Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

8.2. Orvosi felelősségbiztosítás a biztosítók és szolgáltatók szemszögéből

Amint az már említésre került, az orvosi felelősségbiztosítás a magyar jog nem egészen 10 éves jogintézménye. Kijelenthető, hogy az orvosi felelősségbiztosítás megalkotása során három érdekazonosság is felmerült a betegek, a szolgáltatók és a biztosítók oldalán.1 A három érdekazonosság az alábbi:

kötelező felelősségbiztosítás szükségessége;
annak működési feltételeinek meghatározása;
az orvosi felelősségbiztosítás hatékony jövőbeni működésének a biztosítása.

E három kérdéskört ismertetni fogom, amely során arra keresem a választ, hogy e három kiindulási pont mennyiben tartható fenn az utóbbi években kialakult magyar gyakorlat alapulvételével.

Az 1990-es évek közepén, amikor az orvosi felelősségbiztosítási szerződés a magyar jog részévé vált, a legtöbb biztosító az új piac lehetőségét látta ebben a szerződési típusban, és elmondható, hogy versengtek a kórházak igényeinek a kielégítéséért. A fenntartó önkormányzatok költségvetésében elkülönített költségvetési tételként szerepeltették a biztosítási díjakra vonatkozó költségeket illetőleg az orvosi felelősségbiztosítással nem fedezett kárösszegeket. A díjtételek elfogadhatóak voltak, az általános biztosítási káröszszeg határértéke általában 5 millió forint volt.2 A jogintézmény megalkotása óta eltelt időben azonban alapvető változások történtek. A betegek egyre öntudatosabbak lettek, és az egészségügyi szolgáltatásokat egyre inkább a gazdaság más területeihez hasonló módon közelítették meg.3 Elvárják, hogy az orvosi szolgáltatást megfelelő minőségben kapják meg, és egyre kisebb toleranciával viseltetnek a nem megfelelően vagy nem eléggé udvariasan nyújtott egészségügyi szolgáltatásokkal szemben. Ehhez az öntudatosabbá váláshoz hozzákapcsolandó az az általános tekintélyvesztés is, amely a társadalomban végbement és az orvosokat sem kímélte.4 A betegek öntudatosabbá válásával fémjelzett folyamat kapcsán egyre több peresített esettel találkozunk az egészségügyi szolgáltatások terén, folyamatosan és jelentősen emelkedik a megítélt kártérítési összegek nagysága is.5 A növekvő számú kártérítési per és természetesen az egyre nagyobb számú vesztett per a biztosítók rizikóját növelte, és ezáltal a korábban nyereséges biztosítási üzletág kevésbé vonzóvá vált a biztosítók számára.6

A biztosítók helyzetét nehezítette az is, hogy nem álltak (állnak) rendelkezésre megfelelő statisztikák a perek számáról és a megítélt kárösszegek mértékéről, illetőleg hiányoznak azok a szakmai tapasztalatok a biztosítók oldalán, amelyek lehetővé tennék a biztosítási perek elvesztésének, így a kárigények kielégítésének megelőzését. A biztosítók így nem tudnak részt venni a kármegelőzési folyamatban, és gyakran nincsen olyan megfelelően felkészült jogi képviselőjük sem, aki egy esetleges bírósági perben partnerként képviselné a szerződésben szereplő intézmények érdekeit. Érdemes ellenpéldaként felhozni a gépjármű felelősségbiztosítás kérdését. A közlekedés területén nyilvános, több évre visszamenő statisztikák vannak, a balesetek átlagos éves számára és az ezzel kapcsolatban felmerülő költségekre vonatkozóan, a biztosítók szövetségének számtalan olyan adata van, amely az egyes esetekből levonható tanulságokat visszacsatolja a többi biztosító számára. Továbbá, ezen adatok alapulvételével a biztosítók biztosítási matematikusai megfelelő valószínűségi adatok hozzárendelésével optimalizálni tudják a kötelező felelősségbiztosítás díjtételeit és a kártérítés maximális összegét. Talán éppen ennek köszönhető az, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződést ajánló biztosító nem utasíthatja vissza a szerződni kívánó feleket, tehát köteles szerződést kötni, mégpedig jogszabály alapján.7 A jogszabály meghatározza a kártérítés maximális összegét is, amely jelenleg 300 (!) millió forint.

