Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

1.4. Egészségügyi törvény – orvosi felelősség

A társadalom egyre határozottabban ismeri fel és fogalmazza meg, hogy az egészség úgy az egyén, mint a nemzet számára gazdasági érték. Megőrzésében és helyreállításában meghatározó tényező az egyén és az orvos felelőssége. Az egészség része annak a társadalmi vagyonnak, amely a versenyképes gazdasági fejlődés, egyik fontos tényezője. Sajátos szűklátókörűséget takar, ha a betegség gyógyításának ára a társadalomban, úgy tudatosul, hogy közben háttérbe szorul az egészségnek, mint értéknek a hangsúlyozása. Az vitathatatlan tény, hogy korunk közgazdászai számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként teremthetők meg az egészségi állapot javításának gazdasági feltételei, különös tekintettel arra, hogy az egészségügyben sajátos, a magánérdek és a közérdek viszonya. Az egészségügy, a gazdasági életnek a megszokottól azért is eltérő területe, mert hasonlít a közjavakat termelő ágazatokhoz. A gazdaságtana ezért sok tekintetben eltér a piacijavak gazdaságtanától, ugyanakkor egyre nagyobb üzletággá válik. Mindezek ellenére, a tudomány és a technika robbanásszerű fejlődésének, egyik vitathatatlan színhelye. Az egészségügynek napjaink jelentős gondja, hogy a szolgáltatásai iránti kereslet szinte korlátlan és tömeges, azok kielégítésének határai – elsősorban anyagi – azonban erősödni látszanak. A jövő társadalmi és gazdasági fejlődésének vitathatatlanul jelentős tényezője az egészségügy, mert ez az ágazat hozza létre az egyik legfontosabb értéket, az életminőséget, amely nélkül a haladás csupán tartalmatlan képzelgés. Az orvosi felelősség összetett kérdésének vizsgálata, ebben a sajátos gazdasági és szabályozási helyzetben kitüntetett jelentőséggel bír.

Az emberi életet és egészséget az állam egész jogrendszere, mint legfőbb személyi jogokat védelemben részesíti. A polgári demokráciákban az állampolgárok személyének szabadságát és annak sérthetetlenségét az Alkotmány szavatolja. Alapvető jogosultság, amelyet korlátozni csak alkotmányos eszközökkel lehet. A társadalom belső rendjére vonatkozó legmagasabb színtű jogszabály betartása az állam minden polgárára és intézményére egyaránt kötelező. Az orvosi működés társadalmi és jogi jelentőségét az a tény adja, hogy az a társadalomtól elválaszthatatlan. Az egyes emberek életminőségének javítása, egészségének helyreállítása, életének megmentése elsősorban egyéni érdekeket elégít ki, de azon túlmenően közérdeket is érint. Az egészség megtartása, az egyén önmegvalósításának biztosítása, és életminőségének folyamatos javítása, az egyéni érdeken túl, az egész társadalom feladata. Az orvosi cselekvés tárgya az emberi szervezet, alanya, az ember egésze. Az orvos szakmájának gyakorlásával a legmélyebben és legközvetlenebbül hatol a személyiség az egyéni érdekszférájába, ezért bizonyos vonatkozásban az ember sérthetetlenségét és személyi szabadságát is érinti. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog soha, semmilyen körülmények között nem korlátozható és nem függeszthető fel.

Az orvos etikai és jogi felelőssége, az utóbbi évtizedekben, többek között köszönhetően az újraélesztéssel, a szervátültetéssel, a genetikával összefüggésben került, az érdeklődés előterébe. Az élet és a halál fogalma, a halál idejének pontos meghatározása, az életfenntartó kezelések megszüntetése, új műtéti diagnosztikus és terápiás eljárások, azok bevezetése és az új gyógyszerek kipróbálása olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek egyaránt foglalkoztatják az orvosi tevékenység, az etika és a jog határmezsgyéjén kutatókat. Az orvosi etika változásával fokozatosan alkalmazkodik – alapelveit azonban fel nem adva – az adott társadalmi rend moráljához és viszont. A folyamatból azonban az is következik, hogy a szubjektív lelkiismereti felelősség, az orvosi tevékenységben nem lehet elégséges szabályozó, ezért objektív törvényeket kell alkotni, az erkölcsi és szakmai felelősséghez. A társadalomnak és azon belül, a jogalkotónak elvárhatóan tudatában kell lennie azonban annak, hogy nem hozhat létre olyan objektív szabályokat, törvényeket, melyek ellentétesek az orvosi lelkiismerettel, a szubjektív felelősséggel, hacsak nem akar a túlzásba vitt joggyakorlat hibájába esni.

Ahhoz, hogy az állampolgárok életükről, egészségükről, gyógyításukról, testükről felelősségteljesen tudjanak dönteni, ismerniük kell jogaikat, lehetőségeiket és kötelezettségeiket. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogszabályok közül kiemelt jelentőségű az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, melyet a Magyar Köztársaság Parlamentje 1997. december 10-én, 1998. július 1-ei hatályba lépéssel fogadott el. Az új törvény a többszörösen módosított az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvényt váltotta fel. Az Egészségügyi törvény meghatározó alapelvei a következők:

a beteg jogainak és méltóságának védelme,
az állampolgároknak az egészségügyi ellátás körében biztosítani kell az esélyegyenlőséget és méltányosságot,
a megelőzés a preventív szemlélet az orvosi működés meghatározó eleme,
az egészségügyi szolgáltató rendszer a progresszivitás elvének alkalmazására épül,
a szakmai követelmények szektorsemlegesek.

A törvény szelleméből következik, hogy az egészségügyi ellátás elsődlegesen az orvos-beteg kapcsolaton alapul, melyben az orvosi tevékenységet továbbra is az az elv vezérli, hogy „a beteg üdve a legfőbb törvény” (sallus aegroti suprema lex esto). Annak változatlan megőrzését kívánja biztosítani az egészségügyi törvényben megfogalmazott etikai és jogi működési szabályozása is.

A betegjogok hazai szabályozásának jelentős állomása volt az adatvédelemről, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, amely az egészségügyi adatokat „különleges adatoknak” minősítette és ezzel megkülönböztetett védelmet biztosított azoknak. Az egészségügy és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről a törvényi szintű szabályozás az 1997. évi XLVII. törvényben valósult meg.

Az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény a hatályba lépésével újra rendezte az egyén és az állam, az egészségügyben dolgozó és a beteg viszonyát azzal a céllal, hogy szavatolja az Alkotmányban foglaltakat. Az egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvénnyel együtt meghatározta a magyar lakosság egészségének megőrzéséhez, egészségi állapotának javításához szükséges feltétel-eszközrendszert és az ellátás igénybevételével kapcsolatos esélyegyenlőség lehetőségének megteremtését. Az egyénnek, a társadalmunk gazdasági hierarchiában elfoglalt helyzetétől függetlenül, azonos hozzáférhetőséget és szakmai tartalmat biztosít.

Az orvosi felelősség kérdésköréhez, szorosan kapcsolódnak az egészségügyben dolgozók felelősségi formáit taglaló, törvényi szövegezések.

A törvény kódex típusú szabályozás formájában foglalta össze az egészségügyi ágazat működésének legfontosabb jogi előírásait. Az orvosi felelősség kérdésének elemzésében kitüntetett jelentőséggel bírnak a törvényi szinten is megfogalmazott, a betegek és ezzel összefüggésben. az egészségügyi dolgozók kötelezettségei és jogai.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero