Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

4.5.4. Tájékoztatás az életmódról

A tájékoztatási kötelezettség fontos elemét képezi az életmódról adott tájékoztatás is. Ebbe a körbe sok mindent lehet sorolni: a táplálkozási tudnivalóktól a műtét utáni időszakban az operált végtag terhelhetőségére vonatkozó instrukciókon át egészen a pihenésre vonatkozó tanácsokig. Kártérítési szempontból azonban két dolog játszhat meghatározó szerepet: a kontrollvizsgálatok szükségességéről való tájékoztatás és a tájékoztatás a szövődményekre utaló tünetek felismeréséről.

A bíróság ez utóbbinak az elmulasztása miatt állapította meg az alperes felelősségét abban az ügyben, ahol az alperes balesetet szenvedett, és ennek során a saroktájékon kiterjedt zúzott lebenyes sebzés keletkezett. A sebet ellátták, az alperest otthonába bocsátották, azonban a tíz nappal ezután végzett kontroll vizsgálatkor a műtéti terület gyulladt, fájdalmas volt, az alperesnek láza volt. A műtéti területet feltárták, a sebváladékból streptococc. haemolyticus tenyészett ki. Az antibiotikus kezelés ellenére a fertőzéses folyamat folytatódott, végül az alperes lábát combból amputálni kellett. A bíróság az alperes felelősségét elsősorban a tájékoztatás elmulasztásáért állapította meg: „a felperes kezelése során az. alperes orvosa elmulasztotta a legnagyobb gondosságot és körültekintést. Elvárható lett volna a felperes tájékoztatása a sebkezelés veszélyeiről, a fertőzés lehetőségéről, annak tüneteiről a kórházból való elbocsátásakor annak érdekében, hogy a felperes tisztában legyen a fertőzés veszélyével és felismerje annak tüneteit.”

Ugyanakkor a bíróság a felelősséget azért is megállapította, mert álláspontja szerint az alperes kórház akkor járt volna el úgy, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, „ha a felperest nem engedi haza a kórházból, hanem kezelését ott folytatja tovább. A felperes ugyanis fokozottan fertőzésveszélyes helyen – piacon – sérült meg, sebe mély és nyílt volt. Az alperes nem bízhatta volna sebének kötözését és kezelését az akkor 73 éves felperesre még akkor sem, ha pár napon belül felülvizsgálatra a kórházba visszarendelte. Az alperes felelősségét tehát az alapozza meg, hogy a felperest a kórházból hazaengedte, ezzel lehetetlenné tette a seb szakszerű kezelését és ellátását, melynek következtében a fertőzésveszély fokozottan fennállt és a fertőzés felismerésének lehetősége is késedelmet szenvedett.” (Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 24.745/ 2001/4.)

A bíróság a gyógytorna szükségességéről való tájékoztatás miatt állapította meg a II. rendű alperes felelősségét abban az ügyben, amelyben a felperes alatt megbillent a hordágy amikor négy (!) mentős vitte le a lépcsőn, a felperes kulcscsont törést szenvedett, ami nem gyógyult megfelelően, munkaképességét 67%-ban elvesztette, a bíróság pedig a Mentőszolgálatot és a kulcscsonttörés kezelését végző szolgáltatót egyetemlegesen marasztalta. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 20.251/2001/4)

A bíróság az alperes kártérítő felelősségét az életmódról – a vizsgálat előtt szükséges diétáról – való tájékoztatás elmulasztására alapozta abban az ügyben, amelyben a betegnek az ERCP vizsgálat után pancreatitise alakult ki. A vizsgálatot hétfőn végezték, előtte a hétvégére a beteget hazaengedték, aki otthonában zsíros ételt fogyasztott. A bíróság nem fogadta el a kórháznak azt a védekezését, hogy a kórházba visszaérkező betegnek kellett volna felhívnia az orvos figyelmét az általa fogyasztott ételekre. Álláspontja szerint: „A vizsgálatra kiható körülményekről az orvosnak kellett volna kikérdeznie a beteget, mindez azonban elmaradt. Ebből következően az alperes nem a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el az ERCP vizsgálat megkezdésekor, mert azt a beteg gyomorállapotának ismerete nélkül tette meg, jóllehet az önmagában is kockázati szövődménnyel járható vizsgálat fokozatosan kockázatossá válik, ha előtte eszik a beteg. Az alperes kártérítő felelősségét pedig az zárta volna ki, ha bizonyítottá válik az a tény, amely szerint a súlyos helyzet a felperesnél akkor is kialakult volna, ha az orvos a vizsgálat előtt semmit sem kérdez a megelőző étkezésről. A kártérítő felelősség szempontjából nem az a lényeges, hogy a szövődmény bekövetkezett, hanem az a felróható, hogy az alperes nem az elvárható fokozott gondossággal járt el a vizsgálat megkezdése során”. (Legfelsőbb Bíróság Pf.III.25.627/2002/6.)

A kontrollvizsgálatokról való tájékoztatás elmulasztása miatt is több marasztaló ítélet született. A bíróság jogerős ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét abban az ügyben, amelyben felperest 36 éves korában a jobb herében érzett fájdalom miatt kezelték, a gyógyszeres kúra során panaszai megszűntek, további kezelést nem láttak indokoltnak. Másfél évvel később ismét fájdalom jelentkezett, ekkor a jobb herét eltávolították. A szövettani vizsgálat dermoid cystát véleményezett. Fél évvel később heveny rosszullét, lázas állapot alakult ki, ekkor a felperesnél hasi daganatot tapintottak. Cytostatikus kezelés után a hasi tumort eltávolították. A műtét szövődményeként a jobb combideg részleges károsodása alakult ki, munkaképességét elvesztette.

A bíróság az alperes marasztalását jórészt arra alapította, hogy elmaradt a betegséget követő kontroll előírása. A zárójelentésben ugyan szerepelt utalás a szükség szerinti kontrollra, de ez a bíróság megállapítása szerint csupán az urológiai, sebészeti körben bekövetkezhető esetleges panasz esetére vonatkozott. Az orvosok a műtét elvégzése után a beteget gyógyultnak tekintették, az alperes az orvosi protokollnak, de különösen az adott esetnek megfelelő, a beteg onkológiai szempontból történő utánkövetését célzó kontroll vizsgálatot – annak időpontjával is megjelölten – nem írt elő. A bíróság megállapította, hogy műtétet követő hasi ultrahang vizsgálat, majd később a beteg kontrollvizsgálatokra történő visszarendelésének elmulasztása együtt vezetett a felperes károsodásához. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 24.858/2000.)

Egy másik ügyben a felperes többször állt kezelés alatt az alperes nőgyógyászati osztályán. A tapintási lelet és a szövettani vizsgálat alapján a bal oldalon ovariális cisztát és kisdiónyi nagyságú petefészek tömlőt észleltek. Emiatt három hónap múlva ellenőrző vizsgálatot rendeltek el. Az ellenőrző vizsgálat során elvégzett ultrahangos vizsgálat mindkét oldalon 25´22 mm-es kerek, cisztális képletet igazolt. Az orvosi dokumentációban nem volt adat arra, hogy a januárban észlelt, majd márciusban megerősített szövetszaporulat ellenőrzése – esetleg növekedésének megállapítása – megtörtént volna. A beteget csaknem egy évvel később vizsgálták legközelebb egy másik egészségügyi intézményben. Ekkor a szövetszaporulat nagyságát jókora férfi ökölnyiként jellemezték. Az elvégzett műtét során mindkét oldali petefészket és petekürtőt eltávolították. A beteg a per tartama alatt, 37 éves korában meghalt. A bíróság megállapította, hogy az alperes kórházban a betegen végzett ellenőrzések nem terjedtek ki az első kezelés során észlelt szövetszaporulat növekedésének ellenőrzésére, ezáltal az alperest a legnagyobb gondosság és körültekintés elmulasztása miatt kártérítési felelősség terheli. Az alperes a szövetszaporulat növekedését nem ellenőrizte, holott ezt követően még két alaklommal kezelte a beteget. Megfelelő ellenőrzés esetén a jelentős ütemű daganatnövekedést – amely egy év alatt kisdiónyi nagyságból jókora férfi ökölnyivé fejlődőt – észlelni kellett volna, és a növekedés üteméből a daganat rosszindulatú jellegére lehetett volna következtetni, így annak műtéti eltávolítása korábban megtörténhetett volna. A bíróság a perben kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy bizonyosnak lehet venni, hogy a betegnél az első kezelés során talált, akkor kisdiónyinak jellemzett petefészek tömlő azonos volt azzal a petefészek tömlővel, amelyet egy évvel később végzett műtét során eltávolítottak. Maga a daganatszövet a tömlő üregén belül helyezkedett el. A bíróság mindezek alapján megállapította az alperes egészségügyi szolgáltató felelősségét. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 22.527/1998.)

A kontrollvizsgálat nem megfelelő időzítése is kártérítési következményt vonhat maga után. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felelősségét az igen jelentős összegű (3,5 millió forint) vagyoni kár tekintetében azért állapította meg, mert a betegnél történt vastagbél daganat eltávolítás után a harmadik kontrollvizsgálatra úgy rendelte be a beteget, hogy a második és a harmadik kontrollvizsgálat között több mint hat hónap idő telt volna el. Ebben az időszakban a felperes – akivel egyébként a férje kérésére nem közölték a rosszindulatú béldaganat diagnózisát – külföldre utazott, és ott alakult ki nála bélelzáródás, amelynek műtéti ellátásának költsége tette ki az említett vagyoni kár összegét. A bíróság szerint, ha megfelelő módon végezték volna el a kontrollvizsgálatokat, az a betegség itthoni felismerését eredményezte volna, és ezáltal a daganat kiújulása miatt – még ha az nem is lett volna megakadályozható – szükséges orvosi beavatkozásokat nem külföldön, hanem Magyarországon végzik el, így a külföldi orvosi kezelésekből adódó költségek a beteget nem terhelték volna. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20.867/1997.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero