegnek kára (vagyoni-, vagy nem vagyoni kára) keletkezett.
Az előző fejezetekben láthattuk, hogy ez a tevékenység, vagy mulasztás teremti meg az orvos büntetőjogi felelősségét is.
A polgári- és a büntetőjogi felelősség közötti egyik alapvető különbség, hogy amíg a polgári felelősség a károsult és a kárt okozó között hoz létre jogviszonyt, a büntetőjogi felelősség az állam büntető-igényének érvényesítését jelenti.
A polgári jogi felelősség terhelheti személyében azt, aki saját maga tevékenységével vagy mulasztásával kárt okozott a betegnek (magánorvos esetében például ez a tipikus), de mint az előzőekben láthattuk, rendszerint nem személyében felel az orvos, hanem helyette az alkalmazott károkozására vonatkozó szabályok alapján a munkáltató felel. (Ptk. 348. § (1) bekezdés: „Ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős.”)
A büntetőjogi felelősség minden esetben személyes felelősséget jelent.
A munkajogi felelősség ezekhez képest annyiban speciális, hogy a munkáltató és a munkavállaló, vagy közalkalmazott közötti jogviszonyt rendezi, azt a jogviszonyt tehát, amely úgynevezett belső jogviszony a munkaviszonyban (közalkalmazotti jogviszonyban) álló munkavállaló és a munkáltató között. A munkajogi felelősség minden esetben személyes felelősség.
Alapvető szabályként leszögezhetjük tehát, hogy az orvos munkajogi felelőssége fogalmilag csak abban az esetben állhat fenn, ha munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban áll, amennyiben nem, felelőssége lehet polgári jogi felelősség, büntetőjogi felelősség, de munkajogi felelősség nem.
A továbbiakban tehát az a belső jogviszonyt vizsgáljuk, amely a munkáltató és munkavállaló (vagy közalkalmazott) között áll fenn, és minden esetben az orvos személyes felelősségét jelenti.
Az első kérdés, amelyet vizsgálnunk kell, hogy a munkajogi felelősség (belső jogviszony) megállapításának feltétele-e az, hogy a munkáltatóval szemben polgári (kártérítési) felelősség megállapítása iránt – perben, vagy peren kívül – polgári igényt érvényesítsenek? A válasz: nem.
A munkáltató jogos érdeke, hogy alkalmazottai munkaviszonyukkal (vagy közalkalmazotti jogviszonyukkal) összefüggésben harmadik személynek ne okozzanak kárt, amelyért a felelősség a munkáltatót terheli.
Jogos érdeke a munkáltatónak az is, hogy a munkavállaló (vagy közalkalmazott) tevékenységével vagy mulasztásával ne veszélyeztesse a munkáltató jó hírét, szakmai megítélését hátrányosan ne befolyásolja. Nem szükséges ezért az orvos munkajogi felelősségének megállapításához az, hogy a munkáltatóval szemben polgári igényt érvényesítsenek, mert a munkajogi felelősség alapja a munkavállaló kifogásolható magatartása, közalkalmazott esetében pedig a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegése. Ezeknek a magatartásoknak a köre tehát tágabb, mint a károkozó magatartások köre. Ha például szakmailag kifogástalan tevékenysége mellett, de udvariatlanul viselkedik az orvos a beteggel, ez munkajogi felelősségét megalapozhatja, de nem vezet oda, hogy a munkáltatóval szemben a beteg kártérítési igénnyel léphessen fel. (Megjegyezzük, hogy amennyiben az udvariatlan magatartás olyan súlyú, hogy az a beteget személyiségi jogában sérti, a polgári jog általános szabályai szerint kártérítési követeléssel is felléphet.)
Az előbbi kérdést megfordítva: feltétlenül megalapozza-e a munkajogi felelősséget az, ha a munkáltatóval szemben polgári (kártérítési) felelősség megállapítása iránt – perben, vagy peren kívül – polgári igényt érvényesítsenek? A válasz erre a kérdésre is: nem.
Hogy miért nem? Ezt a kérdésre is keressük a választ ebben a fejezetben.
Ahhoz, hogy a munkaviszonyban, vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló orvos munkajogi-, illetőleg közalkalmazotti jogi helyzetét, felelősségét kellően értékelhessük, meg kell ismerkednünk a részletszabályokkal is.
Mielőtt azonban az orvosi felelősség polgári felelősségi formájának és a munkajogi felelősségi formájának összefüggéseiben elmélyednénk, röviden állapítsuk meg, hogy az orvos munkajogi felelősségét minden esetben megalapozhatja – a munkáltató helyes eljárása esetén – a büntetőjogi felelősség megállapítása, viszont a büntetőjogi felelősséget nem feltétlenül alapozza meg a munkajogi felelősség megállapítása.
 

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave