A tüdőemphysema sebészetében el kell különíteni a körülírt, bullosus folyamat (még ha többszörös, akár kétoldali lokalizációban jelent is meg) és a diffúz, heterogén emphysema miatt végzendő műtéteket. A tüdő bullosus degenerációja lehet congenitalis vagy szerzett. Az alveolusfalak elpusztulásával növekszik a bulla, jóllehet később is felfedezhetők benne a trabeculák. Ha gyulladás zajlik benne, a fala megvastagszik. Ritkán perforál a levegővel telt hólyag, de egyéb fenyegető veszély miatt is felállíthatjuk a műtéti indikációt – a leggyakoribb, potenciális veszélyforrás a tályogképződés, esetleg a malignus elfajulás, illetve a vérzés. Része lehet benne a COPD-nek, és egyes esetekben az alfa1-antitripszin hiánya is felfedezhető. A nagyra nőtt bulla komprimálja a tüdőt s akár a mediastinumot is diszlokálja, ami elsősorban nehézlégzést, ritkábban keringési panaszokat okozhat. Az infekciós epizódokban természetesen a gyulladás jellegzetes tünetei (köpet, láz, laboreltérések, dyspnoe) is megjelennek. A hosszú ideig fennálló folyamatban növekednek a bullá(k), s következményes tünetek jelentkeznek, elsősorban a fizikai terhelhetőség csökkenése. A diagnózis felállítása könnyű, hiszen a képalkotó eljárások (röntgen, CT, MRI) mellett a perfúziós-inhalációs szcintigráfia, de a legegyszerűbb légzésfunkciós vizsgálat (esetleg testpletizmográfiával), a szén-monoxid-diffúziós kapacitás (DLCO) is egyértelművé teszi a diagnózist és jól mutatja a folyamat kiterjedtségét is.