Az okos turizmus ökoszisztémájának (Smart Tourism Ecosystem – STE) működése az adatok gyűjtésére, cseréjére és feldolgozására épül, amelyhez a legkorszerűbb technológiák – mint az IoT, a big data elemzés, a mesterséges intelligencia vagy az automatizált döntéstámogató rendszerek – komplex alkalmazása társul. Ezek célja, hogy a turisztikai értéklánc különböző szereplői között létrejöjjön egy kooperatív, adaptív és tudásalapú rendszer, amely képes reagálni a környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokra.

A kötetben korábban már bemutatott, a Gretzel és munkatársai (2015) által megfogalmazott és általunk kibővített okos turizmus-ökoszisztéma (STE) meghatározásából egyértelműen kitűnik, hogy az okos turizmusban az értékteremtés nem kizárólag gazdasági kategória, hanem a társadalmi és környezeti dimenziók integrálását is feltételezi. A rendszer fennmaradásának és működésének feltétele tehát az erőforrások – legyenek azok fizikai, emberi vagy ökológiai – fenntartható kezelése. Ezáltal a gazdasági és környezeti fenntarthatóság az okos turizmus ökoszisztémájának belső, inherens elemeként értelmezhető, nem pedig külső, kiegészítő komponensként.

Az okos turizmus így nem csupán egy technológiai fejlesztési modell, hanem egy új értékszemléletet is képvisel, amely a hatékonyság, a fenntarthatóság és az élményalapú értékteremtés egyensúlyára épít. A hatékonyságra való törekvés és a fenntartható működés iránti elkötelezettség nem egymással szemben álló, hanem egymást erősítő célok. A digitális eszközök révén a turisztikai ágazat képes csökkenteni környezeti terhelését, miközben növeli gazdasági versenyképességét és társadalmi elfogadottságát.

E kapcsolat mélyebb megértéséhez érdemes áttekinteni az okos turizmus kutatási agendáját, amelyet először szintén Gretzel és munkatársai (2015) határoztak meg. E keret világosan jelzi, hogy az adatvezérelt innovációk és a fenntarthatósági célok nem elkülönülten, hanem komplementer módon járulnak hozzá az okos turizmus működéséhez. A kutatási irányokban több szinten is kimutatható a fenntarthatósággal való kapcsolat, és elsődleges vagy másodlagos hierarchiákba rendezhetők – attól függően, hogy a fenntarthatósági dimenzió explicit módon vagy közvetett mechanizmusokon keresztül jelenik meg (10. táblázat).

A fenntarthatóság fogalma mára kulcsfontosságúvá vált a turizmusban, hiszen az iparág ökológiai lábnyoma, a klímaváltozás hatásai és a természeti erőforrások kimerülése mind sürgető beavatkozást igényelnek (Butler, 1999; Rafael, 2019; Tőzsér, 2021). A fenntartható turizmus alapelvei – a környezeti értékek védelme, a kulturális örökség megőrzése és a helyi közösségek gazdasági-társadalmi megerősítése – ma már nem pusztán etikai elvárások, hanem stratégiai feltételei is a turisztikai ágazat jövőbeli stabilitásának és fejlődésének (Rodrigues et al., 2020; Shafiee et al., 2019; Miklós, 2024).

Az okos turizmus és a fenntarthatóság közötti stratégiai kapcsolat alapja, hogy mindkét koncepció a hatékonyság növelésére és a környezeti terhelés csökkentésére törekszik. Az okos technológiák – mint a valós idejű adatgyűjtés, az IoT-alapú monitoring, az energiahatékony rendszerek és az automatizált döntéstámogató megoldások – olyan eszközöket biztosítanak, amelyek elősegítik a felelős erőforrás-gazdálkodást és támogatják a környezetkímélő működést (Law et al., 2018; Li et al., 2021). Az önkormányzatok, turisztikai vállalkozások és desztinációmenedzsment-szervezetek így képesek adatvezérelt, hosszú távon is fenntartható döntéseket hozni, amelyek egyaránt szolgálják a gazdasági hatékonyságot és a környezeti felelősségvállalást.

A fenntarthatóság és az okos turizmus kapcsolatát a már megszokott hármas dimenzióban értelmezhetjük: