Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


2. Az orvos etikai felelőssége

Poczkodi Sándor
E fejezet elsősorban a gyakorlati orvosi etikával foglalkozik a Magyar Orvosi Kamara, mint köztestületi kamara több, mint 10 éves gyakorlata alapján. Ismertetjük az alapvető, etikai kódexbe foglalt szabályokat, azok értelmezését és konkrét példákon keresztül szeretnénk bizonyos – de nem átfogó – képet adni az elmúlt 10 év tapasztalatairól, gyakorlatáról, a felmerült gyakoribb problémákról. A példák felsorolása nem teljes, hiszen az etikai eljárások során nemcsak az Etikai Kódex paragrafusainak megsértése miatt indulhat etikai eljárás egy-egy orvossal szemben, hanem az Egészségügyi Törvény, az Egészségügyi Törvényhez kapcsolódó jogszabályok, valamint a szakmai szabályok megsértése miatt is. Az etikai panaszok kivizsgálása nagy terhet és felelősséget ró az etikai bizottságokra, különösen azért, mert közelmúltbéli hagyományai nem voltak. Vitathatatlan, hogy az általános és egységes szemlélet kialakítása még folyamatban van, különösen az egyes esetek megítélése, az alkalmazható szankciók tekintetében, hiszen 23 etikai bizottság munkáját kell összefogni. Az etikai bizottságok tagjai kizárólag orvosokból állnak, azonban a bizottságok munkáját szakértők, szaktanácsadók és jogászok is segítik, hiszen minden etikai bizottság mellett a kamarák jogászt is alkalmaznak.
A bizottságok feladata az egyes esetek helyes etikai megítélése, a jogászok feladata, hogy az eljárás, a döntések meghozatala a fennálló jogszabályoknak megfeleljen. Az etikai bizottságok által hozott döntések jogorvoslati lehetősége fennáll, hiszen az I. fokú határozatokkal szemben az Országos Etikai Bizottsághoz, az Országos Etikai Bizottság határozataival szemben a területileg illetékes közigazgatási bíróságokhoz, míg a bírósági döntésekkel szemben az illetékes táblabíróságokhoz lehet fellebbezni. A többszintű jogorvoslati lehetőség mind a panaszos, mind a panaszlott orvos számára biztosítékot nyújt arra, hogy ügyében megfelelő döntés szülessék.
Az alábbiakban néhány alapfogalommal szeretnénk foglalkozni, ugyanakkor rövid történeti áttekintést szeretnénk adni a teljesség igénye nélkül, hiszen ezek a témakörök meghaladják ezen fejezet kereteit.
 
Etikett
Az etikett (viselkedéstan, illemtan, illemszabályok összessége), mely a társadalmi érintkezés külső megnyilvánulásával kapcsolatos viselkedési szabályok összessége. Főleg a viselkedés külső, formai elvárásai, a szokások, a szokásokkal kapcsolatos egyes társadalmi szabályok az elsődlegesek, erkölcsi tartalom kevésbé motiválja. A külső formai elemek kerülnek előtérbe, a mozgás, a ruházat, a megszólítás, hangnem stb. melynek vannak írásos, de vannak társadalmilag elfogadott, és a társadalom változásával egyre változó íratlan szabályai is. Minden korban és minden társadalomban más-más szabályai voltak az egymás közötti érintkezésnek, a viselkedési, a társalgási kultúrának.
 
Erkölcs
Az erkölcs az emberi együttélés során kialakult és helyesnek ítélt magatartási, viselkedési, – társadalmilag megszabott – és azt meghatározó követelmények rendszere, amely alapvető célokat, elvárásokat fogalmaz meg. A fokozódó társadalmi munkamegosztással alakulnak ki a társadalom egy-egy szűkebb területére vonatkozó, de azon a területen minden emberre érvényes foglalkozási erkölcsök. Az orvosi foglalkozás alapvető követelményei az évezredek során alig változtak, míg általános követelményei az egyes társadalmi változásokkal formálódtak. Az így kialakult „foglalkozási erkölcs” egy olyan értékrendszer, azaz értékek és magatartásbeli szabályok együttese, amelyet valamely közösség magára kötelezőnek ismer el.
 
Etika
Az etika az erkölccsel foglalkozó tudomány, a gyakorlatból levont és rendszerezett elmélet. Az orvosi etika a társadalom szűkebb területén, de az adott területet foglalkozásszerűen végzők erkölcsi gyakorlata. Az orvos helyes viselkedését, döntéseit kívánja elősegíteni, útmutatást adni. Az orvosi etika elvei egyrészt az orvostudománnyal vannak szoros kapcsolatban, amely az újabb és újabb feladatok megoldásával újabb és újabb iránymutatásokat ad, azonban szorosan együtt él az általános etikával, amely erkölcsi bázist ad. Az orvosetika természetesen együtt él és szorosan létezik az általános egészségügyi etikával, amely az egészségügyben dolgozókra egységesen, egyaránt vonatkozik. Az erkölcs, az etika és a jog szorosan egymás mellett élnek, az erkölcs talaján kialakult normarendszer legfontosabb szabályait törvények formájában rögzítik, és kényszer alkalmazásával betartatják. Mindkét forma folyamatosan hat egymásra. A jog alapján kérhető számon az ember cselekedeteinek, tetteinek következménye. A jog koronként, társadalmanként változó. Az alapvető erkölcsi normák változása lassúbb, egyes elemei mondhatni állandók, lásd Hippokratészi eskü.
 

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave