Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

8.1. Jogi háttér

A jogi vizsgálat lefolytatása során abból kell kiindulnunk, hogy az orvosi felelősségbiztosítás a magyar jog egy új jogintézménye. Az orvosi felelősségbiztosítást először 1997-ban vezették be, az új egészségügyi törvénnyel (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről /a továbbiakban: Eütv./). A törvény indoklása nem adott magyarázatot arra nézve, miért kell bevezetni az orvosi felelősségbiztosítást, mindösszesen kijelentette, hogy „az egészségügyi szolgáltató tevékenység megkezdésének különös feltételéül a törvény az egészségügyi szolgáltató számára szerződéskötési kötelezettséget ír elő, amikor a működési engedély kiadásának törvényi feltételeként felelősségbiztosítási szerződés meglétének az engedélyezési eljárásban történő vizsgálatának kötelezettségét írja elő az egészségügyi hatóság számára. A felelősségbiztosítási szerződés megszűnését a biztosító haladéktalanul köteles az egészségügyi hatóságnak bejelenteni”. Az Eütv. 108. §-a foglalkozik az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételeivel.1 A 108. § (1) bekezdése kimondja, hogy egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában kezdhető meg, illetve folytatható. A 108. § (2) bekezdése kimondja, hogy a működési engedély azonban csak abban az esetben adható ki, ha a kérelmezőnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére van felelősségbiztosítása. A felelősségbiztosítási szerződés megszűnése esetén a biztosító ennek tényét haladéktalanul köteles bejelenteni az engedélyező szervnek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékes szervének, amely felelősségbiztosítás hiányában a működési engedélyt visszavonja. Egyebekben a felelősségbiztosítási szerződés megszűnésének a tényét nemcsak a biztosítónak, hanem a szolgáltatónak is haladéktalanul be kell jelentenie az engedélyező egészségügyi hatóságnál.

Az Eütv. végrehajtására kiadott, az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet is rendelkezik a felelősségbiztosítási kötelezettségről. A Korm. rendelet 6. §-a tartalmában megismétli az egészségügyi törvény 108. §-ának a szabályait, amikor is kimondja, hogy egészségügyi szolgáltatás nyújtására csak a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató jogosult. A 6. § (3) bekezdés szerint pedig az egészségügyi szolgáltató a tevékenységét csak érvényes felelősségbiztosítási szerződés birtokában kezdheti meg, illetve folytathatja. Ha pedig e szerződés bármilyen okból megszűnik, ezt haladéktalanul be kell jelenteni a működési engedélyt kiadó egészségügyi hatóságnak, amely új felelősségbiztosítási szerződés hiányában a működési engedélyt visszavonja.

A Korm. rendelet 6/A. paragrafusa is rendelkezik a felelősségbiztosításról, mégpedig az egyéni egészségügyi vállalkozó tekintetében, amikor kimondja, hogy az egyéni egészségügyi vállalkozó egyéni vállalkozói igazolvány, érvényes működési engedély, és érvényes felelősségbiztosítási szerződés birtokában, a saját nevében és kockázatára nyújthatja a működési engedélyben meghatározott egészségügyi szakmához tartozó egészségügyi szolgáltatásokat. Tekintettel arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés léte feltétele a működési engedély kiadásának, a kormányrendelet 8. § (2) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a működési engedély kiadására irányuló kérelemhez mellékelni kell a felelősségbiztosítási szerződés másolatát, illetőleg azt a nyilatkozatot, hogyha az érintett szolgáltató működési engedélye jogerőre emelkedik, akkor onnan számítva a szolgáltató az eredeti szerződést bemutatja az egészségügyi hatóságnak. Végül a működési engedély visszavonásáról szóló 19. §-ban a Korm. rendelet kimondja – 19. § (1) bekezdés (i) pontjában – ha az egészségügyi szolgáltató nem rendelkezik érvényes felelősségbiztosítási szerződéssel, akkor az egészségügyi hatóság a működési engedélyt visszavonja.

Megerősíti a fenti szabályozás kötelező erejét az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény. A 7. § (1) bekezdésének e) pontja hangsúlyozza, hogy akkor jogosult az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenység végzésére, amennyiben az egészségügyi tevékenységet saját nevében és felelősségére végzi, ha rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel. Tekintettel arra, hogy a működési engedély csak felelősségbiztosítás megléte esetén adható ki, ez a jogszabály hely is megerősíti, hogy egészségügyi szolgáltatás csak érvényes felelősségbiztosítási szerződés birtokában nyújtható. A törvény a 8. § (2) bekezdésében utal arra, hogy a szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó csak akkor köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, ha az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató ezt megköveteli. Mivel a 19/A. § szerint a betegnek okozott kárt az egészségügyi szolgáltatóval szemben lehet elsődlegesen érvényesíteni, függetlenül attól, hogy a szolgáltató milyen jogviszonyban foglalkoztatta az egészségügyi dolgozót, az ilyen esetben a felelősségbiztosítás hiánya azt jelenti a foglalkoztató egészségügyi szolgáltatónak, hogy nem tudja tovább terhelni az esetleges kárt a szabadfoglalkozásúra. Ebben az esetben is van azonban olyan egészségügyi szolgáltató – a foglalkoztató egészségügyi szolgáltató –, amelynek kell biztosítással rendelkeznie. Így nincsen olyan eset a magyar jogban, hogy a beteget ellátó valamely egészségügyi dolgozó tevékenysége ne lenne felelősségbiztosítással lefedve.

Az egészségügyi törvény és a végrehajtó kormányrendelet elemzéséből kitűnik, hogy az orvosi felelősségbiztosítási szerződés léte kötelező eleme az egészségügyi szolgáltatásnyújtásának, hiszen egészségügyi szolgáltató nem kaphat működési engedélyt orvosi felelősségbiztosítási szerződés nélkül.

Vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze az a kérdés, hogy az ágazati szabályzatrendszeren kívül az általános polgári jogi szabályok miként rendelkeznek e kérdésről. A Ptk. XLV. fejezete a biztosításról, ezen belül is az 559. §-ban a felelősségbiztosításról rendelkezik. A biztosítási szerződésekre vonatkozó közös szabályok körében, az 536. §-ban a Ptk. kimondja, hogy biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek a megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított illetőleg a másik szerződő fél pedig díj megfizetésére kötelezi magát. A 536. § (2) bekezdése szerint a biztosítási esemény lehet a szerződésben megállapított károsító esemény. Ezt követően a Ptk. részletesen meghatározza, hogy az egyébként a felek írásbeli megállapodásához kötött szerződés milyen módon lép életbe. Részletes szabályozást nyer a biztosító kötelezettségének beállása illetőleg a biztosítási szerződés megszűnése.

A Ptk. egy konkrét paragrafust szentel a felelősségbiztosítás kérdésének. Az 559. § szerint a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított megkövetelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint a biztosított a felelős. A biztosítót akkor is terheli a felelősség, hogyha a biztosított a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlan magatartásával okozta. Ebben az esetben azonban, tehát amennyiben szándékos károkozás vagy súlyos gondatlanság áll fenn, a biztosító követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, de csak a károsultnak való teljesítést követően. Egyebekben a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító csak a károsultnak (betegnek) fizethet, tehát nem a biztosítottnak – az egészségügyi szolgáltatónak –, a károsultnak azonban a felelősség megállapítása végett előbb a biztosítottal kell polgárjogi pert folytatnia, és e per eredményétől függően áll be a biztosító kártérítési összeg kifizetésére vonatkozó kötelezettsége. A biztosított azt is követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, tehát ne a károsultnak, erre azonban csak akkor kerülhet sor, hogyha a biztosító quasi utófinanszíroz, tehát akkor, hogyha az egészségügyi szolgáltató már kifizette a biztosítási összeget a károsultnak (betegnek) a biztosító helyett, és ezért a biztosító a kötelezettségvállalását a biztosított felé teljesíti.

A 559. § (4) bekezdése azt szabályozza, milyen eljárási szabályok vonatkoznak a biztosító kötelezettségvállalásának a beállására. A törvényhely szerint a biztosított, tehát az egészségügyi szolgáltató bírósági marasztalása akkor hatályos a biztosítóval szemben, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott vagy ezen jogáról lemondott. Ha pedig a biztosított és a károsult, tehát az egészségügyi szolgáltató, illetőleg a károsult beteg egyezséget kötnek egymással a polgári peres eljárás elkerülése érdekében, ez az egyezség a biztosítót csak abban az esetben kötelezi, ha ezt az egyezséget a biztosító elfogadta, vagyis tudomásul vette. Hiába egyezik meg tehát az orvos és a beteg, ha ehhez a biztosító nem járul hozzá, a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott összeg kifizetésére nem kerül sor, hanem a polgári peres eljárást le kell folytatni.

Az általános szabályok körében, a Ptk. szabályrendszerén túl a biztosításra vonatkozó 2003. évi LX. törvényt is érinteni kell, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjával (2004. május 1.) hatályon kívül helyezte a korábban a biztosítókat szabályozó 1995. évi XCVI. törvényt. Az új törvény összhangba hozta a magyar jogot az európai közösségi joggal, számos biztosítási irányelvvel, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a biztosító táraságok létrejöttére, működésére és felügyeletére. A 2003. évi LX. törvény 96. §-a foglalkozik a biztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeivel (V. fejezet), amely általános szabályok a felelősségbiztosítási szerződésekre is alkalmazandóak. E szerint a biztosítási szerződésnek tartalmaznia kell a biztosítási esemény meghatározását, az ezzel kapcsolatos kizárásokat, a biztosítási esemény bejelentésének módját és határidejét, a díjfizetésre, illetve a biztosítottnak a jogaira és kötelezettségeire, azok teljesítésének módjára, idejére vonatkozó rendelkezéseket, a biztosító illetőleg a fióktelep címét, a biztosító szolgáltatásának pontos megjelölését, e szolgáltatás teljesítésének módját, idejét, külön feltételeit és a biztosító mentesülésének vagy szolgáltatása korlátozásának feltételeit. A szerződésnek az egyes igények elévülési idejére is kell rendelkezéseket tartalmazni, hasonlóképpen a személyes adatok kezelésére vonatkozóan illetőleg meg kell állapítania a szerződés megszűnése esetén a szerződő felek kötelezettségeit.

A biztosítási szerződésre vonatkozó általános szabályok kétséget kizárólag alkalmazást nyernek az orvosi felelősségbiztosítási szerződésekre is. Az általános szabályokon túl azonban kifejezett utalás is történik az orvosi felelősségbiztosításra, mégpedig a törvény VII. részében, a biztosítási titokra vonatkozó résznél. Biztosítási titok (183. §) minden olyan adat, amely a biztosító rendelkezésére áll, és az ügyfél személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve a biztosítóval kötött szerződésre vonatkozik. A biztosító a biztosítási titkokat az adatvédelem megfelelő szabályai szerint jogosult kezelni. A biztosítási titok megtartásának a kötelezettsége azonban nem áll fenn az egészségügyi törvény 108. § (2) bekezdésében foglalt egészségügyi hatósággal szemben. Ez azt jelenti, hogy a működési engedélyezések kiadásáért felelős egészségügyi hatóság részére a biztosító köteles kiadni a vele szerződött egészségügyi szolgáltatók esetében az ügyfélre vonatkozó biztosítási titkot, tehát minden a felelősségbiztosítási szerződés szempontjából releváns adatot.

A bemutatott jogszabályok (Eütv., egészségügyi tevékenység végzéséről szóló tv., végrehajtó Korm. rendelet, Ptk., biztosítási törvény) elemzésével az orvosi felelősségbiztosításra vonatkozó minden releváns jogszabályt áttekintettük. Az egészségügyi törvény 247. §-ának (2) bekezdése felhatalmazását ad az egészségügyi miniszternek az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosításra vonatkozó rendelet kidolgozására. Tekintettel azonban arra, hogy – a gépjármű kötelező felelősségbiztosítással ellentétben – az orvosi felelősségbiztosítás szabályai nem kerültek miniszteri rendeleti szinten meghatározásra, a fenti jogszabályokon kívüli részletes szabályozás nincsen. Mindennek következtében a piaci biztosítók szabad elhatározása és üzletpolitikája határozza meg a részleteket.2

A magyar jogszabályok áttekintéséből nyilvánvalóan következik, hogy a jogszerű működéshez az egészségügyi szolgáltatónak kötelessége az orvosi felelősségbiztosítás megkötése, a Magyarországon működő biztosítóknak azonban nincsen olyan kötelezettsége, hogy a velük szerződni kívánó orvosokkal orvosi felelősségbiztosítási szerződést kössenek.3 Továbbá, az orvosi felelősségbiztosítás részletes szabályai nem kerültek jogszabályi szinten kidolgozásra, ezért az orvosi felelősségbiztosítási szerződéseket ajánló biztosítók az erre vonatkozó részletszabályokat üzletpolitikájuk, saját piaci elképzeléseik szerint határozhatják meg. Tekintettel arra, hogy a fentiekben vázolt helyzet nagy teret sejtet a biztosítók mozgástere vonatkozásában, a következő pontban a biztosítók oldaláról mutatjuk be az orvosi felelősségbiztosítási szerződés legfontosabb kérdéseit.

1	Eütv., V. fejezet, 1. Cím.
2	Harmat (2003) 36. oldal.
3	Vö: Déri-Pálos (2000).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero