Az általuk elemzett példák azért is kitüntetett fontosságúak, mert döntő lépés bennük bizonyos szórendi minták megszilárdulása, ami együtt jár az új funkció megszilárdulásával; az alább bemutatandó magyar változásokban is fontos szerepet kap egy-egy szórendi minta összekapcsolódása valamilyen új funkcióval. Brinton és Stein több ilyen típusú változást is átnéznek, ezek közül – főként terjedelmi okokból – csak egyet emel ki a jelen írás. Az óangolban több olyan grammatikai környezet volt, amelyben a V2 szórend volt az általános, de a középangolra ez általában véve erősen visszaszorult. Ugyanakkor a középangol és a modern angol között újra gyakoribbá váltak az inverz szórendű mondatok, de a funkciójuk a modern angolra megváltozott, pontosabban speciális, új funkciójuk alakult ki. Ilyen például a direkcionális bővítmények megjelenése inverz szerkezetekben (pl. Up comes the boy […], Brinton–Stein 1995, 40). Ezekben a szerkezetekben a szórendnek speciális diskurzusfunkciója van: prezentatívak abban az értelemben, hogy a hallgató figyelmét valamilyen váratlan, új eseményre irányítják. Ezzel együtt a szerkezetre új grammatikai megszorítások is érvényesek: ilyen konstrukciókban csak kopulák, illetve lexikális igék fordulhatnak elő, segédigék nem. Mindez a korai modern angol korban alakult ki, azaz változás eredménye. Ugyanennek a változásnak az előfeltétele pedig az, hogy megszilárdult az SVO szórend, melynek következményeként minden ettől eltérő változat ugyanúgy „haszontalan” formává vált, mint a morfológiai exaptáció bemeneti formái, és ez teret nyitott a kooptációnak, méghozzá a diskurzusfunkciók irányából. A szerzők az esettanulmányok áttekintése után azzal zárják írásukat, hogy sem az általuk bemutatott funkcionális megújulás, sem az exaptáció nem marginális, izolált változástípus, hanem olyan jelenség, amely pusztán nem került be a nyelvészeti kutatások látókörébe. Azt a kérdést nyitva hagyják, hogy mi a pontos viszony az exaptáció és a funkcionális megújulás között, azaz hogy tulajdonképpen két címkéről van-e szó, amelyet lényegükben egyező jelenségekre használnak, vagy pedig vannak közöttük fontos különbségek, ahogy azt is, hogy mennyire lehet tipizálni ezt a fajta változást, vannak-e szükséges és elégséges feltételei.