Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

8.3. Az orvosi felelősségbiztosítás mértéke

A Ptk. 559. § (1) bekezdése szerint a biztosító arra vállal kötelezettséget a felelősségbiztosítási szerződés alapján, hogy olyan kár megtérítése alól mentesíti a biztosítottat (az egészségügyi szolgáltatót), amelyért a biztosított lenne jogszabály szerint a felelős.1 Alapvető kérdés ezért, hogy milyen természetű jogi kapcsolat áll fenn az orvos és a beteg között, és ebben a kapcsolatban a felek milyen kölcsönös jogokkal bírnak, és milyen kötelezettségeik vannak.

Az egészségpolitikai kisszótár szerint az orvosi felelősség a következőt jelenti: az orvosnak a tevékenységét szabályszerűen, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végeznie. Ha foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár jogi, akár szakmai szabályát megszegi, orvosi kötelezettségét egyáltalán nem, vagy nem megfelelően teljesíti, jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi felelősségnek a jog nyelvére történő átültetése annyit tesz, hogy az egészségügyi szolgáltatónak az egészségügyi szolgáltatást a Ptk.-ban és az egészségügyi törvényben meghatározott módon kell nyújtania (a jogviszonyt a jogalkalmazó a vállalkozói szerződés érvényes szabályai szerint kezeli). Az egészségügyi szolgáltatót a nyújtott szolgáltatással kapcsolatosan eredmény felelősség terheli, és a szolgáltatás hibája esetén a Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó paragrafusait kell alkalmazni (305–310. §-ok). A Ptk. 305. § (2) bekezdése szerint pedig az egészségügyi szolgáltató szavatosságot vállal arra, hogy a szolgáltatás megfelel a törvényben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítés esetén a beteg kérheti a szolgáltatás kijavítását, árának visszatérítését, vagy kérheti egyéb felmerült költségének vagy akár kárának a megtérítését (Ptk. 310. §). A szavatossági jogok azonban csak akkor illetik meg a beteget, ha nem állnak fenn a 305. § (3) bekezdésében leírtak – az egészségügyi szolgáltatásra lebontva ez azt jelenti, hogy a beteg kapott megfelelő tájékoztatást vagy tudhatta a hibát –, illetve nem állnak fenn a 310. §-ban meghatározott feltételek sem, azaz a kötelezett (egészségügyi szolgáltató) tudja bizonyítani, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Az egészségügyi ellátás eredmény teljesítésének értékelésekor a jogalkalmazónak azonban figyelembe kell vennie azt az igazságügyi orvostanban leírt alapelvet, miszerint az orvos nem a betegség meggyógyítására vállalkozik – ez biológiai lehetetlenség lenne – csupán azt vállalja, hogy tőle telhetően mindent megtesz a gyógyítás érdekében.2 A Ptk. 310. §-ban megjelenő adott helyzetben általában elvárható gondosság elvét az Eütv. hatályos szabályozása a 77. § (3) bekezdésében szabályozza. A törvény kimondja, hogy minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül – az ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. 2004. május 1-jéig nem az elvárható gondosság kifejezés, hanem az elvárható legnagyobb gondosság kifejezés szerepelt a törvény szövegében. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 28. §-a (3) bekezdésének (a) pontja azonban kimondta, hogy a 77. § (3) bekezdéséből a legnagyobb szövegrész hatályát veszti. A törvényben közölt indoklás szerint a törvény az egészségügyi tevékenység végzésének általános követelményeként határozza meg az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, és a szakmai kompetenciának megfelelően nyújtott egészségügyi szolgáltatást.3

Az országgyűlés által 2003. október 20-án elfogadott törvénymódosítással kapcsolatban dr. Rácz Jenő miniszter kiemelte, hogy ez nem korlátozza a felelősségvállalásnak a kötelezettségét, és azért tartották szükségesnek a törvény módosítását – elsősorban a Magyar Orvosi Kamara javaslatára – mert a legnagyobb teljesen relatív fogalom, nem lehet értelmezni.4 A miniszter továbbá kiemelte: „kártérítési perben gyakran felmerül, hogy az orvos milyen gyakran vizsgálta meg a beteget. Ha az orvos azt mondja, hogy ötpercenként, akkor erre azt válaszolják, miért nem kétpercenként. Ha azt mondja, hogy megnézte kétpercenként, akkor azt mondják, miért nem folyamatosan”.5 Dr. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára kiemelte a törvénymódosítással kapcsolatban, hogy voltak olyan esetek, amikor ugyan a bíróság által felkért igazságügyi szakértők kimondták, hogy az orvos semmiféle hibát nem követett el, a bíróság mégis azt mondta, hogy a kártérítést megítéli, mivel az orvos nem volt maximalista, nem a lehető legnagyobb gondossággal járt el. Dr. Kovács Kázmér, a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke pedig elmondta, hogy a megváltozott szabállyal a törvény megtartotta a fokozott gondossági mércét, de a korábbi megfoghatatlan rendkívüli gondosságét csökkentette.6 Az elvárható legnagyobb gondosság törvényi fogalom jelenlegi elvárható gondosság fogalomra változása azért jelentős, mert egyes vélekedések szerint végre kikerül a bírói gyakorlatból, hogy az orvos tévedhetetlenségét követelményként értelmezzék. Ez pedig talán oda vezethet, hogy kevesebb lesz a marasztalás az orvosi műhiba perekben, amely esetleg az orvosi felelősségbiztosítási piac élénkülését (új biztosítók megjelenése, a biztosítási szolgáltatások javulása, a biztosítási díjak csökkenése) hozhatja magával.7

Az Eütv. számos paragrafusa rendelkezik a betegek jogairól. Ilyen az egészségügyi ellátáshoz való jog, az emberi méltósághoz való jog, a kapcsolattartás joga, a gyógyintézet elhagyásának a joga, a tájékoztatáshoz való jog, az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának a joga, az egészségügyi dokumentáció megismerésének a joga, az orvosi titoktartáshoz való jog. A betegek jogai az orvosokra és az egészségügyi személyzetre sokirányú kötelezettségeket hárítanak.8 A kárigények alapjául szolgáló, az orvosok által elkövethető szakmai hibák, panaszok, kifogások – a betegek jogaival párhuzamosan – széles körűek lehetnek, Ackermann a fogorvos perek kapcsán sok érdekes, konkrét gyakorlati példával is szolgál.9

A betegek jogait kísérő orvosi kötelezettségek részletes és szerteágazó felsorolását követően a betegek kötelezettségei mindösszesen kettő paragrafusban vannak felsorolva (26–27. §). A beteg kötelessége, hogy tiszteletben tartsa a jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét, köteles az ellátásban közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismerete szerint együttműködni, mégpedig tájékoztatni őket mindarról, ami a kórisme megállapításához szükséges, beleértve azokat a tényeket, amelyek mások életét vagy testi épségét veszélyeztethetik, köteles továbbá a gyógykezeléssel kapcsolatosan az egészségügyi szolgáltatótól kapott rendelkezéseket betartani. A beteg és hozzátartozóik jogaik gyakorlása során kötelesek továbbá tiszteletben tartani más betegek jogait. Miközben az orvos elmarasztalható a betegjogok be nem tartásáért, ha a beteg félretájékoztatja az orvost, és az ennek alapján téves irányú kezelést vezet be, ezért a félretájékoztatásért a beteget vagy hozzátartozóját általában a joggyakorlat nem marasztalja el, mert általában az orvos által felvett és dokumentált irat nem szolgál kellő bizonyítékként a félretájékoztatás igazolására.10 Harmat említi azt a példát, hogy kisgyermek vizsgálatakor például mindig dokumentálják a kórtörténetben, hogy trauma vagy sérülés kizárt. Ha azonban a szülő félrevezeti az orvost, és ezért fontos vizsgálatok elmaradnak, a szülő felelőssége nem állapítható meg. Ebben az esetben is az lesz a kérdés, hogy vajon az orvos tanúsította-e az elvárható gondosságot. Összességében elmondható, hogy a betegek kötelezettségei és az azokkal kapcsolatos elmarasztalhatóság köre az orvosoktól elvártakhoz képest jóval szűkebb; igaz, nem vitatható, hogy a beteg – tudás híján – sok értelemben kiszolgáltatott az orvossal szemben.

1	A PTK. szerint független a biztosító kötelezettségének beállta attól, hogy az egészségügyi szolgáltató a kárt szándékosan vagy gondatlanul okozta-e.
2	Ackermann (2002) 3. oldal.
3	2003.évi LXXXIV. törvény 28. paragrafushoz fűzött indoklás.
4	Kisvarga (2003) 1. oldal.
5	Ibid.
6	Ibid (forrás: MTV), 2003. november 23.
7	Országos Konferencia „Az egészségügyi felelősségbiztosításról – felelősen”, 2005. március 23., Dr. Szabó Imre előadása.
8	Harmat (2003) 33. oldal.
9	Ackermann (2002).
10	Ibid.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero