Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

3. Az orvos fegyelmi felelőssége

Varga Tibor

Az orvosok túlnyomó része munkáját valamely intézmény keretében közalkalmazottként, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban végzi. Az alkalmazás módját az intézmény jellege szabja meg, az általában közalkalmazotti jogviszony. Ilyen esetekben az orvosi tevékenységre vonatkozó szakmai, etikai, büntető és polgári jogi előírásokon kívül az adott munkavégzésre vonatkozó szabályokat is be kell tartani. A közalkalmazotti munkakörre érvényes rendelkezéseket a Munka Törvénykönyve (Mt., 1992.évi XXII.tv.) és a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt., 1992. évi XXXIII.tv.) tartalmazza. Egyes esetekben a munkavégzésre más szabályok vonatkoznak, így az alapítványok, társadalmi szervezetek által alkalmazott orvosokra kizárólag a Mt., az ÁNTSZ-nél vagy a központi államigazgatási szerveknél közszolgálati jogviszonyban állókra alapvetően a Köztisztviselők Jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. rendelkezései az irányt adóak, és külön szabályok érvényesek az igazságügyi, illetve a fegyveres testületeknél szolgálati vagy egyéb jogviszonyban alkalmazott személyekre. Mivel az orvosoknál és egészségügyi dolgozóknál a közalkalmazotti jogviszony típusos, a következőkben az erre vonatkozó szabályokat tárgyaljuk az Mt., a Kjt. előírásai és a bírói gyakorlat alapján.

A munkavégzésre vonatkozó általános szabályokat a Mt.103. § (1) bek. tartalmazza, ezek a közalkalmazottakra, ezen belül az egészségügyi dolgozókra is vonatkoznak. A közalkalmazott köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Köteles munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, elírások és utasítások szerint végezni.

A törvény szövegéből adódóan, de praktikus okokból is a munkáltatónak utasításadási joga van. Nem köteles ugyanakkor a közalkalmazott teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő, és a közalkalmazott ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni, az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg. Köteles ugyanakkor megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné (Mt. 104. § (1–3) bek.). Az utasításadási jog tartalmát az egészségügyi dolgozókra nézve az Egészségügyi Törvény/Eü.tv.1997. évi CLIV. tv./130. § külön is részletezi. A kezelőorvos jogosult a beteg utasításában közreműködő egészségügyi dolgozók részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelműen tartalmaznia kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét és szükség esetén az ellátást végző egészségügyi dolgozó nevét is. A közreműködő egészségügyi dolgozó az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak megfelelően hajtja végre. Ha a végrehajtás során előre nem látható, vagy a beteg állapotromláshoz vezető esemény történik, erről a kezelőorvost haladéktalanul értesíti. Amennyiben véleménye szerint az utasítás végrehajtása a beteg állapotát kedvezőtlenül befolyásolja, azt azonnal a kezelőorvos vagy a betegellátásban közreműködő más orvos tudomására hozza. Az utasítás végrehajtását ugyanakkor megtagadhatja, ha azzal a beteg életét veszélyeztetné, vagy a gyógykezeléshez nem szükségszerűen kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna. Amennyiben ellenvéleményét kifejtette, de mindezek ellenére az utasítás végrehajtására szólítják fel, jogosult az utasítás írásba foglalását kérni /Eü. tv. 130. § (3) bek./.

A munkáltató az utasítási jogából eredően bármikor felhívhatja a munkavállaló – adott esetben a beosztott orvos – figyelmét olyan általa helytelennek tartott magatartásra, ami kötelességszegésnek minősül. Ezen figyelemfelhívás akár szóban, akár azonban írásban történhet. Sem a korábbi, sem a hatályos jogszabályok a figyelmeztetést, mint külön nevesített munkáltatói intézkedést külön nem tartalmazzák. Ennek ellenére a bírói gyakorlat töretlen abban a kérdésben, hogy a figyelmeztetés joga a munkáltatót megilleti. Az ellenkező álláspont ugyanis elzárná a munkáltatót a nem megfelelő munkavégzés bírálatától, illetőleg erre kizárólag fegyelmi eljárás megindításával és büntetés kiszabásával nyílna lehetőség. Az így kiadott szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetés azonban bíróság előtt megtámadható és lehetőség van arra, hogy a bíróság a valótlan tartalmú intézkedést hatályon kívül helyezze.

