2. Az uráli örökség: igeneves határozói alárendelés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uráli alapnyelv kutatói körében általános az a feltételezés, hogy az uráli alapnyelv csak igeneves alárendelést használt (Ravila 1960; Janhunen 1982; Aikio 2022; Zhivlov 2023).1 Az uráli alapnyelv SOV szórendjét őrző nyelvekben, köztük a hantiban és a manysiban ma is általános, sőt, a beszélők orosz-domináns kétnyelvűvé válása előtt gyűjtött szövegekben lényegében kizárólagos az igeneves alárendelés (Nikolaeva 1999; Riese 2001). Szoros összefüggés mutatható ki az SOV szórend és az igeneves alárendelés, valamint az SVO szórend és a véges alárendelés között (Lehmann 1980; É. Kiss 2023; az összefüggés magyarázatáról l. Hawkins 2014). A véges alárendelés kialakulása párhuzamos az SOV szórendtől az SVO felé, általánosabban a fejvégű mondattani szerkezetektől a fejkezdetű szerkezetek felé való elmozdulással.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ómagyar még őrzi az ugor alapnyelvből örökölt igeneves határozói alárendelő szerkezetek, azaz, generatív felfogásban és generatív szóhasználattal, az igeneves határozói alárendelő mellékmondatok különféle típusait (Károly 1956; Dékány 2014).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igeneves határozói mellékmondatok nem tartalmaznak alárendelő kötőszót vagy kötőszói szerepű névmási határozószót. Az igeneves kifejezés gyakran az igenévtől módosított vagy determinált főnévvel együtt fejezi ki a főmondati esemény idejét (1a), helyét (1b) vagy egyéb körülményét:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igeneves mellékmondatnak a főmondatban játszott határozói szerepét gyakran az igeneves kifejezés esetragja vagy névutója pontosítja, l. a (2a,b) alatti időhatározói és a (2c) alatti célhatározói mellékmondatot. A (2c) ‑és képzős igealakjának igenévként való elemzését vonzatának tárgyesete indokolja.2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az időhatározói szerepű igeneves kifejezések egy részében maga az igenév kódolja a főmondati és a mellékmondati esemény közti időviszonyt. Például az ige ‑atta/ette képzője az alárendelt mondatnak a főmondattal való egyidejűségét jelzi:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár felmerült az a nézet, hogy az igeneves alárendelést véges alárendeléssel felváltó nyelvekben az igeneves alárendelés alakult időjellel és a véges mondatok egyéb attribútumaival kiegészülve véges mellékmondattá (Harris–Campbell 1995, 310), a magyarban, illetve az uráli nyelvekben nem ez történt. Az igeneves alárendelést lassan visszaszorító véges alárendelő mondatok nem az igeneves alárendelő mondatokból jöttek létre, hanem – amint az SOV alapszerkezetet még őrző obi-ugor nyelvekben megfigyelhetjük – egy kötőszó nélküli mellérendelő szerkezetből.
1 Haader (1991, 729) szerint „valószínűleg az alapnyelvben számolhatunk már a [véges] alárendelő mondatok ősi típusainak meglétével is”, azonban hanti és manysi példái parataktikusan egymást követő, az alárendelés formai attribútumait nélkülöző mondatpárok.
2 Az ‑ás/-és képzős nomen actionis igei és főnévi tulajdonságairól, egymásra épülő igei és főnévi funkcionális rétegeiről l. Dékány (2014, 234–237).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave