Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


2.4.3. Kutatások és orvosbiológiai kísérletek

A kutatás etikája
  1. Az orvostudományi kutatások célja a gyógyító-megelőző eljárások tökéletesítése, vagy a velük kapcsolatos kóroktani, pathofiziológiai kérdések jobb megértése. A kutatások alapvető szabályait az Egészségügyi Törvény VIII. fejezete határozza meg.
  2. A kellő gondossággal megtervezett kutatási programot független szakemberek testületével kell véleményeztetni. Ezek a Kutatás Etikai Bizottságok.
  3. Az emberen végzett vizsgálatokért mindig az orvos a felelős. A kutatást csak szakmailag felkészült, kompetens orvos vezetheti. Az orvos felelős a résztvevő személyekért és a vizsgálatok kifogástalan szakmai feltételeiért.
  4. Emberen csak olyan kutatás végezhető, amelynek fontossága arányos az elkerülhetetlen kockázattal. Alapelv, hogy az ember érdeke mindig előbbre való a tudomány hasznánál.
  5. Az orvosnak mindig mérlegelnie kell az új eljárások hasznosságát és kockázatát. Amennyiben kiderül, hogy az eljárás a résztvevőket veszélyezteti, a kísérletet abba kell hagyni.
  6. Szavatolni kell a résztvevők jogait, titkaik és személyes szabadságuk megőrzését. Biztosítani kell döntési szabadságukat és azt a jogukat, hogy beleegyezésüket bármikor visszavonhatják. A részvétel megtagadása nem lehet a beteg számára hátrányos.
  7. Valamennyi kutatásban biztosítani kell a résztvevők önkéntességét, személyes érdekeit és azt, hogy a kísérletek alatt is megkapják a már bevezetett és szükséges diagnosztikus és gyógyító eljárásokat.
  8. Klinikai kutatások során csak az említettek figyelembevételével biztosított az orvos gyógyítási szabadsága.
 
A tudományos közlések etikája
  1. Első szerző az lehet, akitől a dolgozat témájának ötlete származott és vagy aki annak megvalósításában tevékenyen részt vett.
  2. Társszerzőként mindazoknak szerepelniük kell, akik a dolgozat létrejöttében érdemben közreműködtek.
  3. Etikátlan a vezetőt a társszerzők közé csak azért felvenni, hogy neve a dolgozat értékét fémjelezze.
  4. Etikátlan olyan kollégát társszerzőként szerepeltetni, aki a munkában nem vett részt.
  5. Azokat a munkatársakat, akiknek munkája szükséges volt a dolgozat létrejöttéhez, de közreműködésük nem volt meghatározó jellegű (pl. matematikai analízis, konzílium), köszönetnyilvánítás illeti meg.
  6. A vezető orvos munkaköri kötelességei közé tartozik beosztottjai tudományos fejlődésének elősegítése; e kötelezettség teljesítése azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy közleményekben szerzőként vagy társszerzőként szerepeljen. A vezető neve akkor kerülhet a szerzők közé, ha közreműködése a lektor munkájának mértékét meghaladja.
  7. Etikai vétség, ha az orvos mások szellemi termékét kisajátítja és azt saját neve alatt jelenteti meg. A tudományos közlések terén figyelemmel kell lenni a szerzői jogról szóló 1969. évi III. Törvény előírásaira.
  8. Kifogásolható, ha az orvos szakmai megítélésénél kiemelt fontosságot kap a publikációk száma vagy terjedelme, mert ez a közlemények számának öncélú növelésére ösztönöz.
  9. Ha a vezető a munkát nem tartja közlésre alkalmasnak és erről nem tudja beosztottját meggyőzni, a kéziratot csak a munkahely megjelölése nélkül lehet közlésre továbbítani.
  • A tudományos minősítéssel bíró orvos a munkahelyi vezetőjének beleegyezése nélkül is megjelölheti munkahelyét.
  1. Anyagi segítséggel készült közlemény nél a szponzort meg kell jelölni.
 

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave