4. Lehet-e hasznos terminus az exaptáció?
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1909/#m1296anyt_37_1909 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1909/#m1296anyt_37_1909)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1909/#m1296anyt_37_1909)
A fenti három esettanulmány központi kérdése az volt, hogy ezek az esetek tekinthetők-e szintaktikai exaptációnak, azaz jellemző-e rájuk az exaptációként számontartott (de vitatott) változástípus két megkülönböztető tulajdonsága: egyfelől az, hogy a változás bemenete ún. grammatikai lom, azaz korábbi funkcióját elvesztő(félben lévő) mintázat; másfelől az, hogy az adott mintázat új funkciója ténylegesen újnak, a korábbitól függetlennek tekinthető-e. Az előbbi kérdésre kicsit bizonytalanabb választ sikerült adni: mivel a változási folyamatok fő lépései mind a felszólító módú főmondatok, mind az igekötős semleges mondatok esetében csak rekonstruálhatók, a rekonstrukció lépésein, illetve annak megbízhatóságán múlik, hogy tekinthetők-e a változások bemeneti formái eltűnőben lévő, eredeti funkciójukat elvesztő formáknak, amelyeket a beszélőközösség újrahasznosított. A harmadik változásnál, amely a tagadó mondatok körében zajlott, erre a kérdésre nagyobb valószínűséggel igenlő a válasz, hiszen az már bőven adatolt időszakban játszódott le. Az azonban mindhárom változásra érvényes volt, hogy abban a változóviszonyban, amelyben az exaptáció bemenetét képező változat szerepelt, a másik változat lényegesen gyakoribb volt, ezek tehát nemcsak ritka, hanem a párjukhoz képest marginális változatok is voltak.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1910/#m1296anyt_37_1910 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1910/#m1296anyt_37_1910)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1910/#m1296anyt_37_1910)
A második kérdésre talán határozottabban fogalmazható meg a válasz: amennyire ez szövegek alapján megfigyelhető, mindhárom esetben jó okkal feltételezhető, hogy a mai magyar köznyelvi funkciók újnak tekinthetők, nem egy korábbi funkció továbbélésének. Részben eltérő okokból, de mindhárom esetben nehéz pontosan körülhatárolni, hogyan oszlottak meg a változók változatainak funkciói eredetileg, az azonban feltételezhető, hogy a kiszoruló változatok új funkciói ettől függetlenül alakultak ki. Így tehát megkockáztatható, hogy a fenti három esettanulmány alapján kísérletet lehet tenni az exaptációval kapcsolatos általánosabb kérdések vizsgálatára is. Az egyik ezek közül az, hogy ha ennek a változásnak szükségszerű velejárója az ugrásszerű, megjósolhatatlan jelleg (hiszen részben ez különbözteti meg a grammatikalizációtól), akkor lehet-e így az egyes változásokban közös vonásokat találni, vagy minden egyes változás egyedi. A másik pedig a lehető legáltalánosabb kérdés: hasznos terminus-e az exaptáció mint kategória, segíti-e, vagy inkább gátolja a nyelvi változások folyamatának megértését?