Az okos turizmus intézményrendszere jellemzően többszintű, ahol a nemzeti stratégiai irányítás, a regionális desztinációmenedzsment és a helyi önkormányzati struktúrák összehangoltan működnek. A nemzeti szintű szervek (pl. turisztikai minisztériumok, nemzeti ügynökségek) feladata a stratégiai keret és a digitális infrastruktúra biztosítása, míg a regionális és helyi szint a megvalósítás, kísérletezés és adaptáció terepe (Csapó, 2020). Ezt a modellt nevezik „polycentric governance”-nek (Ivars-Baidal et al., 2021), amelyben a döntéshozatal decentralizált, de az adatok és tudások révén mégis koordinált. A közös adatplatformok és irányítási indikátorok biztosítják, hogy az egyes szintek közötti kommunikáció folyamatos és mérhető legyen.

Az intézményi keretek sikeres példája a „Smart City – Smart Destination Integration Model” (Gretzel et al., 2015; Bolívar, 2016; Javidroozi et al., 2015), amely a városi és turisztikai irányítás összekapcsolására épít. Ennek alapja, hogy a városi infrastruktúrák (közlekedés, energia, hulladékkezelés, információs hálózatok) és a turisztikai rendszerek közös adatkormányzáson keresztül működnek. Ez a szemlélet nemcsak hatékonyabb működést eredményez, hanem megalapozza a fenntartható és inkluzív turizmusirányítás hosszú távú modelljét is.