A turizmusirányítás rendszere az elmúlt évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül, amelynek középpontjában az okos kormányzás (smart governance) koncepciója áll. Az okos kormányzás a kormányzati döntéshozatal, a technológiai innováció és a társadalmi részvétel összekapcsolását jelenti, célja pedig a hatékonyabb, átláthatóbb és fenntarthatóbb turizmuspolitikai irányítás megteremtése (Buhalis & Amaranggana, 2015; Ivars-Baidal et al., 2021; Sigala, 2016). A kormányzás ebben az összefüggésben nem pusztán az állami irányítást jelenti, hanem többszintű, hálózatos együttműködést, amelyben az állam, az önkormányzatok, a magánszektor, a civil szervezetek, a tudományos szféra és a helyi közösségek egyaránt részt vesznek. Ez a szemléletmód a turizmus multidiszciplináris természetét tükrözi, amelyet a technológiai rendszerek és a társadalmi szereplők közötti szinergia határoz meg (Gretzel et al., 2015).

 

Az okos kormányzás tehát az irányítási folyamat új modellje, amelyben az adatok és technológiák segítségével az állam és a döntéshozók nem csupán szabályozó, hanem koordinátori és facilitátori szerepet töltenek be. A cél nem a kontroll, hanem a koordinált adaptivitás, azaz a gyors, rugalmas és együttműködésen alapuló reagálás a turizmusban zajló változásokra.