A pleura primer daganatainak 12–20%-a malignus, míg 80–88%-uk benignus. A zömmel mesenchymalis eredetű szövetből származó mellhártyadaganatok rendszerint accidentomák: tényleges panaszt elvétve okoznak. Az a beteg, aki „érezni véli” a daganatot, nagy valószínűséggel jön majd vissza a műtét után alig vagy sehogy sem csillapuló sebfájdalommal, postthoracotomiás (VATS is!) tünetegyüttessel. Az előrehaladott mesothelioma okozta fájdalom kivétel: direkt intercostalis infiltrációt jelent. A primer szoliter pleuralis benignoma reszek­ciója önmagában nem sürgős, ám bizonyos méret felett és elhelyezkedése okán a nyomási tünetek és a malignitás kizárása miatt célszerű. A jóindulatú mellhártyadaganat utólagos szövettani diagnózis. Különösen sokáig fennálló, lassan növekvő képletek esetében merül fel a malignitás kockázata, illetve a vegyes természet (benignus és malignus területek) lehetősége. Alacsony kockázatú betegnél ezért ajánlatos az in toto eltávolításra törekedni, már első lépésben is. A pleuradaganatok reszekciójának ideális módszere a VATS-műtét. Mindazonáltal a biztonsági zóna betartásában és a radikális eltávolításban nem tehetünk engedményt, illetve a méret is határt szab a minimális invazivitás elvének. Bizonytalanságot okozhat, hogy valódi pleuralis eredetű elváltozásról van-e szó, vagy a fascia endothoracica, netán az intercostalis ér-ideg köteg (Schwannoma) vagy az itteni izomzat daganata tör be a mellhártya irányába. Az előzetes tájékozódásban a mellkasi ultrahang és a CT segít. A csontos-izmos mellkasfalhoz való viszony bizonytalanságait az MRI segít eloszlatni. Kétség esetén a fölötte lévő mellkasfal en masse reszekciója (és ha kell, pótlása) végezhető.