A válaszadók 75%-a jelezte, hogy lekért már az NTAK adatbázisból a településére vonatkozó turisztikai adatokat. Ez azt mutatja, hogy a desztinációk többsége felismerte a hivatalos, egységes adatforrások jelentőségét, és az NTAK-adatokat – legalább alkalomszerűen – bevonja az információgyűjtési és döntéstámogatási folyamataiba. Ez az arány az adatérettség egy alapvető szintjét jelzi, és fontos előfeltétele az adatvezérelt és intelligens turizmusirányítás kialakulásának.

Ugyanakkor a válaszadók 25%-a még nem élt az NTAK-adatok lekérésének lehetőségével. Ez a viszonylag magas arány arra utal, hogy az adatbázis használatát illetően továbbra is léteznek akadályok. Ezek mögött állhatnak technikai vagy hozzáférési nehézségek, humánerőforrás- és kompetenciahiány, illetve az adatok értelmezésével és gyakorlati hasznosításával kapcsolatos bizonytalanságok is.

Összességében elmondható, hogy bár az NTAK adatbázis már meghatározó szerepet tölt be a hazai turisztikai adatkörnyezetben, annak tudatos, rendszeres és stratégiai szintű alkalmazása még nem minden desztinációban valósult meg. Az NTAK-adatok hatékonyabb felhasználása – megfelelő módszertani támogatással és kompetenciafejlesztéssel – jelentősen hozzájárulhatna a megalapozottabb döntéshozatalhoz és az okos turizmus-fejlesztési törekvések erősítéséhez.

A 62. ábra eredményei alapján megállapítható, hogy az NTAK adatbázis nem használatának okai elsősorban humán- és tudásbeli hiányosságokra, valamint információs és hozzáférési problémákra vezethetők vissza, és kevésbé technikai jellegű akadályokhoz kötődnek.

A „nem használók” körében a két leggyakrabban említett ok egyaránt 6–6 említéssel jelent meg: egyrészt az, hogy nincs megfelelően képzett munkatárs, aki képes lenne az adatok elemzésére, másrészt pedig az, hogy nem ismert a hozzáférés módja. Ez egyértelműen jelzi, hogy az NTAK-adatok hasznosításának legfőbb gátja nem maga az adatbázis léte, hanem az ahhoz kapcsolódó kompetenciák és gyakorlati ismeretek hiánya.

Ezt követi a hozzáférés tényleges hiánya (3 említés), ami részben technikai, részben szervezeti problémákra utalhat. Kisebb súllyal, de több válaszadó esetében megjelent az adatlekérés bonyolultságának érzete (2 említés), valamint az, hogy a szervezetek nem tartják szükségesnek az adatok használatát, vagy eddig nem gondoltak az NTAK-adatok bevonására (egyaránt 2 említés). Ezek a válaszok a tudatos adatfelhasználási kultúra hiányára utalnak (62. ábra).

Összességében a 62. ábra azt mutatja, hogy az NTAK adatbázis használatának akadályai döntően „puha” tényezőkhöz – kompetenciahiányhoz, információs aszimmetriához és szervezeti bizonytalansághoz – kapcsolódnak, nem pedig az infrastruktúra vagy a technológia elégtelenségéhez. Ez arra utal, hogy célzott kapacitásépítéssel, alapfokú adatelemzési és adatértelmezési képzésekkel, gyakorlatorientált útmutatókkal, valamint a felelősségi körök egyértelmű meghatározásával viszonylag rövid időn belül jelentősen növelhető lenne az NTAK-adatok alkalmazása a desztinációk döntéshozatali gyakorlatában.

A legintenzívebben alkalmazott adatcsoportot az alapvető turisztikai mutatók jelentik, mint a vendégéjszakák száma, a vendégszám és az átlagos tartózkodási idő. Ezeket a válaszadók döntő többsége rendszeresen használja: 76% adott 5-ös értéket, ami azt jelzi, hogy ezek az adatok stabilan beépültek a napi monitoring- és beszámolási gyakorlatba. Az „egyáltalán nem használják” válasz aránya elenyésző (1,3%), ami az alapstatisztikák általános elfogadottságát és fontosságát támasztja alá.

A gazdasági célú adatok, különösen az idegenforgalmi adó (IFA) elemzése már kevésbé egységes képet mutat. Bár 44% rendszeresen használja ezeket az adatokat (5-ös érték), az értékelések jelentős része a középső kategóriákba esik: 22,7% adott 3-as, és 14,7% egyáltalán nem használja ezeket az információkat. Ez arra utal, hogy az IFA-adatok stratégiai értelmezése és következetes felhasználása még nem általános gyakorlat.

A küldőterületek vizsgálata tovább csökkenő intenzitást mutat. Bár 33,3% rendszeresen végez ilyen elemzéseket, közel egyharmad ritkán vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a dimenzióval (18,7% 1-es, 14,7% 2-es érték). Ez azt jelzi, hogy a piacok földrajzi szerkezetének tudatos elemzése csak részben épült be a döntéshozatalba, holott ez a marketing- és termékfejlesztési stratégiák szempontjából kiemelten fontos lenne.

A legkevésbé használt területek egyértelműen a piacszegmentációt támogató elemzések. A szabadidős és üzleti turisták arányát mindössze 16% követi rendszeresen, miközben 33,3% egyáltalán nem használja ezt az információt. Hasonló mintázat figyelhető meg a demográfiai adatok esetében is: a korosztályra, költési szintre vagy utazási formára vonatkozó adatokat közel minden harmadik szervezet nem alkalmazza (30,7% adott 1-es értéket), és csak viszonylag kis arányban jelenik meg a rendszeres használat.

Összességében a 63. ábra azt mutatja, hogy az NTAK-adatok felhasználása jelenleg elsősorban az alapvető leíró statisztikákra és operatív nyomon követésre korlátozódik. Bár ez fontos alapot jelent, a stratégiai tervezés, a célzott marketing, valamint a termék- és élményfejlesztés szempontjából kulcsfontosságú szegmentációs és összetettebb elemzések még alulhasználtak. Ezen a területen jelentős fejlődési potenciál rejlik, amelyet standardizált elemzési sablonok, gyakorlatorientált példák és célzott képzések hatékonyan támogathatnának.