Hasonlóan kedvező a kép a szellemi és tárgyi kulturális örökségi értékek turisztikai célú hasznosítására irányuló törekvések esetében is. Itt a válaszadók 63%-a jelölt 4-es vagy 5-ös értéket, miközben az elutasító (1–2-es) válaszok aránya csupán 4%. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy 33% közepes (3-as) értékelést adott, ami arra utal, hogy számos település esetében az örökségi hasznosítás inkább potenciálként vagy részben kiaknázott lehetőségként jelenik meg.

A kreatív turizmushoz köthető kezdeményezések már jóval vegyesebb képet mutatnak. Ebben az esetben a válaszadók 45%-a tartja jellemzőnek vagy teljes mértékben jellemzőnek (4–5), míg 33% közepes szintet jelölt, és az alacsony értékek (1–2) aránya 22%. Ez azt jelzi, hogy a kreatív turizmus jelenléte sok desztinációban inkább eseti, projektalapú vagy kezdeti fázisban lévő gyakorlat.

Hasonló tendenciák figyelhetők meg a kreatív iparágak turisztikai élmény- és életminőség-gazdagító szerepének megítélésénél is. Itt 41% adott 4-es vagy 5-ös értéket, 36% közepes értékelést, míg 23% szerint ez a megközelítés egyáltalán nem vagy csak alig jellemző. Ez arra utal, hogy a kreatív gazdaság integrációja még nem vált a turizmusfejlesztés általános elemévé.

Összességében a 68. ábra azt mutatja, hogy az örökségalapú turizmus a vizsgált települések és desztinációk körében már „mainstream” megközelítésnek tekinthető. Ezzel szemben a kreativitás és a kreatív iparágak bevonása inkább kiegészítő, nem pedig meghatározó eleme a turisztikai stratégiáknak. A következő fejlődési szintet a kreatív szereplőkkel kialakított tartós partnerségek, az inkubációs jellegű programok, valamint a kreatív turizmus hatásait mérő indikátorok – például a látogatói elköteleződés vagy a helyi gazdasági multiplikátorhatások – tudatosabb alkalmazása jelentheti.