7. Összefoglalás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az SOV alapszórendű uráli alapnyelv a feltételezések szerint csak igeneves határozói alárendelést használt. Ezt tanúsítják az SOV szórendet még őrző rokon nyelvek, és ennek maradványait őrzi az ómagyar is. Az igeneves határozói alárendelést felváltó véges alárendelés kialakulásának első lépését a hantiban és a manysiban figyelhetjük meg. E pre-korrelatívnak nevezett szerkezet két – olykor mellérendelő kötőszóval összekapcsolt – tagmondatból áll, melynek első tagmondata határozatlan névmási határozószót, második tagmondata e határozószóval anaforikus viszonyban álló (gyakran implicit) kifejezést tartalmaz (Valahol találkoztak, (és) ott kezet fogtak). E szerkezetből alakult ki az ómagyarban is gyakori korrelatív szerkezet (Hol találkoztak, ott kezet fogtak). A magyarban végbemenő szórendi változások következtében a mellékmondat gyakran a főmondat mögé kerülhetett, és ott főmondati korrelátumának módosítójaként, vonatkozó operátortól bevezetett vonatkozó mellékmondatként értelmeződött át (Kezet fogtak ott/azon a helyen, hol találkoztak). Számos vonatkozó névmási határozószó, köztük a ha, mikor, mint, miért/mert – a fejpreferencia és a késői beillesztés elvének megfelelően – változót kötő vonatkozó operátorból a C pozícióban beillesztett alárendelő kötőszóvá vált. A vonatkozó operátorként szereplő névmási határozószókhoz az ómagyar kor folyamán a- vonatkozó prefixum járult.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Comrie (1998; 2006) és Haspelmath (2001) amellett érvelnek, hogy az úgynevezett „vonatkozó névmási stratégia”, azaz, az a fajta vonatkoztatás, amikor a vonatkozó mellékmondat feje kívül van a vonatkozó mellékmondaton, e fejre az alárendelt tagmondatban a tagmondat élére vitt névmás mutat, és a névmás esete az alárendelt mondatban betöltött jelentéstani/grammatikai szerepét kódolja, lényegében európai areális jelenség; más földrészekre nem jellemző; következésképp az indoeurópai nyelvekből kölcsönzéssel kerülhetett át Európa nem indoeurópai nyelveibe. A magyar esetében a németből és a szlávból való kölcsönzést feltételeznek. A határozói vonatkozó mondatok fentebb kimutatott fejlődési útja organikusnak, belülről vezéreltnek látszik; nem támasztja alá Comrie és Haspelmath feltételezését.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave