Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

4.6. A károsult közrehatása és kárenyhítési kötelezettsége

Egy kártérítési jogvita elbírálása során nem csak a (vélt) károkozó, hanem a károsult magatartását is figyelembe kell venni. A károsultnak ugyanis kötelessége a kár elhárítására, illetve a csökkentése törekedni, és ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a kárnak az ebből eredő része nem terhelheti a károkozót. Így a károkozó nem köteles a kárnak azt a részét, amely ebből származott, megtéríteni, azt a károsult saját maga köteles viselni [Ptk. 340. § (1) bekezdés]. A károsult közrehatását a károkozónak kell bizonyítania. A beteget a kezelés során együttműködési kötelezettség terheli, ennek keretében egyrészt köteles az orvosi utasításokat, rendelkezéseket betartani, és őt is terheli tájékoztatási kötelezettség. Ennek keretében köteles tájékoztatni az orvosokat mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről. Ennek elmulasztását is értékelni kell a kártérítési jogvitákban.

Így a testi épségben, egészségben okozott károk esetében a károkozó általában nem felel azért a kárét, ami azért következett be, hogy a károsult nem vett igénybe orvosi ellátást, vagy az orvos utasításait nem tartotta be. Ez alól az általános szabály alól is van azonban kivétel, hiszen túlságosan nagy követelményeket sem lehet támasztani a károsulttal szemben, a kárenyhítési kötelezettség is csak addig terjed, ameddig az elvárható a károsulttól. Így például egy ügyben a bíróság nem állapította meg a károsult kárenyhítési kötelezettségének megsértését azért, mert orvosi műhiba folytán keletkezett betegsége megszüntetésére a javasolt nyolcadik műtétnek már nem vetette magát alá (BH1977/105).

A bíróság megállapította, hogy a felperes nem tette eleget a kárenyhítési kötelezettségének, amikor a teljes gyógyulása előtt futballozott, korábban kezdte az edzésekkel terhelni a lábát, mint ahogy az orvosi szempontból javallott volt, így az alperes kártérítő felelősségét nem állapította meg. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 24.016/1998.)

Egy másik ügyben egy Hepatitis C fertőzött beteg az egészségügyi intézménybe történő utazásának költségeit is kárként kívánta érvényesíteni a perben, azonban a bíróság ezt azért nem találta megalapozottnak, mert „Az interferon kezelésen kívül bármilyen egészségügyi ellátása az ország minden OEP finanszírozású egészségügyi intézményében történhet […] A kárenyhítési kötelezettségek körében a lakóhelyéhez legközelebb eső, és ellátását biztosítani képes egészségügyi intézmény szolgáltatásait köteles igénybe venni.” (Legfelsőbb Bíróság Pfv. E. 20.461/2005/2.)

Ugyanakkor nem állapította meg a bíróság a beteg kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását abban az ügyben, ahol a felperesnél az esztétikai célból behelyezett implantátum körül gyulladás alakult ki, az implantátumot el kellett távolítani. A beteg az implantátum eltávolítását követő húsz nap múlva kérte az implantátum visszahelyezését, azt el is végezték, azonban ismételten fertőzés, gyulladás alakult ki, az implantátumot ismét el kellett távolítani, az emlőállomány heges maradt, a két emlő között jelentős aszimmetria alakult ki. A bíróság álláspontja szerint az I.r. alperes a kárt azzal okozta, hogy az implantátumot korán, és még a gyulladt környezetbe helyezte vissza. Ebben a körben az alperes hivatkozott a felperes közreható magatartására. A bíróság ezt az érvelést nem fogadta el, álláspontja szerint „az I.r. alperesnek meg kellett volna tagadnia az implantátum korai, a gyulladt környezetbe való visszahelyezését, az ebből eredő kár bekövetkezésében a felperes felróható közrehatása nem volt megállapítható. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 24.658/2001/4.)

A beteg tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása a bírói gyakorlatban a leggyakrabban olyan esetekben merült fel, amikor a balesete körülményeiről nem adott megfelelő tájékoztatást, és így az ellátó orvos nem ismerte a sérülés mechanizmusát, és nem gondolhatott a súlyosabb következményekre (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III.2.455/1999).

Ha a beteg nem egyezik bele egy adott ellátás elvégzésébe, akkor a beavatkozás elmaradásából eredő károkat is neki kell viselnie. Így például a bíróság nem állapította meg az alperes egészségügyi szolgáltató felelősségét abban az ügyben, amelyben a beteg nem egyezett bele a darabos felkartörés műtéti ellátásába, álizület alakult ki, amely funkciókiesést, mozgáskorlátozottságot eredményezett. A bíróság álláspontja szerint az orvosok az elváltozást felismerték, a megfelelő terápiát felajánlották, az abból eredő kárt, hogy a beteg ebbe nem egyezett bele, neki magának kell viselnie (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III.22.150/1996.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero