A perioperatív szakban alkalmazott gyógyszerek az operáció alatti és utáni betegbiztonságot szolgálják. A műtéti indukció során propofol/etomidát, midazolám, fentanil/szufentanil/remifentanil, atropin/glükopirrolát, DHBP adása jön szóba. Súlyosabb szívelégtelenség, hipotenzió esetén etomidát alkalmazása javasolható – barbiturátindukciót a nagyobb légúti váladékokozó és bronchuskonstrikciós hatás miatt nem alkalmazunk. Ketamin a hipotenziós betegek körében kerülhet látótérbe, de a nagyobb nyálszekréció miatt inkább csak sürgősségi esetekben használjuk. Intubációhoz szukcinil-kolin és hisztaminfelszabadulást kevéssé okozó (szteroidszerkezetű) relaxánsok kerülnek az első vonalba. A morfin adása szintén nem terjedt el, nagy hisztaminfelszabadító hatása miatt. Egyesek ligno­kain (lidokain)-infúziót 1-2 mg/ttkg dózisban alkalmaznak a hilus- és szívközeli manipulációk idejére a ritmuszavarok csökkentése céljából. A söntkeringés és a számított PaO2/FiO2 ráta (Horowitz-kvóciens) csökkenésének minimalizálására a kirekesztés ideje alatt légzésfokozó almitrin (5–10 ug/ttkg/min) infúziós adását javasolják. A jól vezetett narkózis végén teofillin alkalmazása és a relaxáns felfüggesztése fontos az izomerő visszanyeréséhez és a légzésindítás (drive) gyors visszatéréséhez. Myasthenia gravis műtéte után a relaxáció felfüggesztésének teljességét műszeres vizsgálattal (relaxometria) ellenőrizzük.