A Magyarországon tevékeny biztosítók számára a 20. század végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egészségügyi felelősségbiztosítási piac sokkal kisebb, mint például a gépjármű felelősségbiztosítási piac, legalábbis ami a díjbevételeket illeti (a gépjármű-biztosítási díjbevételek összege 2002-ben 80 milliárd forint, míg az egészségügyi felelősségbiztosítási szerződések díjbevétele 600–800 millió forint volt).8 A biztosítók többsége a kialakult helyzetben (kisszámú szerződő fél, nem túl magas díjbevételek, a statisztikai és egyéb adatok hiánya miatt egy viszonylag kiszámíthatatlan módon viselkedő biztosítási piac, egyre növekvő kártérítési perek száma, egyre nagyobb rizikó) úgy értékelte, hogy nem érdekelt a továbbiakban a piacon való részvételben, ezért kivonult a biztosítási piacnak ebből a szegmenséből. A piacról 1999-ben kivonult az üzletág akkori egyik piacvezető biztosítója, és kivonulásának okát abban határozta meg, hogy a vele szerződött mintegy 300 egészségügyi intézményből évente már mintegy 300 káresetet jelentettek.9 Ebben az időszakban több biztosító is számos szerződését megszüntette az egészségügyi szolgáltatókkal, vagy olyan irreálisan magas díjtételt szabályozott meg, amely miatt a szerződés az egészségügyi szolgáltató elhatározásából szűnt meg.

Az extra profit hiányában a biztosítási piacot elhagyó szereplők távozása miatt a bent maradók esetében egy nagyfokú piaci koncentráció jött létre, és ezek a biztosítók monopolhelyzetbe kerültek.10 Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatók az említett jogszabályok miatt kötelesek orvosi felelősségbiztosítást kötni, a biztosítók viszont nem kötelesek a hozzájuk forduló egészségügyi szolgáltatókkal szerződést kötni, ráadásul az elmúlt évek során monopolhelyzetbe is kerültek, elmondható, hogy az egészségügyi szolgáltatók kiszolgáltatottnak tekinthetőek, és egyáltalán nincsenek alkupozícióban. Részben ennek is köszönhető, hogy a biztosítási díjtételek az utóbbi 3–5 évben robbanásszerűen megemelkedtek. A magyar kórházszövetség és a nemzetközi kórházszervezet felmérései szerint a díjtételek emelkedése a 300–800%-os határt is eléri, ami a kórházak esetében több millió forintos nagyságrendet jelent évente.11

A biztosítási díjtételek eme több száz százalékos emelkedése mellett a biztosítók által kínált szolgáltatások változatlanok maradtak, több esetben a biztosítók ráadásul még szűkítették is az általuk nyújtott szolgáltatások körét.12 Említésre került, hogy már a kilencvenes évek elején is ötmillió forintos kártérítési összeget vállaltak a biztosítók, amely összeg az elmúlt 8 évben szinte semmit nem emelkedett. A biztosítók ma is fenntartják az adott kártérítési esetre vonatkozó ötmillió forintos kárösszeget, az ezen túlmenő értékhatárt biztosító szolgáltatások nagyon ritkák. Ez nehezen érhető annak a ténynek a fényében, hogy például ugyanaz a biztosító, amely Magyarországon is köt orvosi felelősségbiztosítási szerződést, a magyar díjfizetési összeggel megegyező összegért Németországban tízszeres összegű kártérítési értéklimittel dolgozik.13 Az egészségügyi szolgáltatók helyzetét nagyban nehezíti, hogy időközben az önkormányzatok kivonultak az egészségügyi szolgáltatás felelősségbiztosításával kapcsolatos anyagi felelősségvállalás alól, mert nem vesznek részt már sem a biztosítási díjak, sem a kártérítési biztosítási összegek megfizetésében. Az egészségügyi szolgáltatók tehát – a magyar jog által előírt kötelezettségek teljesítése érdekében – egy versenyhelyzetet nélkülöző biztosítási piacon kötelesek olyan orvosi felelősségbiztosítási szerződést kötni, amelynek a díjtétele általában magas, a díj ellenében vállalt biztosítási szolgáltatás szintje pedig alacsonynak tekinthető.

Szükséges utalni arra, amit a jogszabályi háttérrel kapcsolatos részben fejtettünk ki. Hangsúlyozásra került ugyanis, hogy noha az egészségügyi törvény felhatalmazást adna az egészségügyi miniszternek arra, hogy az orvosi felelősségbiztosítással kapcsolatos részletes miniszteri rendeletet fogadjon el, erre a mai napig nem került sor. Egyes vélekedések szerint egy ilyen rendelet, amely a biztosítási piacon résztvevő biztosítók magatartását szabályozná, esetleg meghatározná a minimális biztosítási összegeket, hatékonyan kezelné a kialakult orvosi felelősségbiztosítási szerződéssel kapcsolatos problémákat.14 Nem kétséges ugyanis, hogy problémák vannak a szakmai felelősségbiztosítás működésével kapcsolatosan. Nyilvánosságra került, és Rácz Jenő egészségügyi miniszter nem tagadta, hogy több mint 30 kórház nem rendelkezik érvényes orvosi felelősségbiztosítással a jogszabályi előírások ellenére, amely kórházakat – az egészségügyi szolgáltatás zavartalan nyújtása érdekében – a minisztérium nem foszt meg működési engedélyétől.15 A helyzet egyre inkább a válság jeleit kezdi mutatni, mert ezeknek a kórházaknak nincsen meg az anyagi kerete a felelősségbiztosítási szerződés megkötésére, sőt várható, hogy további egészségügyi szolgáltatók fognak csatlakozni a kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkező szolgáltatók sorába. A létező problémákat csak fokozza, hogy a kórházak intézményi finanszírozásában nem szerepel a felelősségbiztosítási díj, sem az esetleges kártérítési perekből származó kárösszegek megtérítése, így a kórházaknak ezeket a pénzeket a betegek ellátására fordítandó összegekből kell kigazdálkodniuk. Ez a megoldás azonban az egészségügyi szolgáltatás minőségét befolyásolhatja, mégpedig olyan irányban, amely további kárigényeket és további kifizethetetlen összegeket generál.16

Végül, szükséges visszautalni arra a három kiindulási pontra, amelyek a biztosítóknak a biztosítási piac e szegmensében játszott szerepével kapcsolatosan tettünk föl, éspedig mennyiben szükséges jogintézmény az orvosi felelősségbiztosítás, működése mennyiben biztosított, és melyek ezen működés jövőbeni perspektívái. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az orvosi felelősségbiztosítás abból a szempontból jó kísérlete a magyar jognak, hogy megpróbálja a betegek és az orvosok egymás közti kapcsolatának egy szabályozottabb rendszerét létrehozni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azokat a negatív irányú változásokat, amelyek a biztosítási piac koncentrációjával, a díjtételek növekedésével és a biztosítási szolgáltatások csökkenésével kapcsolatosak. Ezek a vészjósló fejlemények ugyanis oda vezethetnek, hogy a kötelező felelősségbiztosítási rendszer lassan elenyészik, vagy azért, mert az egészségügyi szolgáltatók nem képesek a biztosítási díjtételeket kifizetni, vagy azért, mert egy esetleges, a biztosítókat érintő szigorítás miatt a biztosítók kivonulnak a biztosítási piac ezen szegmenséből.

1	Országos Konferencia „Az egészségügyi felelősségbiztosításról – felelősen”, 2005. március 23., Dr. Simon Tamás előadása.
2	Harmati (2003) 36. oldal.
3	Kóti (2003) 41. oldal.
4	Gyukits (2001) 58. oldal.
5	Az RTL Klub kereskedelmi televízió 2005. szeptember 16-i híradása szerint jelenleg 300 per van folyamatban magyar egészségügyi szolgáltatóval szemben, amely esetek összesített perértéke meghaladja az egymilliárd forintot.
6	Harmati (2003) 36. oldal.
7	190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról.
8	Kóti (2003) 42. oldal.
9	A.Z (2003) 5.oldal.
10	Kóti (2003) 42. oldal.
11	Harmat (2003) 36. oldal.
12	A.Z. (2003) 5. oldal.
13	Harmat (2003) 37. oldal idézi az Észak-Rajna-Vesztfáliai régió ügyvédi kamarai értekezletet.
14	Simon (2005) 2. oldal.
15	A. Z. (2003) 5. oldal.
16	Martini (2005) 2. oldal.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero