Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


8.4. Érvényesíthetőség

Amennyiben egy betegnek kárigénye keletkezik, az első lépés, hogy az egészségügyi szolgáltató megegyezésre törekedhet a kezeléssel kapcsolatban kifogást emelő beteggel. Megegyezés hiányában megindul a polgári peres eljárás, amelyben a biztosító csak akkor fizet, ha az igazságügyi orvos-szakértő megállapította, hogy az egészségügyi szolgáltatás és a kár között ok-okozati összefüggés van, és szakmai hiba szabályszegése állapítható meg. Előfordulhat azonban, hogy a polgári peres eljárás előtt, vagy az alatt az egészségügyi szolgáltató és a kárt szenvedett beteg megegyeznének egy méltányos kártérítési összegben, ennek a kifizetésétől azonban a biztosítók elzárkóznak, arra hivatkozva, hogy a kártérítési díjakat csak bírósági ítélet alapján kell megfizetniük. A Ptk. 559. § (4) bekezdése szerint valóban szükséges, hogy a biztosító tudomásul vegye a károsult és a biztosított egyezségét, ennek hiányában csak a bírósági marasztalás kötelezi a biztosítót a helytállásra. Praktizáló orvosok álláspontja szerint a biztosítók előszeretettel hivatkoznak a Ptk. ezen jogszabály helyére, és csak bírósági ítélet alapján fizetnek. Az esetleges késlekedés viszont mindig anyagilag hátrányos az alperesre (egészségügyi szolgáltatóra), hiszen úgy a perköltséget (igazságügyi szakértő díja, ellenfél jogi képviselőjének a költsége, kamatok) fokozottabb mértékben kell állnia. A Ptk. 559. § (4) szerint a bírósági marasztalás is csak akkor hatályos a biztosítóval szemben, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott. A polgári peres eljárásban az érintettek részvétele szempontjából alapvetően három eset lehetséges. Az egyik az, hogy az egészségügyi szolgáltató a biztosítóhoz irányítja a károsultat, és a biztosító jogi képviselője képviseli a biztosítottat az ügyben. A másik megoldás, hogy a biztosított saját jogi képviselőjével jár el, és a biztosító beavatkozóként vesz részt a perben. Végül van olyan lehetőség is, hogy a biztosító a perben való részvételről lemond. Noha nincsenek pontos információk arra vonatkozóan, hogy a biztosítók milyen módon vesznek részt a polgári peres eljárásban, valószínűsíthető, hogy az a trend, hogy a biztosítók beavatkozóként figyelemmel kísérik a per állását. Konkrét példaként említhető a Legfelsőbb Bíróság 2002-ben hozott határozata.1 A perben a felperesek arra hivatkoztak, hogy az alperes nem a tőle elvárható gondossággal és körültekintéssel járt el egy szülészeti beavatkozás során, nem vette figyelembe a kórházi leleteket, nem végezte el a megfelelő vizsgálatokat, ennek következményeképpen nem döntött császármetszés mellett, és a normál úton megszülető gyermek súlyos, egész életére kiható maradandó egészségkárosodást szenvedett. Az alperes érdekében beavatkozó biztosító a per során szakvéleménnyel támasztotta alá azt a beadványát, hogy a bíróság utasítsa el a felperes keresetét. A beavatkozó a per során hozott közbenső ítélet megváltoztatása érdekében később fellebbezett. A beavatkozó több kifogást is előterjesztett a bizonyítási indítványok elutasítása vagy meghatározott értékelése vonatkozásában.2
A biztosító helytállási kötelezettségének az orvosi felelősségbiztosítási szerződés alapján történő beállásához azonban nemcsak az szükséges, hogy peres eljárásban a bíróság megállapítsa az elvárható gondosság be nem tartását, az is szükséges, hogy a kárügy megfeleljen a biztosítási kötvényben foglalt feltételeknek (például ne tartozzon a kötvény által kizárt ügyek körébe). Kardinális jelentősége van tehát annak, hogy mit tartalmaz konkrétan az orvosi felelősségbiztosítási szerződés. Ezek a szerződések általában a biztosítási szerződésekre irányadó alapvető feltételeket mindig tartalmazzák, úgymint a kockázatviselés kezdete és tartama, a biztosítási esemény fogalma, a díjszámítás, díjfizetés és díjminősítés, a biztosító szolgáltatása, a teljesítés módja és ideje, a biztosítási szerződés megszűnésének esetei és a felmondásának feltételei, illetőleg azok az esetek, amikor a biztosítónak a szerződésben vállalt kötelezettségei nem állnak be. Fontosak továbbá a kizárt kockázatok, amelyek vagy egyáltalán nem tartoznak a fedezetbe, vagy azokra csak kiegészítő biztosítás alapján lehet biztosítást kötni.
A biztosítás általában kizárja a jogszabályban meghatározott felelősségnél szigorúbb, szerződésben vagy egyoldalú nyilatkozatban vállalt helytállási kötelezettségen alapuló kárigényekre, kötbérre, bírságra és egyéb büntető jellegű költségekre, a biztosított munkavállalójának munkabalesetéből eredő kárigényekre, a környezetszennyezéssel okozott károkra irányuló követelést. Kizárt általában a kizárólag esztétikai célból végzett plasztikai műtét során okozott károkra, azokra a kárigényekre, amelyeket – a beavatkozás indokától, céljától függetlenül – plasztikai műtéttel/beavatkozással összefüggésben kizárólag esztétikai okokra hivatkozva terjesztenek elő, a hasadóanyagok robbanásából, a nukleáris reakcióból, a röntgen- és sugárártalomból eredő kárigényekre, a génmanipulációval kapcsolatos károkra, az adatvédelmi jogsértéssel okozott károkra, a biztosított által engedély nélkül végzett tevékenységből eredő károkra vonatkozó igény. Nem áll be a biztosító fizetési kötelezettsége a kizárólag pszichikai/lelki sérülés miatt előterjesztett kárigényekre, olyan kárigényekre, amelyek vagyontárgyak (ideértve a pénzt és az értékpapírt is) megrongálódásából, elveszéséből, eltulajdonításából erednek, az olyan károkra, melyeknek oka sztrájk, a biztosítási esemény miatt a termelés (szolgáltatás) szüneteléséből, a gazdasági hátrányból és pénzügyi veszteségből eredő károkra. Ide tartozik az a kár is, amelyeket a magánorvos, illetve az egészségügyi vállalkozás tagja/alkalmazottja olyan egészségügyi intézményben végzett tevékenységével okozott, amelynek fenntartója nem a károkozó magánorvos, illetve a fenntartó nem az a vállalkozás, amelynek a károkozó egészségügyi dolgozó a tagja vagy alkalmazottja, a felsőfokú egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy által természetgyógyászati és egyéb alternatív gyógyító tevékenységgel okozott kár, a nem egészségügyi intézmény alkalmazottjaként folytatott gyógyszerészi tevékenységgel okozott kár. A fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményen kívül végzett szülészeti-nőgyógyászati tevékenységgel a tolófájások megkezdődésétől az újszülött megszületését követő ötödik napon 24 óráig terjedő időszakban okozott kár, a sürgős szükség esetén végzett tevékenységet kivéve, az aktív eutanázia (halálba segítés) és a passzív eutanázia (az életfenntartó beavatkozás szándékos elmulasztása, abbahagyása, megszüntetése) alkalmazásával okozott kár, és a más felelősségbiztosítással már korábban fedezetbe vont kár.
Érdemes megemlíteni, hogy a biztosítótársaságok általánosságban úgy alakítják ki a biztosítási szerződés tartalmi elemeit, hogy a fedezetbe például nem tartozik bele a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából, a tájékoztatás hiányosságából, vagy a más okból nem megfelelő tájékoztatásból származó kár. Ez azért is érdekes, mert a szakirodalom általános vélekedése szerint a legtöbb kárigényt éppen ezekre az okokra alapozzák.3 Előfordul, hogy a biztosító nem téríti meg az elmaradt vagyoni előny jogcímén előterjesztett kárt sem – kivéve a magánszemély rendszeres jövedelmét –, ami szintén gyakori előterjesztés a felperesek részéről. Felmerül, hogy gyakran kizárt a megtérítés köréből a hibás szolgáltatás újbóli elvégzésével vagy a hiba kijavításával járó költség, a szolgáltatás nem megfelelő teljesítéséből eredő kár. Nem túlzás azt állítani, hogy a biztosítás köréből kizárt károk következnek be a leggyakrabban, és ennek fényében valószínűsíthető, hogy a biztosítók a károk megtérítése alól nem kis mértékben mentesülnek. Ezeknek a kivételi eseteknek a fenntarthatósága nem magyarázható a Ptk. paragrafusaival, sem egyéb ágazati jogszabályokkal.
Fontos lehet a felelősségbiztosítási szerződésben a kockázatviselés helyeként feltüntetett hely is. Egyes biztosítótársaságok csak a konkrétan feltüntetett helyen belül történő kárügyekkel foglalkoznak (pl. egy adott orvosi rendelőben vagy kórházban okozott kár), míg vannak olyan biztosítási szerződések, amelyek egész Magyarország területén okozott károkat megtérítenek. Biztosítási eseménynek általában az az esemény minősül, ha a biztosított vagy olyan személy, akinek a magatartásáért a biztosított a magyar jog szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik, megszegi az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó foglalkozási, szakmai előírásokat és szabályokat, mégpedig neki felróható módon, és ennek következményeképpen az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő vagy abban részesülő vagyonában, éltében, szépségében, és egészségében kár keletkezik. Ebből a szempontból egészségügyi szolgáltatásnak az egészségügyi törvényben meghatározott fogalmat kell tekinteni (Eütv. 3. § (e) bekezdés). A felelősségbiztosítási szerződés tartalmazza ezen felül az éves díjat, a fizetés módját illetőleg a biztosítási összeget, amely egy káronkénti és egy évenkénti kárfizetési limitet szokott tartalmazni. A kárfizetési limit évente például egy általános orvos esetében megközelítőleg 50 millió forint, a káronkénti limit pedig 510 millió forint között mozog.
Az orvosi felelősségbiztosítási szerződések hatóköre vonatkozásában a magyar jogszabályi környezet mindösszesen egy fontos feltételt határoz meg, mégpedig azt, hogy a biztosító csak felróható kár, bírósági eljárásban történő kimondása vagy az egyezség során történő megállapítása esetén tartozik helytállni a kárösszeg tekintetében. Azt tehát, hogy a biztosító milyen biztosítási díjakért, milyen éves illetve káronkénti kárfizetési limit mellett milyen szolgáltatási csomagot biztosít, nem került rendezésre. Az elérhető orvosi felelősségbiztosítási szerződések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a kockázatviselés köréből a biztosítók gyakran éppen azokat a károkat zárják ki, amelyek a jogalkalmazói gyakorlatban a leggyakrabban előfordulnak, így különösen az orvosi dokumentációs kötelezettség elmulasztásával és a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásával történő kárigényeket. Értelemszerűen kizártak a kockázati körből azok a kárigények is, amelyek viselésére mást lehet kötelezni, a termékfelelősségi szabályok vagy az állam helytállása miatt (itt például az állam ellen közvetlenül érvényesíthető követelésekre, a vérátömlesztéssel, vérkészítmények alkalmazásával összefüggésben keletkezett, valamint a HIV-fertőzéssel, AIDS betegséggel kapcsolatos károkra, a termékfelelősségi károkra, a gyógyászati segédeszközök gyártási, elkészítési hibájából eredő károkra kell gondolni).
 
1 Legf. Bír. Pf. III. 26.023/2000.
2 Ibid.
3 Dósa (2001) 57. oldal.

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave