Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII. - 3.3. Az uráli *δ és *δʹ egybeesése

Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.

›

I. Nyugat-uráli alapnyelv: egy hangtörténetileg problematikus feltevés

›

3. A feltételezett nyugat-uráli hangváltozások kritikai elemzése

›

3.3. Az uráli *δ és *δʹ egybeesése

3.3. Az uráli δ és δʹ egybeesése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hivatkozások

Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:

Harvard

Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_107/#m1296anyt_37_107 (2026. 05. 13.)

Chicago

Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636641238 (Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_107/#m1296anyt_37_107)

APA

Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636641238. (Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_107/#m1296anyt_37_107)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Például PU *kaδ'a- > fi. katoa- ’eltűnik’, száÉ. guođđit, mdE. kado- ’hagy’ (~ maNy./K. koδe- ’hagy’, komi kol'- ’hagy; marad’, magyar hagy stb.); *kuδa- > fi. kuto-, száÉ. gođđit, mdE. koda- ’sző; köt’ (~ maK. koe-, komi ki̮- id.) (UEW, 115–116; Aikio 2015, 54).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hivatkozások

Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:

Harvard

Chicago

APA

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

A *δ és *δ' proto-uráli dentális mássalhangzó mind a három nyugat-uráli nyelvi ágban egyértelműen csak magánhangzóközi helyzetben esik egybe (> fi. t (: d), szá. đ, md. d). A mordvinban szó elején a fejlődés különböző: *δʹe̮-mi > mdE. lʹom, mdM. lajmä ’zelnicemeggy’ (proto-uráli szókezdő *δ‑re nincs példa; l. Aikio 2022, 9; Zhivlov 2023, 129). Egyes hangkapcsolatokban szintén máshogy fejlődött a *δ: *ćoδka1 > fi. sotka, száÉ. čoađgi, mdE. śulgo (< PMd. *śulgǝ) ’búvárkacsa’ (Zhivlov 2023, 129; az etimológiáról l. UEW, 582; SSA s.v. sotka; Sammallahti 1988, 549). A számiban pedig jelei vannak annak, hogy a proto-uráli *δ' mássalhangzó előtt *ϑ‑vé fejlődött volna *δ helyett,2 vö. száÉ gáđfi ’hermelin nősténye’ (< PSzá. *kāϑvē), hK. köjəŋ, msNy. kɔ̄l' ’egyes állatok nősténye’, ?magyar hölgy, mator kejbe ’kanca’ < PU *käδ'wä (Korhonen 1981, 176–177; Aikio 2002, 16–17) és száD. båervie, båedvie ’faggyú’ (< PSzá. *poaδvē), fi. patvi ’facsomor’, patvia ’hízik’ < PU *paδwi (Sammallahti 1999, 75–76).3 Ez azt jelenti, hogy csak magánhangzóközi helyzetben lehetne közös nyugat-uráli innováció az egybeesés, ahogy J. Häkkinen (2007, 74–75, 88) is írja, de ha más környezetekben a szembenállás fennmaradt a nyelvi ágak szétválása után is, éppolyan lehetséges, hogy magánhangzók közötti helyzetben is csak később, egy-egy ágban esett egybe a két fonéma.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hivatkozások

Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:

Harvard

Chicago

APA

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Talán azt is érdemes itt megemlíteni, hogy a mariban is részben egybeesett a *δ és *δ': vagy δ‑ként folytatódtak, vagy eltűntek. A két fonéma szétválásának pontos feltételeit Bereczki (1994, 62) és Zhivlov (2023, 132) szerint nem lehet pontosan megadni, de Metsäranta (2020, 39) kutatásai alapján meghatározhatók a feltételek: szóbelseji helyzetben a *δʹ az *a‑tövekben δ‑vé vált és az *i‑tövekben eltűnt, a proto-uráli *δ pedig mindig eltűnt (a néhány igében szereplő ‑δ‑ szerinte nem az eredeti tőhöz tartozik, hanem a *-nti- gyakorító képzőből származik). Abban az értelemben tehát közel áll a mari az ún. nyugat-uráli nyelvekhez, hogy a szóbelseji *δʹ dentális spiránssá fejlődött és nem palatális likvidává (vagy tovább > j-vé), mint a keletibb uráli ágakban. Szó elején viszont mind a marira, mind a mordvinra a likvidává való fejlődés jellemző (vö. Aikio 2022, 6).

1	Zhivlov (2023) és Keresztes (1987) ćoδʹka alakot rekonstruál, de a többi forrás (UEW; Sammallahti 1988; Aikio kézirat) ćoδka (vagy *śoδka) alakot tart valószínűbbnek. Csak az obi-ugor alakok utalnak palatális δʹ‑re, de ezt az UEW és Aikio asszimilációval magyarázza (szerintünk meggyőzően).
2	Megjegyzendő, hogy a szókezdő δʹ is ősszámi ϑ‑vé fejlődött, pl. PU δʹe̮mi ’zelnicemeggy’> PSzá. ϑuome̮ > száD. foeme, száÉ. duopma. Viszont mivel proto-uráli szókezdő δ‑re nincs példa, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy a hang eredeti minőségéből, vagy pedig helyzetéből adódott a ϑ hangérték.
3	A száIn. kuáđfi ’háló vagy horogsor két megnézése közötti idő’ szóban azonban a ‑đf‑ (? < ‑ϑv‑) mássalhangzó-kapcsolat nyilvánvalóan PU δw‑nek felel meg, vö. fi. kotva ’pillanat’, udmurt ke̮li̮-, hK. kal-, msÉ. χūl‑ ’éjszakázik’, magyar hál < PU koδwa (ha ide tartoznak a permi és ugor igék, l. Aikio 2015, 60). Mivel a számi szó elterjedése eléggé korlátozott, gyaníthatjuk azért, hogy finn kölcsönszóról lehet szó (vö. finn északi nyelvjárasok alakja kolva < koδva, ahol a hangfejlődés ugyanolyan, mint pl. a lalva < laδva < latva ’lombkorona’ szóban).

Kivonat

fullscreenclose

printsave