Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
II. Igéből igei affixum – a grammatikalizáció ritka esete uráli nyelvekben
›
3. Igéből passzív felszólító módú igerag része: hanti

3. Igéből passzív felszólító módú igerag része: hanti

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uráli nyelvcsalád ugor ágába tartozó hanti nyelvet Nyugat-Szibériában, az Ob folyó és mellékfolyói partján beszélik kisebb közösségekben, hatalmas területen szétszóródva. A nyelvterület szélei egymástól még légvonalban is mintegy 1000 km távolságra vannak, a hagyományos víziút pedig ennek sokszorosa. A beszélők létszáma sohasem haladta meg a néhány tízezernyi főt. Mindezek következményeként az egyes szűkebb közösségek nyelvváltozatai sokban különböznek egymástól. A nyelvjárásokat égtájak szerint csoportosítják. A nyelvterület központja az Ob és az Irtis összefolyása. Az ettől délre eső területen, azaz az Irtis és mellékfolyói mentén beszélték a mára már kihalt déli nyelvjárásokat, ettől északra egészen az Ob Jeges-tengeri torkolatáig beszélik az északi nyelvjárásokat, míg keleti irányban, a Középső-Obba torkolló mellékfolyók völgye a keleti nyelvjárások területe. A szomszédos nyelvjárások kölcsönhatásban vannak egymással, de a változások nem terjednek néhány száz kilométernél távolabbra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hanti kutatásokat a nyelvjárási megosztottságon túl az nehezíti, hogy kevés és egyenetlen a rendelkezésre álló nyelvi anyag. A déli nyelvjárásokról csak a 19–20. század fordulóján készültek feljegyzések (Patkanov 1900; Karjalainen–Vértes 1964; 1975; Paasonen–Vértes 1980). Az Irtis folyó vidékén, ahol ezeket a nyelvjárásokat beszélték, a 20. század első felében feltehetőleg fokozatosan áttértek az orosz nyelv használatára, de közvetlenül a nyelvcsere előtti nyelvállapotról semmit sem tudunk. Keleti, azon belül szurguti nyelvjárású szövegeket is dokumentáltak a 19–20. század fordulóján (Paasonen–Vértes 2001; Karjalainen–Csepregi 2024), majd a 20. század utolsó harmadában (Honti 1978; Csepregi 1998), s a kutatás a mai napig folytatható, amint arról Schön Zsófia személyes archívuma tanúskodik. Az északi nyelvjárásokból van a legrégebbi időktől (a 19. század közepétől) máig a legtöbb nyelvi anyag, a most tárgyalandó téma azonban csak a déli és a keleti nyelvjárásokat érinti.

3.1. A szükségesség kifejezése a hantiban

3.2. A mOs- ige grammatikalizációja

3.3. A ‑mOs- grammatikalizációjának egyéb tanulságai

chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave