Ma az intercostalis behatolás során a bordákat rutinszerűen már nem vágjuk át, nem távolítjuk el. A zömmel idős betegeken végzett behatolások ellenére a poroticus csont nem törik, reped. Ennek eléréséhez javasolhatjuk, hogy a behatoláskor az intercostalis izomzatot minél távolabb válasszuk le mind előre-, mind hátrafelé. Ezáltal a bordák szétnyitásához kisebb ellenállásba ütközünk, és a fokozatos feltárás során kellő kapu áll rendelkezésre a mellkasi műtétek elvégzéséhez. Ma a minimálisan invazív technika térhódítása kapcsán a behatolások is alkalmazkodnak ahhoz a lehetőséghez, hogy szükség szerint kombinált eszköztár (például fényforrás, monitor) segítségével kisebb incisióval is biztonságos technikai ellátást nyújthassunk (ma egyre inkább fordulat figyelhető meg, és a „nagy sebész, nagy metszés” helyét a „nagy sebész, kis metszés” szólás veszi át). A beteget oldalt fekvő helyzetben fektetjük a műtőasztalra úgy, hogy a deréktól a fej felé eső alsó mellkasfelet kiemeljük (a behatoláskor szétnyílnak a bordaközök). Ma a felső kart már előrefektetjük, és csak ritkán emeljük meg és rögzítjük a lyrához. Az alábbiakban ismertetésre kerülő behatolások során a beteg fektetése a célterület szerint is módosulhat. A lényeg a megfelelő műtéti feltárás a biztonságos operáció elvégzéséhez, de legalább ilyen fontos az anesztézia biztonságossága.