A munkavégzésre vonatkozó szabályok súlyosabb megsértése esetén mód van a fegyelmi felelősség megállapítására. A Kjt. 45. § (1) bek. szerint fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi felelősségre vonás azonban nem zárjai ki azt, hogy ugyanazon cselekmény következtében az orvossal szemben etikai vagy büntetőeljárást indítsanak. A közalkalmazott fegyelmi felelőssége megállapításához az alábbi feltételek együttes, egyidejű fennállása szükséges:

A közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettség megszegése
A közalkalmazottnak ebben való vétkessége
A fegyelmi felelősségre vonatkozó eljárás rendjét meghatározó törvényi rendelkezések megtartása.

A közalkalmazotti kötelezettségek egy része a Munka Törvénykönyv, illetve a Közalkalmazottak Jogállására vonatkozó törvény rendelkezéseiből közvetlenül adódik.

A munkába képes állapotban történő megjelenés kötelezettségének a munkavállaló akkor tesz eleget, ha a munkavégzéshez szükséges élettani adottságokkal rendelkezik és megfelelő egészségi, fizikai, szellemi állapotban van. A munkavégzésre alkalmas állapotot a munkáltató a munkakezdéskor és a munkavégzés alatt folyamatosan köteles ellenőrizni. Az orvosi munkakörök jellegzetessége, hogy többségük szakmai alkalmassági, illetve higiénés alkalmassági vizsgálatokhoz kötött /33/1998.(VI.24.) NM r./. Amennyiben a dolgozó az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatoknak nem tesz eleget, úgy munkavégzésre alkalmatlannak tekinthető, ugyanakkor akkor is, ha olyan megbetegedések tüneteit észleli magán, amely munkavégzésével összeegyeztethetetlen. Ezen állapot a soron kívüli munkaköri, illetve személyes higiénés alkalmassági vizsgálat végzését is indokolhatja. Kiemelendő, az orvosok az egészségi alkalmasság kérdésében nem tekinthetők laikusnak, így általában szakképzettségükből adódóan nem hivatkozhatnak arra, hogy az adott tünetek vagy leletek értékelése tekintetében tévedésben voltak.

A munkavégzés részletes szabályait a Kollektív Szerződés, az illető munkahely Szervezeti és Működési, valamint egyéb szabályzatai és a munkaköri leírások tartalmazzák. Tartalmukban a munkahely és a munkakör jellegétől függően igen változatos, esetenként eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, általános szabály azonban, hogy azokban jogszabállyal ellentétes előírások nem szerepelhetnek.

A közalkalmazott köteles munkaidejét munkával tölteni, illetőleg az adott munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. A munkaidő, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés, készenlét és ügyelet szabályainak ismertetése ugyanakkor meghaladja a jelen munka kereteit.

Az orvosi munka jellegzetessége továbbá az is, hogy az általános szabályok mellett a munkavégzés során számos ágazati rendelkezés betartása is kötelező. Ezek közül legfontosabbak az Egészségügyi Törvény beteg- (II. fejezet, 5–25. §§) és az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelességeire vonatkozó (VI. fejezet, 125–140. §§) szabályok. Ezek megsértése az általános munkavégzési szabályokban foglaltakhoz hasonlóan alapot szolgáltathatnak a felelősségre vonásra, illetőleg az etikai, büntető és kártérítési felelősség érvényesítése mellett a fegyelmi felelősség megállapítására is. Az orvosi jogosultság feltételei a hazai egyetemen kiadott vagy honosított diploma, az orvosok alapnyilvántartásába történő felvétel, valamint az orvosi kamarai tagság. Az önálló munkavégzés további feltétele az Eü. tv. 110. §-a szerint az adott területre vonatkozó szakképesítés megléte, valamint a működési nyilvántartásban való szereplés is. Az Eü. tv. 140. §-a szerint az egészségügyi dolgozó jogosult és köteles szakmai ismeretinek – a tudomány mindenkori állásával, fejlődésével összhangban történő – folyamatos továbbfejlesztése. A továbbképzés általános szabályait a 11/1998. (XII.11.) EüM. rendelet, annak módosításai és mellékletei tartalmazzák. A működési nyilvántartásba nem vehető fel, illetőleg onnan törölni kell azt a személyt, aki a továbbképzési kötelezettségének nem tett eleget. Törölni kell a nyilvántartásból – és oda egy évig nem vehető vissza – azt a személyt is, aki szakirányú szakképesítéshez kötött tevékenységet megfelelő szakképesítés illetve szakirányú szakképesítés működési nyilvántartásba történő bejelentése nélkül vagy azt megelőzően kezd meg /Eü. tv. 113. § (1)g/. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetekben nem szükséges a fegyelmi felelősségre vonás alkalmazása, hanem az orvos a személyi alkalmasság területén bekövetkezett változás miatt munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, így a közalkalmazotti jogviszonyt fegyelmi eljárás helyett felmentéssel kell megszüntetni /Kjt. 30. § (1)d/. Az orvos munkáját köteles a szakmai feletteseinek (a munkáltatói jogkör gyakorlójának) utasításai szerint ellátni /Mt.104. § (1)–(5) bek./. Ezen szabályokra a megelőzőekben már kitértünk, illetve arra is, hogy az Eütv. 130. §-a az egészségügyi dolgozókra nézve külön szabályokat is megállapít. Az utasítások jogszerű megtagadása esetén a dolgozóval szemben semmilyen hátrányos következmény vagy felelősségre vonás nem érvényesíthető.

A titoktartási kötelezettséget az általános szabályok is előírják. A közalkalmazott nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos érdekeit veszélyezteti /Mt. 3. (3) § bek./. Kötelessége a munkája során tudomására jutott titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységre vonatkozó alapvető információkat megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására /Mt. 103. § (3) bek./. Az egészségügyi dolgozót ezen kívül az Eü. tv. 130. § (1) bek. is titoktartásra kötelezi. Minden a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomásra jutott adat tekintetében időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség áll fenn függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, annak vizsgálata vagy gyógykezelése során, közvetetten az egészségügyi dokumentációból, vagy bármely más úton ismerte is meg.

Az Eü. tv. hivatkozott rendelkezései körül szükséges kiemelni a minden beteg vonatkozásában érvényesülő emberi méltósághoz való jogot (Eü. tv. 10. §). Az ebben foglalt előírások megsértése szintén alapot képezhet a fegyelmi felelősségre vonáshoz.

Gyakori a dokumentációs kötelezettség megszegése, ennek felismerésére azonban többnyire csak folyamatban lévő vagy jogerősen befejezett kártérítési eljárások alkalmával kerül sor. A fegyelmi eljárás indítására rendelkezésre álló és később tárgyalandó határidőket ugyanakkor egy folyamatban lévő polgári peres eljárás nem érinti, ezért a kártérítési perek jogerős lezárását követően általában elévülés miatt akkor sincs mód felelősségre vonásra, ha az objektív körülmények azt egyébként megalapoznák.

A Munka Törvénykönyve idézett rendelkezései értelmében a közalkalmazott, így az orvos munkáját a rá vonatkozó szabályok, előírások szerint köteles végezni /Mt. 103. § (1)b/. Ezt tágan értelmezve azt jelenti, hogy a jogszabályi formában rögzített szakmai szabályok, illetve az egyéb szakmai szabályok megszegése esetés sem kizárt a fegyelmi felelősségre vonás alkalmazása. A más fejezetben tárgyalt etikai felelősség tényállása azonban tartalmazza a szakmai szabályok megsértésének tilalmát (1994. évi XXVIII. tv.) és ezen esetekben a gyakorlatban általában nem fegyelmi, hanem etikai eljárás megindítására kerül sor. A fegyelmei felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettség megszegése vétkes (szándékos vagy gondatlan) legyen. A magatartás akkor tekinthető vétkesnek, ha a közalkalmazott nem úgy jár el, mint ahogyan az egy hasonló munkavállalótól az adott helyzetben általában elvárható. Minden esetben abból kell kiindulni, hogy egy hasonló képzettségű, munkakörű és gyakorlatú közalkalmazottal szemben milyen általános elvárások érvényesülnek. Viszonyítani kell a személyhez kapcsolódó szubjektív körülményeket és az objektíven érvényesülő elvárási szintet is. Amennyiben a közalkalmazott magatartása az általános elvárások szerinti követelményszintet eléri vagy meghaladja, vétkesség hiányában nincs lehetőség a fegyelmi felelősség megállapítására.

Szándékosan követi el a kötelezettségszegést az az orvos, aki előre látja magatartásának lehetséges következményét, és azt kívánja (egyenes szándék) vagy abba belenyugszik (eshetőleges szándék). A gondatlanságnak két alakzata van: a luxuria és a negligencia. Gondatlanul követi el a cselekményét tehát az a közalkalmazott, aki előre látja magatartásának (tevékenységének vagy annak elmaradásának) lehetséges következményét, de könnyelműen bízik annak elmaradásában (tudatos gondatlanság), de az is, aki a következmény lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (hanyagság).

Nem büntethető az, és így nincs lehetőség a fegyelmi felelősségre vonásra akkor, ha az elkövető a kötelezettségszegés idején beszámíthatatlan állapotban volt. Ha a közalkalmazott csupán korlátozottan volt beszámítható, az enyhítő körülményként számít és vele szemben enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolt. A beszámíthatatlanság vagy a korlátozott beszámíthatóság ugyanakkor nem vehető figyelembe, ha az állapotot a közalkalmazott maga idézte elő (pl. ittasság vagy kábítószer fogyasztás).

A fegyelmi eljárás megindítását a kinevezési jogkör gyakorlója, magasabb vezető és vezető beosztású személy tekintetében a megbízásra jogosult rendeli el /Kjt. 46. § (1) bek./. A fegyelmi eljárás elrendeléséről, azzal egyidejűleg a közalkalmazottat értesíteni kell. Korábban a fegyelmi eljárás megindítása a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörébe tartozott. A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az eljárást csak a kinevezésre jogosult, a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott tekintetében a megbízásra jogosult jogkörébe tartozik. Ez a szabály azért lényeges, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója és a megbízásra jogosult személy vagy testület számos esetben elválik egymástól.

Speciális, csak az orvosok fegyelmi ügyeiben érvényes szabályt tartalmaz a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény. A közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban álló orvossal szemben felmerülő, fegyelmi eljárás alapjául szolgáló etikai vétség alapos gyanúja esetén a helyi kamara, illetőleg az etikai eljárást folytató kamarai szerv írásban kezdeményezi a munkáltatónál a fegyelmi eljárás lefolytatását. A munkáltató megvizsgálja, hogy fennállnak-e a fegyelmi eljárás lefolytatásának feltételei, amennyibe igen, azt lefolytatja, ellenkező esetben a kezdeményezést visszautasítja, erről és a visszautasítás indokáról a kezdeményező etikai bizottságot tájékoztatja /1994. évi XXVIII. tv. 26. § (1)–(2) bek./. A munkáltatóra is érvényes, hogy kamarai taggal szemben indított fegyelmi eljárásról és annak eredményéről köteles értesíteni a megyei kamaránál működő etikai bizottságot. Ezekben az esetekben a kamarai etikai eljárás csak a fegyelmi határozat jogerős befejezése után folytatható le, azt annak idejéig fel kell függeszteni /idézett törvény 26. § (3)–(4) bek./.

Kötelező a fegyelmi eljárás megindítása jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén, továbbá ha az eljárás lefolytatását a közalkalmazott maga ellen kéri /Kjt. 46. § (2) bek./. A kisebb súlyú kötelezettségszegések tekintetében a fegyelmi jogkör gyakorlója tehát mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy egyáltalán szükségesnek tartja-e a fegyelmei eljárás megindítását. Mellőzhető a fegyelmi eljárás lefolytatása, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott. A közalkalmazottat ilyen esetben is meg kell hallgatni, az ügy érdeméről a fegyelmi eljárás megindítója dönt, de legfeljebb megrovás büntetés szabható ki /Kjt. 46. § (8) bek./.

A törvény viszonylag rövid határidőket szab arra, hogy az eljárás mikor indítható meg. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomást szerzéstől egy hónap (szubjektív határidő), vagy a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt (objektív határidő) /Kjt. 46. § (3) bek./. Ezen határidők jogvesztő jellegűek, tehát bármelyik határidő lejártát követően a fegyelmi eljárás akkor sem indítható meg és fegyelmi büntetés akkor sem szabható ki, ha bizonyított, hogy az orvos fegyelmi vétséget követett el. Az egyhónapos határidőt a fegyelmi eljárás megindítására jogosult tudomásulszerzésétől kell számítani. A határidők módosításra egyedül az ad lehetőséget, ha a kötelezettségszegés miatt büntető vagy szabálysértési eljárás indult és az nem végződött felmentéssel. Ilyenkor az egyhónapos határidő a jogerős határozat munkáltatóval történt közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Az egyéves határidő vezető beosztású közalkalmazott esetében 2 évre, magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetében 3 évre emelkedik /Kjt. 46. § (7) bek./. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a fenti határidőket a közalkalmazott belföldre való visszatéréstől kell számítani.

