Mielőtt rátérek a kérdőszós kifejezések szintaktikai viselkedésének, illetve a nem igevégű mondatok tulajdonságainak ismertetésére, részletesen bemutatom azt a szintaktikai jelenséget, amely a vizsgált nyelvekben megfigyelhető; nevezetesen, hogy milyen feltételek mellett nem jelenhet meg kérdőszós kifejezés az ige után.

 

 

Ami a kérdőszós kifejezések információszerkezeti szerepét illeti, azokat általában a fókusszal állítják párhuzamba, mivel a kérdőszós kifejezések a fókuszhoz hasonló szemantikai műveletet hajtanak végre, azaz alternatívák egy halmazát vezetik be a mondatban. Ellentétben azonban a fókusszal, a kérdőszós kifejezés nem (feltétlenül) jelöli ki az általa bevezetett halmaz egyetlen elemét, funkciója kimerül az alternatívahalmaz létrehozásában (Hamblin 1973; Karttunen 1977; Erteschik-Shir 1990; Kratzer–Shimoyama 2002; Beck 2006; Gyuris 2020). Sok nyelvben kötelező a kérdőszós kifejezés fókuszként való szintaktikai kiemelése, például egy meghatározott szerkezeti pozícióba való áthelyezés révén. Ennek megfelelően az információszerkezet VO/VX típusú mondatszerkesztésre gyakorolt hatása csak akkor lehet releváns az itt vizsgált esetben, ha legalább az egyik nyelvben maga a fókusz is megjelenhet az ige mögött – hiszen a kérdőszós kifejezések egyszerű kérdésekben csak ritkán, különleges esetekben kaphatnak topikszerű értelmezést (erre a 6. részben majd visszatérek). Az, hogy a főige után nem állhat kérdőszós kifejezés, tehát egyúttal arra is utalhat, hogy ezekben a nyelvekben az ige utáni tartományban fókusz sem állhat. Később azonban látni fogjuk, hogy ez a megállapítás nem érvényes maradéktalanul valamennyi vizsgált nyelvre.