Az „okos desztináció” fogalma a 2010-es évek elején jelent meg a nemzetközi szakirodalomban, szoros összefüggésben az okos város (smart city) koncepciójával és a digitális gazdaság gyors fejlődésével (Gretzel et al., 2015). A technológiai innovációk, különösen az információs és kommunikációs technológiák (IKT), az adatvezérelt döntéshozatal, valamint az interneten alapuló hálózati együttműködések megteremtették annak lehetőségét, hogy a turisztikai desztinációk a fizikai tér mellett digitális és hálózati rendszerekként is értelmezhetők legyenek. Az okos desztináció tehát nem csupán a technológiai fejlesztés terepe, hanem integrált ökoszisztéma, amely a látogatók, a helyi közösségek, a vállalkozások és a döntéshozók együttműködésére épül (Sorokina et al., 2022; Sziva & Molnár-Csomós, 2018; Aubert et al., 2017, 2020).

 

Az okos desztináció tehát nem önmagában a digitalizáció terméke, hanem a fenntarthatóság, a technológiai innováció és az emberi értékek integrációja. E hármas egység biztosítja, hogy a desztinációk képesek legyenek adaptívan reagálni a gyorsan változó globális környezetre, és hosszú távon is versenyképesek maradjanak (Buhalis & Amaranggana, 2015; Bethune, Buhalis & Miles, 2022).