A posztoperatív szakban intenzív osztályra kerülő, nagyobb kockázatú betegek a szakma szabályainak megfelelően trombózisprofilaxisban (a leggyakrabban LMWH), ulcusprofilaxisban, hörgőtágító inhalatív kezelésben részesülnek. A trombocitagátló kezelésben részesülő betegek esetében lehetőség szerint mihamarabb vissza kell térni a beállított gyógyszereléshez – ez a gyakorlatban a mellkasi dréneken ürülő váladék „savósodásával” párhuzamosan történik. A 48 óránál rövidebb paroxismalis pitvarfibrilláció (PF) nem igényel teljes dózisú antikoaguláns-terápiát, ha azonban 48 óránál tovább áll fenn, és a betegnek legalább egy, nagy kockázattal járó betegsége van, vagy több, trombózishajlamot növelő rizikó jellemző, minimum háromhetes antikoagulációs terápiát kell indítani. A légúti betegek regulárisan szedett hörgőtágító szereit, inhalatív szte­roidját lehetőség szerint vissza kell állítani. Amíg ez nem lehetséges (az első 24–72 óra), inhalációban (UH vagy kompresszoros porlasztás) kell a gyógyszeradásra törekedni. A korai mobilizálás főleg az atelectasia kialakulása szempontjából nagy kockázatú kövér betegek esetében fontos. A folyadékháztartás tekintetében a pulmonectomián átesetteknél kerülni kell a túltöltés lehetőségét, mert ez cardialis dekompenzációhoz vezethet. Szoros folyadékegyensúly tartása ajánlatos. Saját gyakorlatunkban a pulmonectomiának alávetett betegek CVP-követés általi folyadékpótlását végezzük, artériás kanült vezetünk be vérgázanalízis és pontos vérnyomásmérés céljából. A centrális vénás nyomások szoros követése rutinban elégséges a „preload” megítéléséhez. Amennyiben szívelégtelenség jelei fejlődnek ki, invazív hemodinamikai monitorozás szükséges. A myasthenia gravis (MG) műtéti ellátását követően az izomerőt befolyásoló relaxatív hatással bíró szedatívumok alkalmazása kerülendő. Az antibiotikus profilaxist akut léguti gyulladással bíró légzésbetegek esetén már műtét előtt megkezdjük és szükség szerint empirikus terápiaként folytatjuk. A nyelőcsőirtott betegek esetében hosszabb orális carentiát alkalmazunk, a kontrasztanyagos nyelésvizsgálatot a 8–10. napon végezzük – addig a jejunalisan levezetett szondán át vagy ennek hiányában parenteralisan tápláljuk őket.