Sótonyi Péter (szerk.)

Orvosi felelősség


6.1.2. A büntetőjog mint az orvosi tevékenység szabályozásának eszköze

Az eddigiekből következik, a fokozott veszélyességet fokozott felelősség kell, hogy kísérje. Azaz az állam köteles olyan szabályrendszert felépíteni, amely alkalmas arra, hogy annak betartása esetén az élet és egészség megfelelő szintű védelmet nyerjen.
Ebben a szabályrendszerben a jogalkotó számára számos lehetőség kínálkozik. Választhatja, hogy adminisztratív, közigazgatási jogi szabályokat alkot a tevékenység szabályozására. Továbbá felhasználhatja a polgári jog eszközeit, vagyis meghatározhatja az egészségügyi szolgáltató, illetve az orvos kártérítési felelősségét. Végül, és egyben utolsósorban büntetőjogi eszközöket is felhasználhat arra, hogy súlyos szabályszegés, illetve súlyos következmény esetén az orvos magatartását bűncselekménynek nyilvántítva büntetőjogi szankció alkalmazását helyezze kilátásba.
A jogalkotó választásának azonban következménye, hogy a közjog és a magánjog jogágába tartozó egyes jogterületeknél figyelembe vegye, hogy a közjog az állam és az egyén viszonyát szabályozza, míg a magánjog területén az egyének egymás közötti viszonyait kell, hogy rendezze. Nyilvánvalóan ebből következik az egyes jogterületek szabályrendszerének eltérő jellege, attól függetlenül, illetve annak ellenére, hogy a jogi szabályozás tárgya mindegyik esetben az orvosi tevékenység. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az orvosi tevékenységgel kapcsolatba kerülő pácienseket nemcsak egyéni, hanem közösségi jogok is megilletik. (A nyugati irodalom az orvosi jogban szabályozott jogokat klasszikusan két területre osztja: a közösségi jogok, amelyek mindenkit megilletnek, ilyen például az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzájutás lehetősége, és az egyéni jogok, amelyek azonban épp a fentebb körülírt egyént védik.)1
A kérdés elemzése szükségszerűen jogpolitikai, illetve kriminálpolitikai kérdéseket vet fel. A nemzetek többsége nagyon óvatos álláspontot foglalt el a büntetőjog, mint a kérdéses területet szabályozó új jogi eszköz bevezetése kapcsán. A szabályozási alternatívák közül a „puha eszközök” alkalmazása attól függ, hogy a társadalom mennyire képes elhinni, hogy az etikai irányelvek megnyugtató módon rendezik a problémákat. Mindenesetre az etika nem feltétlenül ellentétes a lehetséges jogi szabályozással, hiszen az etikai és jogi normák a kölcsönösség viszonyában kell hogy álljanak egymással, és ha a jogi szabályozás hiányos is netán, a felelősség és a szankcionálandóság elvei a jogrendszer egészében jelen lévő (polgári jogi, közigazgatási jogi és büntetőjogi) rendelkezésekből is levonhatóak.2
Másrészt a jogi felelősség szabályai is az orvostudományi és kutatási etika szabályaiból eredeztethetőek. Továbbá megfigyelhető, hogy az egyes országok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az orvosi és kutatási etikai szabályokat kialakító szervezetek jogi helyzetének tisztázásának, így pl. felülvizsgálati feladatokkal látják el őket. E szervezetek emellett igyekeznek az orvosi szféra különböző szektoraiban egységes etikai irányelveket felállítani, megfogalmazni.3
A jogi mechanizmusokat illetően megállapítható, hogy az orvosi tevékenység felülvizsgálatára és irányítására meglehetősen különböző rendszerek alakultak ki.
Ez nagymértékben függ attól, hogy a tevékenységet a köz- vagy a magánszféra uralja-e.
Az orvos-beteg kapcsolat ennek megfelelően a magánjogi szemlélettől a közjogiig terjed, amelynek következtében a betegek számára magánjogi illetve közjogi mechanizmusok állhatnak rendelkezésre.
Azokban az országokban, ahol az egészségügy közjogi jellege hangsúlyos, az azt szabályozó eszközök és a felülvizsgálat rendszere közigazgatási jogi eszközökre támaszkodik, fegyelmi jogi eszközök, illetve a szakma gyakorlásától eltiltás útján (ez a helyzet a skandináv államokban). Itt a jogi felelősség is a reparatív eszközöktől a represszívekig terjedhet, pl. a svéd mintára kialakított finn vétkesség nélküli kompenzációs rendszer. Ez utóbbi rendszerben a büntetőjogi eszközök alkalmazása elenyésző. Végül a jogi kultúra is meghatározó (pl. Németországban a büntetőjogi hagyományok a bio-medikai terület bevonását is eredményezik.)
A szabályozást – az érintett terület jelentőségét, és a lehetséges veszélyeket is figyelembe véve – szükségszerűen törvényi szinten kellett megalkotni, hiszen alacsonyabb szintű normákkal ilyen súlyú kérdésben nem érhető el a kívánt cél.4
A mai Magyarországon mindhárom jogterület megjelenik az orvosi jog komplex rendszerében.
Így az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a közgazgatási jog területére sorolható.
A személyiségvédelem és a kártérítés – elsősorban a nem vagyoni kártérítés – szabályai a polgári jogi jogkövetkezményeket taglalják a Polgári Törvénykönyvben. Ugyancsak ide sorolhatjuk a szerződéses jogviszonyok szabályait is, mivel az egészségügyi szolgáltató tevékenysége során szerződéses jogviszonyba is kerül a pácienssel, igaz a társadalombiztosításon keresztül.
A büntetőjog kapcsán gyakran merül fel az a kérdés, hogy indokolt-e a legkeményebb eszközökkel (büntetések, kriminalizáció) szabályozni az orvosi tevékenységet.
 
