A mai modern turizmus gyökerei a 20. század közepéig vezethetők vissza, a nemzetközi turistaérkezések elképesztő növekedése pedig a II. világháború utáni újjáépítések befejezésétől, az 1950-es évtized végétől kezdett el realizálódni, mellyel párhuzamosan a nemzetközi turizmus fejlődése az elmúlt hetven évben páratlan gazdasági és társadalmi átalakuláson ment keresztül (Csapó, 2020). A megbízható vonatkozó nemzetközi statisztika szerint a közvetlenül a II. világháborút követő időszakban, az 1950-es években globálisan 25 millió regisztrált nemzetközi turistaérkezésről beszélhettünk, amely napjainkra – a nagy fokú urbanizáció, a közlekedési infrastruktúra fejlődése, valamint az egyéb globalizációs hatások következtében szinte exponenciálisan, csak néhány törési és stagnálási ponttal – növekedett (UN Tourism Data Dashboard). A turizmus robbanásszerű növekedését az 1960-as évektől kezdődően a tömeges légi közlekedés megjelenése (az 1980–90-es évektől aztán a fapados légitársaságok elterjedése), az életszínvonal javulása, valamint az utazás későbbi demokratizálódása is elősegítette. Ezt a hatalmas növekedést jól érzékelteti, hogy az említett 25 millió regisztrált nemzetközi turistaérkezés ma már például Ausztria ez irányú adataitól is elmarad (2024-ben 31,9 millió nemzetközi turistaérkezés) (UN Tourism Data Dashboard)!