A fegyelmi eljárás mellőzhető, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott. Ilyenkor legfeljebb megrovás fegyelmi büntetés alkalmazható, melynek kiszabásáról a fegyelmi eljárás megindítója dönt. A fegyelmi eljárás során vizsgálatot kell tartani. Az eljárás megindítója öt munkanapon belül írásban vizsgálóbiztost jelöl ki a munkáltató közalkalmazottai közül. A vizsgálóbiztost a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb, annak hiányában azzal azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazottak közül kell kijelölni. Nem lehet vizsgálóbiztos, akivel szemben összeférhetetlenség áll fenn (aki az eljárás alá vont közeli hozzátartozója, akit a vizsgálat során mint tanút vagy szakértőt meghallgattak, valamint akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el).

A vizsgálóbiztos a kijelöléstől számított 15 napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsított közalkalmazottat meghallgatni. A vizsgálat időpontja egy alkalommal, legfeljebb 15 nappal hosszabbítható meg. A vizsgálat során szóban vagy írásban közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Az eljárás alá vont személy a vizsgálat folyamán jogi képviselőt vehet igénybe és ilyenkor a meghallgatást úgy kell kitűzni, hogy azon a jogi képviselő is jelen lehessen. Az eljárás alá vont a megállapításokra és bizonyítékokra észrevételt tehet, az iratokat megtekintheti és további bizonyítást is javasolhat. Amennyiben a szóbeli meghallgatás az eljárás alá vont személy akadályoztatása miatt nem folytatható le, a megállapításokat és a bizonyítékokat vele írásban kell közölni és 8 napos határidővel felszólítani arra, hogy védekezését terjessze elő.

Az eljárás a vizsgálóbiztos javaslatára felfüggeszthető az akadály elhárultáig, ha az eljárás alá vont személy védekezését nem tudja előterjeszteni, vagy az ugyanezen kötelezettségszegés miatt indult büntető vagy szabálysértési eljárás esetén annak jogerős befejezéséig. A vizsgálat megállapításairól és az eljárás alá vont személy védekezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni. A bizonyítékok alapján a vizsgálóbiztos további 8 napon belül köteles megküldeni az ügy összes iratait saját véleményével ellátva a munkáltatói jogkör gyakorlójának.

A fegyelmi eljárás során a közalkalmazott állásából felfüggeszthető, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől távoltartását indokolja vagy amiatt büntető vagy szabálysértési eljárás indult. Kötelező a felfüggesztés, ha elbocsátás fegyelmi büntetés kerül kiszabásra. A felfüggesztés idejére a közalkalmazottat távolléti díjának 50%-a illeti meg, a távolléti díj másik fele a felfüggesztés idejére visszatartható.

Az ügy érdemében háromtagú fegyelmi tanács határoz, melynek elnöke az eljárás megindítója, aki ezt a jogkörét az eljárás alá vontnál magasabb beosztású vagy magasabb besorolású közalkalmazottra átruházhatja. A fegyelmi tanács tagjainak beosztására és besorolására ugyanazon szabályok érvényesek. A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított 15 napon belül tart tárgyalást, amelyről a feleket legalább 3 munkanappal megelőzően értesíteni kell. A munkáltatót az ügy vizsgálóbiztosa képviseli, az eljárás alá vont személy jogi képviselőt is igénybe vehet. Ha valamelyik fél vagy képviselője nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették. Elbírálható az ügy, ha előre bejelentették, hogy a tárgyaláson nem kívánnak részt venni. A fegyelmi tanács bizonyítást folytathat le, ennek keretében tanukat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe és szemlét tarthat. Ha az ügy a tárgyaláson nem volt tisztázható, 8 napon belül kötelező újabb tárgyalást tartani.

A fegyelmi tanács az első tárgyalástól számított legkésőbb 30 napon belül zárt ülésen szótöbbséggel határoz, a döntést indoklással ellátott írásbeli határozatba kell foglalni. Fegyelmi büntetésként megrovás, az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása, címtől való megfosztás, vezetői, magasabb vezetői beosztás visszavonása és elbocsátás szabható ki. Amennyiben a büntetés az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítása vagy címtől való megfosztás, a végrehajtás legfeljebb egy év próbaidőre felfüggeszthető. A döntés ellen 15 napon belül terjeszthető elő kereseti kérelem munkaügyi bíróságnál, amely lehetőségre az írásbeli határozat indoklásában ki kell térni. A határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem lehet. A fegyelmi határozat azonban végrehajthatóvá válik, ha a közalkalmazott a megadott határidőben nem élt jogorvoslattal, jogviszonyát közben megszűntette vagy a bíróság a keresetet jogerős határozatával elutasította.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero