E munka abból a felismerésből indult ki, hogy a turizmus jövője nem kizárólag a technológiai megoldások fejlettségén múlik, hanem azon, hogy ezek az eszközök miként illeszkednek a helyi társadalmi, kulturális és intézményi környezetbe. Az empirikus kutatás rávilágított arra, hogy a magyarországi desztinációk eltérő fejlettségi szinten állnak az okos megoldások alkalmazásában, ugyanakkor közös kihívásokkal szembesülnek: a kompetenciák hiánya, az adatok korlátozott stratégiai felhasználása, valamint a technológiai és emberi dimenziók közötti egyensúly megteremtése mind visszatérő kérdésként jelentek meg.

Az okos turizmus ebben az értelemben nem csupán adatokról, rendszerekről és digitális platformokról szól, hanem kapcsolódásról, felelősségvállalásról és bizalomról is. A kutatás eredményei azt erősítik meg, hogy az igazán működőképes megoldások ott jönnek létre, ahol a technológiai innováció találkozik a helyi tudással, a közösségi részvétellel és az értékalapú döntéshozatallal. Az okos turizmus így nem helyettesíti az emberi jelenlétet és döntést, hanem annak minőségét hivatott javítani.

A kötet egyik fő hozzájárulása, hogy összekapcsolja az elméleti megközelítéseket a magyarországi empirikus tapasztalatokkal, és ezáltal árnyalt, kontextusérzékeny képet ad az okos turizmus hazai lehetőségeiről és korlátairól. Nem csupán azt mutatja meg, hol tartanak jelenleg a desztinációk, hanem azt is, hogy milyen irányok mentén képzelhető el a továbblépés: az adatvezérelt döntéshozatal elmélyítése, a fenntarthatóság operatív megvalósítása, az inkluzivitás erősítése, valamint a kreatív és kulturális erőforrások tudatosabb integrálása révén.

A jövő globális kihívásai – az éghajlatváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek, a technológiai kiszolgáltatottság – különösen hangsúlyossá teszik azt a kérdést, hogy milyen turizmust kívánunk építeni. Az okos turizmus legnagyobb tétje nem az, hogy mennyire fejlettek az alkalmazott technológiák, hanem az, hogy ezek miként járulnak hozzá egy élhetőbb, igazságosabb és felelősebb turisztikai rendszer kialakításához. A jövő kihívásai tehát arra emlékeztetnek bennünket, hogy az okos turizmus legfontosabb feladata nem az, hogy helyettesítse az embert, hanem az, hogy segítse őt jobban kapcsolódni a világhoz, egymáshoz és önmagához.

E kötet tehát a szerző reményei szerint nem lezárásként, hanem kiindulópontként értelmezhető. Célja, hogy párbeszédre hívja a tudomány, a szakpolitika, a turisztikai gyakorlat és a helyi közösségek szereplőit arról, miként képzelhető el a jövő turizmusa olyan formában, amely egyszerre okos, fenntartható és emberközpontú.