1 nyugati irodalom az orvosi jogban szabályozott jogokat klasszikusan két területre osztja: a közösségi jogok mindenkit megilletnek (ilyen például az egészségügyi szolgáltatáshoz való egyenlő hozzájutás lehetősége), az egyéni jogok azonban éppen a fent idézett egyént védik.
2 Raimo Lahti, Criminal Law and Modern Bio-medical Techniques, Általános jelentés az AIDP 1987. szeptember 21–23. napjain Freiburgban tartott ülésére, In: Revue Internationale de Droit Pénal, vol 59., 1988, 609–610.
3 Ibid., 610.
4 Vö. 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról

Orvosi felelősség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 724 2

Az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. Tárgya az emberi szervezet működésével a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén a személyiség érdekszférájába. Az orvos ténykedéséért mindenkor felelősséggel tartozik. A felelősség általánosságban a társadalom védekezése, a társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, illetve magatartásokkal szemben. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végezni. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Ennek megfelelően az orvos felelőssége etikai, munkajogi, polgári jogi, szabálysértési és büntetőjogi téren áll fenn. Azok ismerete az orvosi működés zavartalanságát biztosító feltételek egyik fontos elemét képezik. Attól függően kerülhet sor egyik vagy másik formájú felelősségre vonásra, hogy a szabályszegés milyen jellegű. Az egyes felelősségi formák különböző érdeksérelmekre vonatkoznak, ezért is eltérő célt szolgálnak. Amennyiben egy cselekmény egyszerre több vagy mindegyik felelősségi rendszert érinti, ugyanazért az egy cselekményért többféle, vagy akár mindegyik felelősségre vonási eljárás is lefolytatható. Az orvosi felelősség összetett kérdéskörének jelentőségét az a tény is adja, hogy azzal egyre gyakrabban foglalkoznak az orvosok, a jogászok és a közvélemény is. A könyv megírásával meghatározó törekvésünk az volt, hogy mindkét tudományágbeli olvasó számára, az egységes szemlélet hangsúlyozásával, szem előtt tartva a gyakorlati igényeket, összefüggő képet adjunk az orvosi felelősségről. A munkánk célja az volt továbbá, hogy eljuttassuk azokat az alapvető jelentőségüket tekintve fontos orvos és jogtudományi ismereteket azokhoz, akik mélyebb érdeklődést mutatnak az orvosi felelősség egyes formáinak elméleti és gyakorlati kérdései iránt, azok formáiról és a hozzájuk kapcsolódó etikai, jogi, illetve szakmai elvárásokról, azok jogkövetkezményeiről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sotonyi-orvosi-felelosseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave