Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség

5. Az orvos szabálysértési felelőssége

Sótonyi Gergely

Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályai szerint kell végeznie. Amennyiben foglalkozásának egy bizonyos általános, vagy írott szakmai, illetőleg jogi szabályát az orvos megszegi, felelősséggel tartozik.

Az egészségügyi dolgozók által elkövetett jogellenes magatartásokkal szemben a jogrendszer összetett szankciórendszerrel vonul fel, így a:

polgári jogi,
büntetőjogi,
etikai,
munkajogi (fegyelmi),
szabálysértési

felelősségre vonás egyaránt szerephez juthat. A felelősségi formák eljárási értelemben egymástól függetlenek, más és más érdeksérelemre vonatkoznak, azonban kialakulhat olyan helyzet, hogy egy jogellenes cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert is érintheti. A szabálysértési felelősség a társadalomra csekélyebb fokban veszélyes, a jogellenes cselekmények, tevékenységek vagy mulasztások az ún. szabálysértések esetén merül fel, azok társadalomra veszélyessége, nem éri el a vétség fokát, de mindenképpen szabálytalanok.

Viszonylag kevés azoknak a szabálysértéseknek a száma, amelyeket csak orvos követhet el, vagy elkövetőjük jellemzően orvos. Azok előfordulásának rövid ismertetése mégis indokolt, mert a köztudatban általában elsikkadnak a fegyelmi, a polgári és a büntetőjogi felelősségek mellett. A szabálysértések tényállását és büntetési tételeit illetőleg, azok elbírálásának és büntetésének eljárási szabályait a szabálysértésről szóló 1999. évi LXIX. törvény határozza meg, az eljárást a rendőrhatóság folytatja le.

1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről:

„E törvény célja, hogy gyors és eredményes fellépést biztosítson azokkal a jogsértő magatartásokkal szemben, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik, vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek. E célok megvalósítása érdekében a törvény meghatározza a szabálysértések elkövetése miatt alkalmazható joghátrányokat, e cselekmények elbírálásának rendjét, s ennek keretében azt a jogot, hogy az érintettek az e törvényben meghatározott feltételek mellett bírósághoz fordulhatnak.

§ (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.”
§ „E törvényt – ha törvény kivételt nem tesz – a belföldön elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni, az eljárás alá vont személyek, állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy nemzetközi szerződés vagy szabálysértés meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik”.

Az orvosi tevékenység során is előfordulhat valamilyen szabálysértés elkövetése, így pl. a kábítószer tárolására, nyilvántartására vonatkozó rendelkezések szabálytalan alkalmazása, vagy a helytelen receptírási gyakorlat.

142/2004. (IV.29.) Kormányrendelet a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végezhető tevékenységekről, magában foglalja valamennyi munkakörben ezen anyagokkal történő törvényi szabályozást.

Szabálysértést követ el, aki arra jogosulatlan személynek, vagy a megengedett mennyiségen felül bárkinek, kábítószert juttat, illetve a kábítószerek nyilvántartására, tárolására vonatkozó kötelezettséget megszegi. Azok elkövetője nem szükségszerűen orvos, de a veszélye potenciálisan az orvosi foglalkozás körében a legnagyobb.

A törvény értelmező részének 1. § 13. pontja határozza meg a gyógyászati célú tevékenységet: „a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végzett, a gyógyszerkutatást, fejlesztést, a gyógyszerek törzskönyvezését, valamint a gyógyszeres kezelés megvalósulását célzó, az adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező szerv vagy személy által végzett tevékenységet kell érteni”.

Az 1. § 22. pontja szerint a kábítószerért felelős: a tevékenység engedélyt kérelmező szervezet vezetője által javasolt, az Országos Rendőr-főkapitányság központi kábítószerrendészeti feladatait ellátó szerv hozzájárulásával, az engedélyben kijelölt személy, aki a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal folytatott tevékenységgel kapcsolatos feladatokat ellátja, illetve felügyeli az engedélyezéstől. A Kormányrendelet a továbbiakban részletesen foglalkozik, többek között:

engedélyekkel és engedélyezési eljárásokkal,
a gyógyászati és a nem gyógyászati célú tevékenységi engedélyek kiadásával kapcsolatos szabályokkal,
az orvostudományi és tudományos célú tevékenységgel,
a kábítószer, pszichotrop anyag nyilvántartásának, tárolásának, átadásának, szállításának és átvételének rendjével,
a kábítószerek és pszichotrop anyagok selejtezésének, megsemmisítésének és ártalmatlanításának gyakorlatával, valamint
az ellenőrzés és felügyelet végrehajtásával. A törvény a vegyes rendelkezések 30. § (1) bekezdésében előírja, hogy a nyilvántartás vezetését papír alapú, számítógépes adatrögzítéssel és kezeléssel kell megvalósítani.

A nyilvántartásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a kábítószer és pszichotrop anyagok forgalma ellenőrizhető legyen.

Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 102. §: „Az egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, melynek célja – külön törvényben foglaltak szerint – biztosítani a gyógyító és megelőző tevékenységhez a gyógyszerek hivatalos jegyzékében szereplő, megfelelő minőségű, biztonságos, hatásos és költséghatékony gyógyszereket”.

A 2005. évi XCV. törvény, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról, hatályba lépésével, az 1998. évi XXV. törvény hatályát vesztette. Az új törvény, a nemzetközi jogi szabályok és ajánlások figyelembevételével határozta meg a gyógyszerrel, a gyógyszerellátással, valamint a gyógyszert felhasználók jogaival kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV.28.) és a 67/2004. (VII.29.) ESzCsM rendeleteket, a 47/2005. (XI.4) EüM rendelet módosította. A rendelet többszöri megváltoztatása az Európai Parlament és Tanács 2001. (83) EK irányelvének az emberi felhasználásra szánt közös Kódexének és annak módosítását tartalmazó 2004. (27) EK irányelvéhez igazodó megfelelését is szolgálta. A rendelet tartalmazza, többek között az orvos gyógyszerrendelésre való jogosultságát, a vényhasználat, a nyilvántartás tartalmi és formai feltételeit, azok gyakorlati megvalósítását és a gyógyszer kiszolgáltatás egyéb formáit.

Az egészségügyi ellátás feltételrendszerének létrehozásával az állam jelentős felelősséget vállalt a lakosság egészségi állapotáért. A központi költségvetésből, valamint az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséből fedezi a megfelelő szintű és minőségű egészségügyi ellátó rendszer működését. Az egészségbiztosítás egyes ellátásait és szolgáltatásait, a kötelező egészségbiztosításról szóló 1977. évi LXXXIII. törvény és a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet foglalja egységes formába.

A szabálysértési felelősség sajátos formája, az Egészségbiztosítási Alapnak okozott kár megtérítésének kötelezettsége. A 2/1995. (II.8.) NM és az 1/1998. (I.28.) NM rendeletek szabályozzák a jogosultságot a gyógyászati célú gyógyszerrendelés, a gyógyászati segédeszközök és a gyógyászati ellátási árakhoz nyújtott támogatásokat. Az orvos köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet az Egészségbiztosítási Alapnak okozott, ha a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és anyagok, egyéb gyógyászati ellátások támogatással történő rendelése során, megszegi a rendelésre vonatkozó jogszabályokban foglalt szakmai előírásokat, vagy a rendelés jogcímét a valóságtól eltérően tünteti fel, végső esetben a támogatással történő rendelésre jogosító szerződés felmondásának is helye lehet.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero